A Kisgyermekkori Angol-nyelvi Nevelés képzésen többek között mese köré épített foglalkozásokat is tervezünk, osztunk meg egymással, és tanulunk egymástól. Szeretettel átszőtt mese-foglalkozások ezek. Simogatásuk ismeri a kisgyereki kíváncsiságot és rácsodálkozást, azt, ahogy a gyerekek magukba szívják az új nyelvet, mert a mese szeretettel szól hozzájuk.

Mi ezeket a simogatásokat szeretnénk továbbadni Nektek, osszátok meg Ti is mese-foglalkozásokon. Kezdjük, hát Hoffmann Emese csoda-sorozatával (a kép baloldalán – a TKA képzésén). Fogadjátok szeretettel!

Mese foglalkozás – terv
The magic cooking pot

Ezt a mesét nagyobb gyerekeknek tudnám inkább elképzelni. Mégis ezt választottam az adott meséskönyvek közül, mert a cselekménye engem is magával ragadott. Azért, hogy az ovisoknak is élvezhető és érthető legyen, megpróbáltam lerövidíteni, egyszerűbb nyelvezetet használni, hogy a párbeszédeken és az ismétlődő szófordulatokon legyen a hangsúly. A cselekmény egyszerű, könnyen követhető, ugyanakkor érdekfeszítő. Jelen vannak a mesés elemek, a jó öreg néni, aki segít, a varázseszköz, csoda, stb.. A gyerekek beleélhetik magukat a szereplők helyébe, átélhetik azt, hogy milyen szegénynek lenni és éhesnek, a szomorúságot, a csodát, az örömet, az ijedtséget és a” minden jó, ha a vége jó” felszabadító érzését. És a legjobb, hogy eközben sok új szóval és kifejezéssel gazdagodnak.

Az egyszerűsített mese szövege:

Narrator: A little girl lives with her mother in a town. They have no money and they are very hungry.
Little girl: Oh mother, I’m so hungry! I want to eat something!
Mother: There’s no food in the house.
Little girl: I’m hungry, hungry! I want to eat something!
Narrator: The little girl sits down and cries. But look, an old woman!
Old woman: Don’t cry little girl! What’s the matter?
Little girl: I’m hungry and I haven’t got anything to eat.
Old woman: Look ! Here is a cooking pot. It’s a magic cooking pot. You have to say:„Cook, little pot, cook!”and the pot cooks nice hot porridge.
Little girl: Oh, I ’m so happy, I can eat!
Old woman: No, first the pot must stop. You have to say:” Stop, little pot, stop!”and then you can eat the porridge.
Little girl: Thank you.
Narrator: The little girl and her mother eat porridge every day. They aren’t hungry. One day the little girl goes out to play. She says: See you later mother!
Mother: I’m hungry, I want some porridge! Cook little pot, cook! Oh it’s very good!
Narrator: But she doesn’t say: “Stop little pot, stop!”and the magic cooking pot cooks more and more porridge.
Mother: Stop, Stop! Please stop! Please stop little pot!
Narrator: But the mother doesn’t say the right words and the magic cooking pot cooks more and more porridge.
Mother: Help! Help! Stop it now!
Narrator: The magic cooking pot doesn’t stop!
Mother: Come, come my little girl and help me! There is porridge everywhere.
Little girl: ”Stop, little pot, stop!” says the girl and the pot stops. It’s a good little pot, but you must say the right words.

Eszközök a három foglalkozáshoz:
Képek az új szavakkal
Meseképek
Bábok
Egy kis fazék amiben kása van
Hosszú fehér sál
Színes papír
Olló
Ragasztó
Zabpehely

Első foglalkozás

Előtte:
Az új szavak ismertetése és gyakorlása. Először én mutatom el a cselekvést, miközben mondom is. Például: “I’m hungry.”, “I’m crying.”, “I’m cooking.”, “I’m going out.”, “I’m sitting down.” Azután csak mondom és a gyerekek mutatják. Párban eljátsszák a különböző cselekvéseket, begyakorolva a szavakat.
Mesélés közben:
 Képek mutatása
 A történet kifejező előadása gesztusok, hangok, érzelmek kifejezésével
Utána:
A gyerekek eljátsszák a mesét úgy, hogy én vagyok a mesélő. 2X, 3X
Befejezésül:
Megkóstoljuk a csoda edényben főtt kását.

Második foglalkozás

Előtte:
Az előző óra szavainak ismétlése.
 A flashcard-ok a szőnyegen vannak, én megnevezek egy szót, a gyerekeknek rá kell mutatniuk a megfelelő képre.
 Csak egy kis részt mutatok a képből, a gyerekeknek ki kell találniuk a megfelelő szót.
 Szájról olvassák le a szavakat.
Mesélés közben:
A mese bemutatása bábozással.
Szereplők: anya, kislány, öreg néni, fazék, kása, hosszú fehér sál, ami a fazékban van és ahogyan a kása folyik ki a varázs fazékból, úgy húzom ki én is a sálat.
Utána:
 A gyerekeket is bevonom a bábozásba.
 Játék: Igaz/Hamis állítások.
 Barkácsolás: színes papírból kis fazékformát vágnak ki és ragasztanak, zabpehellyel dekorálják.

Harmadik foglalkozás

Előtte:
A szavak kifejezése, felidézése. Egy gyerek húz egy képet, amit el kell mutogatnia. A többinek ki kell találni és megnevezni a megfelelő szót.
A meseképek sorrendbe helyezése.
Játék az érzéseink kifejezésével. A mesében megjelenő érzések kifejezése: szomorú, boldog, megijedtél, csodálkozol.
Mesélés közben:
A történetet újra elmesélem úgy, hogy közben a gyerekek testbeszéddel és gesztusokkal eljátsszák a megfelelő részeket.
Utána:
Mozgásos játék. A kör közepén guggol egy gyerek, a többiek körülötte szaladgálnak, miközben folyamatosan mondják: „Cook little pot, cook!” Hirtelen a kör közepén lévő gyerek felkiált: „Stop little pot, stop!” Erre mindenkinek szoborrá kell változnia. Aki megmozdul, az lesz az újabb”kis fazék”.

Az évek során szakmailag tartalmas képzéseken vehettem részt. Ezért nagyon hálás vagyok! Erikát és szemléletét a korai nyelvi nevelésről egy, a Tempus által szervezett képzésen ismertem meg. Mivel hasonlóan gondolkodunk, mind tőle, mind (Price) Beától sok megerősítést és sok, gyakorlati ötletet kaptam. Sokszor nyúlok ezekhez, és innen- onnan összegyűjtött anyagokhoz. Ebben az a jó, hogy mire ezeket átnézem, addigra megszületik bennem az elképzelés: mit, hogyan szeretnék megvalósítani. Újra tudatosulnak bennem a módszertani alapelvek, amelyek az óvodás korú gyermekek nevelésében, így a nyelvi nevelésben is fontosak. Például, hogy a közösen eltöltött idő játékos, könnyed legyen; hogy egyszerre inkább kevesebbet, mint túl sokat akarjak, ill. azt, hogyan lehet a mozgás, mimika, hangszín és a képek segítségével szinten teljesen „pótolni” az anyanyelvi magyarázatokat.

Mivel idén is vegyes korcsoportú és eltérő nyelvismerettel rendelkező gyerekcsapat gyűlt össze, ezért inkább több, egyszerű, TPR (mozgással követhető) dal köré építettem fel a hetet. Bár nem volt idő az anyag elmélyítésére, inkább csak ráhangolódásra, viszont így, a „haladó” szinten lévő gyermekek is tanulhattak valami újat. A szervezett lehetőségeket, a nap folyamán, bármikor „bevethető”, képességfejlesztő játékokkal bővítettem. Ezeket a mindennapi óvodai gyakorlatban is használjuk, és jól alkalmazhatók idegen nyelv gyakoroltatásához is.  A napi rutin és a kézműveskedés pedig további, spontán helyzeteket kínált.

A napi 25-35 perces, szervezett foglalkozások keretét egy varázs kötény és egy varrótű (alufóliával bevont fakanál) adta. Énekeltük: ’The Thread Follows The Needle’, s közben a fonalat fogva, kígyózva tekeregtünk, miközben a „varázstű varrta a kötényt”. A dal végére mindig valami izgalmas dolog került elő a kötény zsebéből. Valami, ami egyben indulópont volt az aznapi kezdeményezéshez.

A szülők kis füzetből tájékozódhattak a napi szókészletről, és az interneten is megtalálható dalanyagról. A hét videó összeállítása pedig felkerült az ovi facebook oldalára:

https://vimeo.com/175803982

jelszó: nyáritábor2016

1. nap: Bevezetőként beszélgettünk arról, miért jó egy másik nép nyelvét ismerni. A gyerekek által már ismert angol szavakat gyűjtögettünk. Plüss labdát passzolgatva megtanultunk köszönni, elbúcsúzni. A kötényemből előkerült az aznapi dalunk két szereplője, egy egér és egy elefánt báb. ’Open Shut Them’ (YouTube- Super Simple Songs). A videóból kivágott képekből, flashcard készült, segítségével ismételtünk a hét folyamán.

2. nap: Köszöntöttük egymást, az első napon „megismert” barátainkat. A kötényemből puzzle darabkák kerültek elő. Az előző napi szavakat ismételtük a képkártyák segítségével: minden jó válaszért cserébe megmutattam egyet a darabkákból. Így a végén összeállt a kép: monkey. Mondóka: „Five Little Monkeys”. Szókészlet „haladóknak”: számok: 1-5. Színek – yellow, brown, blue, red, green. Hozzá színezőt kaptak a gyerekek, munka közben ismételgettük a mondókát.

3. nap: A kötényből plüss kígyó bújt elő, ami egyik szereplője volt a ’Huge Henry’ c. mesének. Hogy mindenki követni tudja a történetet, a szöveg egyszerűbb változatát és nagy szemléltető képeket használtam. Levezetésként körbejártunk, -ugráltunk: ’Walk Around The Circle.’

4. nap: Köszöntöttük a kötényemből előkerült állatokat. (szavak ismétlése). Majd egymást is. Hozzá egyszerű, mozgással kísérhető dalt énekeltem, amibe bekapcsolódhattak a gyerekek: ’Clap Everybody And Say Hello.’ (YouTube – Jbrary) Kapcsolódó szavak: clap, stomp, jump.

Az 5. napon, a hét folyamán tanultakat ismételtük.

Játékok, amelyeket a foglalkozásokon, és a nap egyéb időszakában is használtam:

• ’How many fingers?’. A tanár, vagy egy gyermek hátra tett kézzel, a csoporttal szemben ül. Kérdésére: ’How many fingers?’ megpróbálják kitalálni, hány ujja van nyitva. Szókészlete: How many fingers? Számok: 1-4. Is it…? Yes, it is./ No, it isn’t.

• Eater Peter. Időnként házilag szervezett műhelyeken együtt ötletelünk, játékokat mutatunk meg egymással. Ezt a játékot Kiss Lilian, egy csoportbéli angol nyelvtanár szülő osztotta meg velem. (fénykép mellékelve) Mivel egy zsákból kerülnek el a tárgyak, tapintásos játékkal is összeköthető, így még tartalmasabb a játék. Szókincs gyakorlására jó. Én kis, IKEA labdákat rejtettem el benne, a színek gyakorlására. Máskor plüss állatok kerültek elő belőle.

• ’Catch The Balls’. Az Eater Peter „folytatásaként”, a megszerzett labdákkal játszható. Asztalnál ketten ülnek egymással szemben. Egyikük mellett kosárban sok, színes labda. Ő, egyenként gurítja az asztal másik vége felé a labdákat. Társa igyekszik elkapni azokat, mielőtt a padlóra esnének. Amit elfogott, a maga mellett lévő, saját kosarába dobja. Végén megszámolhatják, és szerepcserével újrakezdődik a játék. A gyerekek imádják, s közben fejleszti a figyelemkoncentrációt és gyors reagáló képességet. Nyelvi fejlesztéshez úgy kapcsolhatjuk, ha minden labdának megnevezik a színét.

• ’Zoo Board’. Ez egy célbadobó játék, színes kis zsákokkal. Ezzel az állatneveket, színek neveit, ill. az eredmény számolásakor a számneveket gyakoroltathatjuk.

• Mátrix– tárgy és színazonosító, (szintén Lili ötlete alapján). Ezzel a játékkal a mondókákból és a meséből megismert állatneveket, és színek neveit gyakorolták a gyerekek.

• Flyswat– Gyors reagáló képességet igénylő játék szókészlet gyakoroltatására. Price Beától hozott ötlet, saját csoportom egyik legkedveltebb nyelvi játéka, két játékossal, egy játékvezetővel. Asztalra képkártyákat terítünk szét, játékosoknál egy-egy légycsapó. A játékvezető által „hívott” képre kell minél fürgébben rácsapniuk. A gyorsabb játékos megtarthatja a lapot. A végén lapok számlálásával döntik el, ki a győztes.

Nehéz szavakba foglalni, miért adott többet ez a kurzus. Amikor a családom és a barátaim kérdeztek róla („na, megérte?”), nehezen tudtam konkrétumokról beszélni. Olyan érzésem volt, mint amikor egy regényt vagy filmet kell elmesélnem, de a történet elbeszélése közben elveszik a lényeg, az üzenet…. És talán ez nem véletlen. Hiszen a képzés üzenete éppen az volt, hogy nem önmagában a módszereken, a tankönyveken, az óravázlatokon van a hangsúly. Ellenkezőleg: minden a szemléletnél, a megközelítésnél kezdődik. Ha az nincs rendben, akkor mindegy, milyen könyvet használunk, milyen technikákkal dolgozunk, milyen feladatokat állítunk össze, vagy milyen precizitással tervezünk meg egy-egy órát. Ha pedig ez rendben van, akkor más, emberi alapon tudunk megközelíteni egy-egy nehéz helyzetet vagy problémát.

Ennek megvilágításához sikerült a képzésnek olyan érzelmi közeget teremtenie, amely az egész tanításhoz, a gyerekekhez való hozzáállást új szintre emelte, és felért egy személyiségfejlesztő tréninggel. Hogyan? Személyiségfejlesztő tréning egy korainyelvoktatás-kurzuson? Igen!
Hogyan is nevelhetünk, taníthatunk gyerekeket akkor, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal? A képzés ráadásul nem beszélt minderről, hanem egyszerűen kiváltotta a résztvevőkből mindazokat az érzéseket, amelyeket bizonyos helyzetek a gyerekekből is kiváltanak. A saját bőrünkön tapasztalhattuk meg azt az érzelmi hullámvölgyet, amelybe a gyerekek általunk, a módszereink által is kerülhetnek, és amely kihat teljesítményükre! Így például azt a keserű érzést – egy bravúros feladat során – amikor újra és újra, csak nekem nem sikerült megoldani az feladatot… vagy azt a felemelő érzést, amikor csak jó dolgokat pletykáltak a hátam mögött, és én belehallgathattam…! „Beszél valaki románul?” kérdezi Erika, és máris átéljük azt is, milyen az, ha folyamatosan egy számunkra (még) ismeretlen, idegen nyelven beszélnek hozzánk, majd mennyi mindent tudunk már egy-két óra után! Valószínűleg a péntek délutáni rappelést, a közös lufi-eregetést sem fogjuk elfelejteni, vagy azt a feladatot sem, amikor saját magunkból kellett betűket, szavakat építeni.… Számos ötlet, módszer, amely nem csak valamennyi készséget fejleszti, de megmozgat, elszakít az „egyhelybenülés”-től, folyamatos, pozitív visszajelzést ad, hat az érzelmekre, és ezzel hosszú távú (!) motivációt biztosít a nyelv(ek) elsajátítására.

Miközben írom ezt a hozzászólást, lapozgatom a házi feladatokat, köztük az activity bank-et, amelyet nekünk kellett a látott módszerekből összeállítani, vagy a beszámolót, amelyet a tanárként megtapasztalt erősségeinkről és gyengeségeinkről kellett megfogalmaznunk, a saját tankönyvkritikát, és további olyan feladatokat, amelyeknek a lényege nem az elhangzottak egyszerű visszamondása volt, hanem azok beépítése, adaptálása a saját tanítási gyakorlatunkba. Mindez amellett, hogy nem hagyta elveszni a sok információt, duplán megerősített abban, amit a képzés egésze számomra sugallt: nincs általános recept, van aki így tanít, van, aki úgy, van, akinek az egyik, van, akinek a másik módszer jön be. Ennek kiismeréséhez, a módszerek adaptálásához van szükség folyamatos tanulásra, fejlődésre és önismeretre, amelyhez e képzés kiváló muníciót adott. Kíváncsian várom a folytatást!

Fischer Márta

Hogy használjátok a két nyelvet a mindennapokban?
Amikor a gyerekekkel egyedül vagyok, illetve közvetlenül beszélek hozzájuk, akkor igyekszem magyarul beszélni, illetve, ha társaságban vagyunk, akkor elmondom nekik röviden magyarul is, amit angolul kommunikáltam. Ha a férjem is itthon van, pl. vacsora alatt, angolul beszélünk. Érdekes azonban, hogy mikor és mi alapján döntik el, hogy melyik nyelven kommunikálnak. Pl. este imádkoztunk vacsi után – mindenki választott valakit, akiért imádkozni akart – és többen közülük automatikusan magyarul imádkoztak. Voltak, akik ugyanazt két nyelven is elimádkozták, talán Apára tekintettel. Minél több angol hatás éri őket pl. egész napi iskola, szomszédokkal való játszás, az angol válik dominánssá. Ez nagyon nehéz nekem, mert akkor szinte az egész játszás maguk közt angolul megy. Ekkor bevetem a trükköt, hogy az kapja a legnagyobb adag vacsit, vagy finomságot, akit a legtöbbet hallok magyarul beszélni, mialatt főzőcskézek. Sokszor mondják, hogy valamit pl. mesét, iskolai sztorit csak inkább angolul tudnak jobban visszaadni. Így, ha van erőm és kapacitásom, akkor azt magyarul is átbeszéljük. Igyekszem minden este többet kevesebbet, ahogy időnk engedi, olvasni. Még ha angol az anyag, akkor is magyarul olvasom nekik, illetve, ha túl hosszú, akkor már angolul olvasom, de magyarul összegzem oldalanként, hogy a szókincs meglegyen. Főleg saját, gyerekkori, fejezetes könyveket és ifjúsági Bibliát olvasunk azonban esténként, hacsaknem van valami könyvtári, ajánlott irodalom. Ez a legszebb és legbensőségesebb része a napunknak. Várják, várom és ilyenkor érzem igazán édesanyának magam. Ezzel sokat fejlődik a szókincsük. Ez közvetlenül lefekvés előtt van. Reggelenként, míg bekapják a reggelijüket, egy kis csendességet tartunk. Bibliaolvasással, kommentárral, rövid imával és néha egy kis ifjúsági/gyermek énekkel, ami kapcsolódik. Nagy részét képzi a magyar nyelv ápolásának és gyakorlásának a hallott és nézett forrás is. Régi mesefilmek, mint például a Kíváncsi Fáncsi, Pom pom, Bob és Bobek stb. nagy élményt jelentenek a gyerekeknek. Hétvégenként próbálunk a nagyszülőkkel Skype-olni, illetve Dédikével telefonon beszélni.

Van olyan gyermek, aki esetleg csak az egyik nyelvet használja, amikor veletek beszél?
Igen, egy kisfiam, Máté az, aki hozzám is és a férjemhez is szinte csak angolul beszél. Őt kevesebb magyar hatás éri. De ennek ellenére ért mindent magyarul is. Neki is igyekszem olvasni és főleg magyarul beszélni hozzá. A magyar látogatók rengeteget erősítenek a magyar szeretetükön és a nyelv használatán. Ezek nemcsak megerősítők, de a szívet is átmelengetik!

Hány gyermeketek van?
Ötösikreink vannak.

Tudnál-e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermekeitek életéből, amikor áttörést láttál az írásban, szóban használt nyelvhasználat terén?
2 ½ és 3 éves kor között, amikor elkezdtünk magyar családokkal összeismerkedni és rendszeresen jöttek hozzánk, illetve mi mentünk a gyerekekkel. Ez rengeteget jelentett. A Magyarországon eltöltött idő, főleg a 2 hónap fontos szerepet játszott a magyar nyelv szeretetében és használatában.

Hogy viszonyulnak a gyermekeitek az angolhoz?
Szeretik mindkét nyelvet. Amit angolul élnek át pl. film, játék, iskolai élmények, azt angolul tudják jobban visszaadni. A magyart velem beszélik és szépen váltanak át.

Milyen könyveket olvastok?
Bibliát, fejezetes gyermek könyveket. Pl. Buyufa, Mi a célod? Dugó Dani, Fehérke, régi olvasókönyvek stb.

Fejleszted-e őket tudatosan vagy mivel adott az országban való lét miatt a nyelvtudás, így nincs erre szükség?
Igyekszem amennyit csak lehet olvasni nekik , magyar hangoskönyveket bekapcsolni, amiért élnek-halnak. Ezekből elképesztő szókincsük van a katlantól a bő bugyogóig :-). A magyarul történő olvasás és írás még várat magára. Akkor kezdjük, amikor az angol biztosan beáll. Az angol után a magyar sokkal könnyebb lesz, legalábbis az elején. Az alapokkal, például kettős betűk stb. már előbb is elkezdünk majd játékosan foglalkozni. Mióta 7-8 órát iskolában vannak, nagyon nehéz és sok tudatos elkötelezettséget igényel, hogy olvassunk és ápoljuk a nyelvet.

Csinálnál-e másképp valamit, ha most elölről kezdhetnéd, és most mennétek ki Amerikába? (nyelvtanulás terén, akár magad, akár gyerekeidet tekintve)
Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem. Talán egy kicsit lazítanom kellene és nem pánikolni, amikor sokat beszélnek angolul. Ez nagyon nehéz nekem és erőltetést vált ki belőlem, amivel nem akarom elrontani az eddigi nyelvszeretetüket.

Van, hogy a gyerekek kijavítanak titeket, például kiejtésben, nyelvtanban?
Csak néhányszor volt rá példa. Például a furcsa kiejtésű osztálytársak neveit és a “th”-jeimet

Nagyon szépen köszönöm az értékes és őszinte válaszaidat! Úgy gondolom, hogy minden olvasó meríteni fog belőlük. A kitartásod és magyar nyelv iránti szereteted példaértékű. Sok sikert és kitartást kívánok a jövőben is! Mindig szeretettel látunk Titeket Magyarországon! 

Egész úton hazafelé azon gondolkodám…- Mármint a Tempustól hazafelé a képzés után…-, hogy megírom Nektek, milyen fantasztikus élményekkel gazdagodtunk. Próbáltam magamnak ígérni mindenféle jutit, ha tényleg képes vagyok eljutni addig, hogy le is írjam a fejemben született gondolatokat, de úgy látszik, nálam tényleg nem működik ez az önjutalmazás. Most viszont… most vagy soha van :).

Erősen gondolkodtam, hogy érdemes-e vajon ennyi pénzt kifizetni 1,5 napért, mit tud adni egy ilyen rövid kurzus. Aztán meggyőztem magam, hogy Erika garancia a minőségre, meg egyébként is, mindenből lehet tanulni – ahogy ezt Dettivel meg is beszéltük. És tényleg. Többször volt, hogy tátott szájjal hallgattam Erikát, aztán otthon még éjszaka az ágyban fekve is azt ecseteltem a férjemnek, hogy micsoda döbbenetes dolgokról hallottam aznap. Azóta is villogok frissen szerzett tudásommal a panaszkodó, iskolás gyerekes szülőknek. Az értékelési módszerek és azok hiányosságai, a motivációra való hatásuk mindig is érdekelt, de nem gondoltam bele, hogy mennyire látszólagos az objektivitásuk, hiszem csak a saját szemszögemből néztem őket.

A storytelling pedig – Erikán átszűrve – hihetetlenül egyszerű és természetes módszer. Ötletek ezrei özönlöttek az agyamba, most próbálom őket rendszerbe szedegetni. Olyan folyamatokat tudok most már végiggondolni, amik eddig, különféle kifogások miatt elakadtak a fejemben.

Nagyon örülök, hogy ott lehettem újra. A hangulat családias, tökéletesen stresszmentes volt, ahogy megszoktuk. Rövid képzés, de rengeteg info, ami olyan hosszútávú folyamatokat indít el, amik eddig maguktól hamvaikba haltak.

Szombaton délután, a képzés végén, amikor haza kellett menni, mindenki csak téblábolt. Értelmezhetetlen volt, hogy tényleg vége, hogy nem jövünk a jövő héten. De a többieket elnézve egyértelmű volt: találkozunk még :).

Millió puszi

Hajni

Kérlek, mutatkozzatok be röviden!

Lipp Balázs vagyok, a feleségemet pedig Lipp (Ondrejovicova) Darinának hívják. Darina “eredeti szlovák, nem felvidéki”, én magyar vagyok. Darina szülei nem tartották fontosnak, hogy a gyermeküket megtanítsák arra a nyelvre, amelyet gyerekként még jól beszéltek. Ez a kapcsolatunk elején sok problémát jelentett.

A problémákból kifolyólag, ti már tudatosan döntöttetek úgy, hogy mindkét nyelvet megtanítjátok gyermeketeknek?

Igen. Amikor babát terveztünk eldöntöttük, hogy mindkét nyelven megtanítjuk.

Máté fiúnk 4 évvel ezelőtt született.

Volt-e más tudatos döntésetek a nyelvvel kapcsolatban?

Bár a Szlovákiában lakó szülők tudnak magyarul, már a kezdetektől ügyeltünk rá, hogy a gyermekünkkel ők mindig csak szlovákul kommunikáljanak.

Darina pedig 2 éve kezdett Mátéval csak szlovákul beszélni. Akkor döntöttünk úgy, hogy megosztjuk a nyelveket és anyukája csak szlovákul beszél hozzá, mivel nem akartuk összekeverni.

Most milyen szinten álltok a nyelvekkel?

Most már eljutottunk Máté értelmi szintjének addig a fokáig, ha közösségben vannak akkor anya és fia magyarul beszélnek egymással, ha pedig kettesben akkor “a közös titkos nyelven”. Máté nemcsak a szlovákot sajátította el játékosan és könnyen, hanem pont ennek a nyelvtudásnak köszönhetően a többi nyelv sem okoz neki problémát és számára természetes, hogy egy tárgynak több neve is van.

Mióta laktok Magyarországon? 

Darina 2006 óta lakik Magyarországon, előtte Szlovákiában élt, én itt születtem.

Hogy használjátok a nyelveket (magyar/szlovák/ esetleg angol) a mindennapokban? 

Dari csak szlovákul beszél Mátéhoz. Én pedig magyarul és én csempészem be a mindennapokba az angolt is. Angol nyelvre az óvodában is taníttatjuk.

Tudnátok -e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermeketek életéből, amikor áttörést láttatok? (írásban/szóban) 

Csak szóban kommunikál :-). Szinte (kb. 3 hónap) ahogy a Dari elkezdett csak szlovákul beszélni hozzá szlovákul válaszolt. Most is sokszor meghatódva nézem, hogy mennyire természeten beszélgetnek egymással szlovák nyelven. Tavaly (Máté 3 és fél éves volt) kiengedtük a szlovák mamához 3 hétre, hogy gyakorolja a nyelvet és csak szlovákul beszélhetett. Mikor érte mentünk egyrészt sokkal folyékonyabban beszélt és nem kereste a szlovák szavakat, másrészt gond nélkül kommunikált az idegenekkel a “második anyanyelvén” (szlovákul).

Hogy viszonyul gyermeketek a magyarhoz/szlovákhoz/angolhoz? Szereti-e/előnyben részesíti-e valamelyiket? Fel sem tűnik neki, hogy kivel milyen nyelven kommunikál?

Én úgy látom a magyar és a szlovák között nem tesz különbséget. De pontosan tudja, kihez hogyan kell szólni. Ha  olyan szó kerül elé, amelyet nem használ, szlovákul nem gondolkodik “behelyettesíti” magyar szóval.  Néha nevetünk, ha hozzám szlovákul szól, de alapvetően nem szokta eltéveszteni. Az angolt – mivel nem használjuk annyit – a szavak szintjén nagyon jól megy, de hosszabb mondatokban még nem képes kifejezni magát. Azonban az érdekes, ha nagyon elmélyülten játszik vagy foglalatoskodik valamivel, akkor angolul énekel.

Fejlesztitek e őt tudatosan vagy nincs erre szükség? 

Csak az angolban van tudatos fejlesztés. A két anyanyelvet játékosan, a mindennapi élettel-játékkal szívja magába.

Van még valami, amit kiegészítésképpen hozzátennétek?

Én csak a jó oldalát látom a nyelvtanulásnak. Sokat hallottunk, hogy a kétnyelvű gyerekek nehezebben kommunikálnak kezdetben, de mi ezt nem tapasztaltuk. Gyorsabban “kapcsol”, önbizalma is ennek megfelelően egészséges.

Van olyan, hogy Máté kijavít titeket?

Hát engem! Ha szlovák nyelven megpróbálok valamit mondani, vagy énekelni neki, mindig nagy kacagás van. Azért próbálkozom.

Köszönöm szépen az értékes beszélgetést és remélem, hogy sok olvasó bátorságot merít az elhangzottakból!

A mi családunkban nagyon fontos a minőségi idő. Ezért, amíg nem lettek óvodás korúak a lányaink, itthon állandó jelleggel beszéltünk angolul. Ez volt az első döntés, amit már születésük előtt meghoztunk, hogy „az otthon nyelve” nemcsak a magyar lesz, hanem az angol is. Ezért tudatosan, napi szinten törekedtünk az angol nyelvű kommunikációra. Aztán óvodás korukra ez megváltozott, mivel az óvodai élmények mesélése magyarul jött szívből, és lecsökkent a velük tölthető a minőségi idő tartama is. Így egyensúlyba került a magyar és az angol nyelv otthoni használata. Ezért, férjemmel azon gondolkodtunk, hogy mi módon „lophatnánk” jobban vissza az angolt az otthonunkba. Ekkor született meg bennünk a második döntés, hogy az esti meseolvasás nyelve mindig angol lesz esténként. Ehhez, azóta is örömmel tartjuk magunkat. Ezzel persze vállaltuk azt, hogy a magyar mesehősökkel máshol és mástól ismerkednek meg a gyermekeink.

Tudatosan döntöttünk amellett is, hogy minden DVD-t vagy youtube videót angolul vagy más idegen nyelven hallgassanak.

Tudatosan építünk be olyan játékokat is utazások alkalmával, amiket csak angolul játszunk. Ilyen pl. a „guessing game” avagy a magyar barkochba. Ez egy megunhatatlan, örök kedvenc lett.

Állandó használatba kerültek a flashcardok (képes kártyák) is. A két nagy abban versenyzik, hogy ki tudja hamarabb megnevezni a képen található állatokat. Aki hamarabb mondja, az megtarthatja magának a kártyát egy napig. Amikor az egyikőjüknek már túl sok kártyája gyűlt össze, akkor ő “átváltozik” tanító nénivé és kérdezgeti a szavakat a másiktól. Ezt a játékot ők maguk között alakították így ki, saját szabályrendszerrel.

Így aztán, ha mi, szülők, szinten akarjuk tartani az angol társalgási órák számát, picit rafináltnak kell lennünk. Ám egy idő után a gyerekek maguktól is használni fogják a második/harmadik nyelvet az otthoni társalgásban – anélkül, hogy mi erőltetnénk. Magyarországon azért nehéz kétnyelvűen nevelni a gyerekeinket, mert limitált a nyelvi környezet. Nincs természetes angol nyelvű környezet (bolt, iskola, bevásárlás), ahol játszi könnyedséggel venné magára gyermekünk az idegen nyelvet. Így aztán rajtunk szülőkön áll (vagy bukik) a döntés, hogy belevágunk-e egy második nyelv használatába otthon vagy megvárjuk azzal az iskolapadot…

Amellett, hogy megbeszéltük a gyerekekkel, mi történik tavasszal, részletesen foglalkozunk azzal, hogyan fejlődnek a növények: a magocskát elültetjük, az gyökeret ereszt, szára, levele nő, majd virág koronázza meg a fejlődést. Ehhez filcből elkészítettem nekik a növényke részeit (seed, root, stem, leaf/leaves, flower), amikből aztán mindenki összeállíthatta a saját növényét, majd egy dalt is tanultunk hozzá, amit el is játszunk:

I plant a little seed in the cold, cold ground. (guggolva az ujjainkkal a földbe nyomkodjuk a magot)
Out comes the yellow sun big and round. (karjainkkal kerek napot formázunk a fejünk fölött)
Down come the raindrops soft and slow. (ujjainkat a magasból lefelé mozgatjuk, esőt imitálva)
Up comes the flower grow, grow, grow. (fejünk fölé emeljük a karunk, és felállunk, félig széttárt karjainkkal virágot formázunk)

Amatőr felvételen itt meg is hallgatod:

Amit még tervezek ezekkel a virágokkal: egy társasjátékot is fogunk játszani, amelyhez dobókocka helyett egy üres CD-s toronytartóból készült pörgettyű lesz a segítségünkre. Ezekre felrajzoltam a virág részeit, és a napot meg az esőt. (A képen a fogantyú mögött egy másik levél bújik meg.) A cél, hogy mindenki összeállítsa a saját virágát, és azt a részt veheti el, amit a pörgettyűvel kap. Ha a napra vagy az esőre mutat a nyíl, akkor nem választhat részt. Az nyer, akinek leghamarabb kész a virága.

Elolvastuk a témához kapcsolódóan Eric Carle The Tiny Seed c. könyvét is. Ennek szövegét leegyszerűsítettem, mert túl bonyolult lenne még a gyerekeknek. Elő fogjuk még venni Lois Ehlert Planting a Rainbow-ját is (szintén egyszerűsítve).

A virágokkal kapcsolatban már alkottunk is, WC papír gurigákkal nyomdáztunk. Ugye szépek lettek?

1. A gyerekek körben állnak, egy gyerek a kör közepén. Nála van a labda (lakásban, teremben a szivacs labdát ajánlom). A körben állók közül kiválasztunk valakit, aki elsőnek mond egy színt, a kör közepén álló odadobja a labdát annak, aki viseli azt a színt. Utána kifut a labdát elkapó helyére, a labdás pedig befut a kör közepére. Most az mondhatja a következő színt, aki kifutott a kör közepéről. Így halad a játék tovább.
Nagyobbaknál széthúzhatjuk a kört, és kérhetjük, hogy labdavezetéssel fussanak be a kör közepére.
Kisebbeknél eltekinthetünk a helycserétől is, csak a labda mozog a középső és a körben állók között. Ebben az esetben a középső játékost a tanár cseréli le pár dobás után, a körben állók pedig egymás után sorban mondhatják a színeket.

2. A földre 2 sorban elhelyezünk bójákat. A tanár szemben áll a játékosokkal. Egy kosárban vannak a labdák (annyi labda szükséges, ahány bóját letettünk).
A tanár két utasítást ad egyszerre. Egy számot és egy irányt:
pl. left/two, (or right/ five; left/four…  etc.)
A játékosnak arra a bójára kell letenni a labdáját amilyen irányt és számot hallott.
Ha több a játékos, mint a bója, akkor, ha már minden bóján van egy labda, a soron következők feladata az adott bójákról begyűjteni a labdát vissza a kosárba.
Sok játékosnál két csapatban versenyt és rendezhetünk.
Nagyobbaknál már sorszámot is használhatunk (left/second or right/fourth).

Kisebbeknél rakhatjuk egy sorba a bóját, és vagy csak színt vagy csak számot mondunk, és arra kell tenniük a labdát.
pink, yellow …/ one, five…../first, second….

Nagyobbaknál rakjuk távol a bójákat, és kérjük, hogy labdavezetéssel szaladjanak az adott bójához.

3. Ennél a játéknál színes karikákat kell a földre tennünk. A gyerekek labdavezetéssel (kicsiknél eltekinthetünk a labdavezetéstől) szabadon szaladgálnak a karikák között, amikor elhangzik egy szín: pink, orange, green…

Gyorsan egy ilyen színű karikába kell bevezetni a labdát (illetve kisebbeknél beszaladni). Figyeljünk arra, hogy egy karikába max. 3 gyerek fusson bele. Úgy tegyük le a karikákat, hogy mindenkinek jusson hely.

Az idegen nyelvű meséknél, még a nyelvi lenyomatok is ugyanilyen erősen megmaradnak, ezért nagyon fontos, hogy “jó” mesét mondjunk. Milyen is a “jó” mese egy idegennyelvi foglalkozáson? Íme egy néhány szempont, amit felállítottam magamnak, hogy könnyebben tudjak választani.

• elsősorban olyan, amihez a gyerekek könnyen tudnak kapcsolódni az adott időben és helyzetben
• értéket közvetít: hogyan segített valaki egy szomorú zsiráfnak; hogyan döntött a király egy nehéz helyzetben; hogy segített a kisfiúnak a kitartása; stb.
• nem kötelező, de segít az, ami vicces is, vagy van benne valami gyermekhumor, talán poén a végén – ezek az apró kis huncutságok hozzásegítik a gyerekeket, hogy hosszútávon rögzüljön az emlék és vele együtt a nyelv
• olyan mese, amelynek a nyelvezete egy picivel van magasabb szinten, mint amit a gyerekek amúgy már megértenek
• ugyanakkor nem egy száraz, buta szöveg, hanem tele van segítő nyelvi elemekkel is mint például hangutánzó szavakkal, lehetőséggel arra, hogy a mesemondó hozzáadhassa az érzelmeknek megfelelő hangokat
• olyan szövegű mese, aminek a motorját, tartalmi vezérfonalát nem a “tanítandó nyelvtani elemek” adják, hanem maga a történet
• olyan szövegű mese, amelyben ismétlődő elemek bukkannak fel, így a gyerekeknek több alkalmuk van arra, hogy hallják és elsajátítsák az új szavakat, paneleket
• olyan képes mese, amelyben a vizuális elemek elegendőek ahhoz, hogy a gyerekek rájöjjenek az ismeretlen szöveg értelmére
• olyan mese, amelyet el lehet mesélni és közben mutogatni a gyerekeknek – mert az elő szónak sokkal nagyobb az ereje, mint a “géphangnak”, legyen az CD, számítógép vagy TV. Kutatás bizonyítja, hogy ha a gyerek élő szót hall, sokkal nagyobb valószínűséggel sajátítja el az idegen nyelvet, mint gépi forrásokból jövő hangról. Hát meséljünk nekik mi magunk!

Az egyik ilyen kedvencem a Room on the Broom Julia Donaldson tollából. Ha még véletlenül nem ismeritek ezt az aranyos mesét, itt meg lehet nézni gyerekekkel együtt is. De ugye utána el is olvassátok és eljátsszátok? És aztán holnap és holnapután újra elmesélitek, ha a gyerekek kérik?