Beszélgetés egy többnyelvű kisfiú szüleivel

Ennek a cikknek a megszületésében a kíváncsiságom vezérelt. Nagyon érdekelt, hogy milyen nehézségek, mókás helyzetek vagy örömök adódnak abból kifolyólag, ha a gyermek napi szinten nem csak egy nyelvet hall a családban.

Kérlek, mutatkozzatok be röviden!

Lipp Balázs vagyok, a feleségemet pedig Lipp (Ondrejovicova) Darinának hívják. Darina “eredeti szlovák, nem felvidéki”, én magyar vagyok. Darina szülei nem tartották fontosnak, hogy a gyermeküket megtanítsák arra a nyelvre, amelyet gyerekként még jól beszéltek. Ez a kapcsolatunk elején sok problémát jelentett.

A problémákból kifolyólag, ti már tudatosan döntöttetek úgy, hogy mindkét nyelvet megtanítjátok gyermeketeknek?

Igen. Amikor babát terveztünk eldöntöttük, hogy mindkét nyelven megtanítjuk.

Máté fiúnk 4 évvel ezelőtt született.

Volt-e más tudatos döntésetek a nyelvvel kapcsolatban?

Bár a Szlovákiában lakó szülők tudnak magyarul, már a kezdetektől ügyeltünk rá, hogy a gyermekünkkel ők mindig csak szlovákul kommunikáljanak.

Darina pedig 2 éve kezdett Mátéval csak szlovákul beszélni. Akkor döntöttünk úgy, hogy megosztjuk a nyelveket és anyukája csak szlovákul beszél hozzá, mivel nem akartuk összekeverni.

Most milyen szinten álltok a nyelvekkel?

Most már eljutottunk Máté értelmi szintjének addig a fokáig, ha közösségben vannak akkor anya és fia magyarul beszélnek egymással, ha pedig kettesben akkor “a közös titkos nyelven”. Máté nemcsak a szlovákot sajátította el játékosan és könnyen, hanem pont ennek a nyelvtudásnak köszönhetően a többi nyelv sem okoz neki problémát és számára természetes, hogy egy tárgynak több neve is van.

Mióta laktok Magyarországon?

Darina 2006 óta lakik Magyarországon, előtte Szlovákiában élt, én itt születtem.

Hogy használjátok a nyelveket (magyar/szlovák/ esetleg angol) a mindennapokban?

Dari csak szlovákul beszél Mátéhoz. Én pedig magyarul és én csempészem be a mindennapokba az angolt is. Angol nyelvre az óvodában is taníttatjuk.

Tudnátok -e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermeketek életéből, amikor áttörést láttatok? (írásban/szóban)

Csak szóban kommunikál :-). Szinte (kb. 3 hónap) ahogy a Dari elkezdett csak szlovákul beszélni hozzá szlovákul válaszolt. Most is sokszor meghatódva nézem, hogy mennyire természeten beszélgetnek egymással szlovák nyelven. Tavaly (Máté 3 és fél éves volt) kiengedtük a szlovák mamához 3 hétre, hogy gyakorolja a nyelvet és csak szlovákul beszélhetett. Mikor érte mentünk egyrészt sokkal folyékonyabban beszélt és nem kereste a szlovák szavakat, másrészt gond nélkül kommunikált az idegenekkel a “második anyanyelvén” (szlovákul).

Hogy viszonyul gyermeketek a magyarhoz/szlovákhoz/angolhoz? Szereti-e/előnyben részesíti-e valamelyiket? Fel sem tűnik neki, hogy kivel milyen nyelven kommunikál?

Én úgy látom a magyar és a szlovák között nem tesz különbséget. De pontosan tudja, kihez hogyan kell szólni. Ha olyan szó kerül elé, amelyet nem használ, szlovákul nem gondolkodik “behelyettesíti” magyar szóval. Néha nevetünk, ha hozzám szlovákul szól, de alapvetően nem szokta eltéveszteni. Az angolt – mivel nem használjuk annyit – a szavak szintjén nagyon jól megy, de hosszabb mondatokban még nem képes kifejezni magát. Azonban az érdekes, ha nagyon elmélyülten játszik vagy foglalatoskodik valamivel, akkor angolul énekel.

Fejlesztitek e őt tudatosan vagy nincs erre szükség?

Csak az angolban van tudatos fejlesztés. A két anyanyelvet játékosan, a mindennapi élettel-játékkal szívja magába.

Van még valami, amit kiegészítésképpen hozzátennétek?

Én csak a jó oldalát látom a nyelvtanulásnak. Sokat hallottunk, hogy a kétnyelvű gyerekek nehezebben kommunikálnak kezdetben, de mi ezt nem tapasztaltuk. Gyorsabban “kapcsol”, önbizalma is ennek megfelelően egészséges.

Van olyan, hogy Máté kijavít titeket?

Hát engem! Ha szlovák nyelven megpróbálok valamit mondani, vagy énekelni neki, mindig nagy kacagás van. Azért próbálkozom.

Köszönöm szépen az értékes beszélgetést és remélem, hogy sok olvasó bátorságot merít az elhangzottakból!

Tags: beszéd, nyelvelsajátítás, többnyelvűség

About the Author

Varga Balázsné Detti Varga Balázsné Gyulai Detty vagyok. Legfőbb prioritásaim közé tartozik a hit, a család, és tanári hivatásom. A külföldi barátainkkal való örömteli találkozások kisgyerekkorom óta meghatározták a nyelvhez való vonzódásomat. Iskolai keretek között kisebb, magán úton viszont annál nagyobb sikereket értem el a nyelvelsajátításban. Inkább akaraterőm, lelkesedésem és kíváncsiságom - mintsem tanáraim ösztönzése - vezetett el nyelvtanári pályára. Be akartam bizonyítani, hogy MÁSKÉPP is lehet nyelvet elsajátítani. Lehet játszva, örömmel és lelkesen fejlődni. Családunk mindennapjait átszövik a nyelvek. Nemcsak magyarul, hanem más nyelveken is társalgunk itthon. A játékos angolozásba örömmel fogadtunk be más – a gyerekeimmel egykorú – kicsiket is, mert meggyőződésem, hogy akkor gazdagodunk, ha megosztjuk, amink van. Örömmel adom át az angoltudást, az ezzel párosuló lelkesedést és várom, hogy egyszer szárba szökken az a mag, amit elvetettem.