Interjú magyar-amerikai ötösikrek édesanyjával

Sziasztok! Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak a csodálatos családotokhoz, másodszor pedig szeretném megköszönni, hogy időt szakítottatok arra, hogy válaszoljatok nekem pár kérdésre a kétnyelvűséggel kapcsolatban.Az első kérdésem az lenne, hogy mióta laktok Amerikában?
2006 október közepén költöztem ki házasságkötésünk után és 2007 október 19-én születtek meg a gyerekek. Szóval egy évet kaptam, hogy megszokjam az amerikai életet és feleségként funkcionáljak egy külföldi kultúrában amerikai házastárssal, mielőtt anya lettem.

Hogy használjátok a két nyelvet a mindennapokban?
Amikor a gyerekekkel egyedül vagyok, illetve közvetlenül beszélek hozzájuk, akkor igyekszem magyarul beszélni, illetve, ha társaságban vagyunk, akkor elmondom nekik röviden magyarul is, amit angolul kommunikáltam. Ha a férjem is itthon van, pl. vacsora alatt, angolul beszélünk. Érdekes azonban, hogy mikor és mi alapján döntik el, hogy melyik nyelven kommunikálnak. Pl. este imádkoztunk vacsi után – mindenki választott valakit, akiért imádkozni akart – és többen közülük automatikusan magyarul imádkoztak. Voltak, akik ugyanazt két nyelven is elimádkozták, talán Apára tekintettel. Minél több angol hatás éri őket pl. egész napi iskola, szomszédokkal való játszás, az angol válik dominánssá. Ez nagyon nehéz nekem, mert akkor szinte az egész játszás maguk közt angolul megy. Ekkor bevetem a trükköt, hogy az kapja a legnagyobb adag vacsit, vagy finomságot, akit a legtöbbet hallok magyarul beszélni, mialatt főzőcskézek. Sokszor mondják, hogy valamit pl. mesét, iskolai sztorit csak inkább angolul tudnak jobban visszaadni. Így, ha van erőm és kapacitásom, akkor azt magyarul is átbeszéljük. Igyekszem minden este többet kevesebbet, ahogy időnk engedi, olvasni. Még ha angol az anyag, akkor is magyarul olvasom nekik, illetve, ha túl hosszú, akkor már angolul olvasom, de magyarul összegzem oldalanként, hogy a szókincs meglegyen. Főleg saját, gyerekkori, fejezetes könyveket és ifjúsági Bibliát olvasunk azonban esténként, hacsaknem van valami könyvtári, ajánlott irodalom. Ez a legszebb és legbensőségesebb része a napunknak. Várják, várom és ilyenkor érzem igazán édesanyának magam. Ezzel sokat fejlődik a szókincsük. Ez közvetlenül lefekvés előtt van. Reggelenként, míg bekapják a reggelijüket, egy kis csendességet tartunk. Bibliaolvasással, kommentárral, rövid imával és néha egy kis ifjúsági/gyermek énekkel, ami kapcsolódik. Nagy részét képzi a magyar nyelv ápolásának és gyakorlásának a hallott és nézett forrás is. Régi mesefilmek, mint például a Kíváncsi Fáncsi, Pom pom, Bob és Bobek stb. nagy élményt jelentenek a gyerekeknek. Hétvégenként próbálunk a nagyszülőkkel Skype-olni, illetve Dédikével telefonon beszélni.

Van olyan gyermek, aki esetleg csak az egyik nyelvet használja, amikor veletek beszél?
Igen, egy kisfiam, Máté az, aki hozzám is és a férjemhez is szinte csak angolul beszél. Őt kevesebb magyar hatás éri. De ennek ellenére ért mindent magyarul is. Neki is igyekszem olvasni és főleg magyarul beszélni hozzá. A magyar látogatók rengeteget erősítenek a magyar szeretetükön és a nyelv használatán. Ezek nemcsak megerősítők, de a szívet is átmelengetik!

Hány gyermeketek van?
Ötösikreink vannak.

Tudnál-e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermekeitek életéből, amikor áttörést láttál az írásban, szóban használt nyelvhasználat terén?
2 ½ és 3 éves kor között, amikor elkezdtünk magyar családokkal összeismerkedni és rendszeresen jöttek hozzánk, illetve mi mentünk a gyerekekkel. Ez rengeteget jelentett. A Magyarországon eltöltött idő, főleg a 2 hónap fontos szerepet játszott a magyar nyelv szeretetében és használatában.

Hogy viszonyulnak a gyermekeitek az angolhoz?
Szeretik mindkét nyelvet. Amit angolul élnek át pl. film, játék, iskolai élmények, azt angolul tudják jobban visszaadni. A magyart velem beszélik és szépen váltanak át.

Milyen könyveket olvastok?
Bibliát, fejezetes gyermek könyveket. Pl. Buyufa, Mi a célod? Dugó Dani, Fehérke, régi olvasókönyvek stb.

Fejleszted-e őket tudatosan vagy mivel adott az országban való lét miatt a nyelvtudás, így nincs erre szükség?
Igyekszem amennyit csak lehet olvasni nekik , magyar hangoskönyveket bekapcsolni, amiért élnek-halnak. Ezekből elképesztő szókincsük van a katlantól a bő bugyogóig :-). A magyarul történő olvasás és írás még várat magára. Akkor kezdjük, amikor az angol biztosan beáll. Az angol után a magyar sokkal könnyebb lesz, legalábbis az elején. Az alapokkal, például kettős betűk stb. már előbb is elkezdünk majd játékosan foglalkozni. Mióta 7-8 órát iskolában vannak, nagyon nehéz és sok tudatos elkötelezettséget igényel, hogy olvassunk és ápoljuk a nyelvet.

Csinálnál-e másképp valamit, ha most elölről kezdhetnéd, és most mennétek ki Amerikába? (nyelvtanulás terén, akár magad, akár gyerekeidet tekintve)
Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem. Talán egy kicsit lazítanom kellene és nem pánikolni, amikor sokat beszélnek angolul. Ez nagyon nehéz nekem és erőltetést vált ki belőlem, amivel nem akarom elrontani az eddigi nyelvszeretetüket.

Van, hogy a gyerekek kijavítanak titeket, például kiejtésben, nyelvtanban?
Csak néhányszor volt rá példa. Például a furcsa kiejtésű osztálytársak neveit és a “th”-jeimet

Nagyon szépen köszönöm az értékes és őszinte válaszaidat! Úgy gondolom, hogy minden olvasó meríteni fog belőlük. A kitartásod és magyar nyelv iránti szereteted példaértékű. Sok sikert és kitartást kívánok a jövőben is! Mindig szeretettel látunk Titeket Magyarországon!

Tags: hallás, kétnyelvűség, olvasás

About the Author

Varga Balázsné Detti Varga Balázsné Gyulai Detty vagyok. Legfőbb prioritásaim közé tartozik a hit, a család, és tanári hivatásom. A külföldi barátainkkal való örömteli találkozások kisgyerekkorom óta meghatározták a nyelvhez való vonzódásomat. Iskolai keretek között kisebb, magán úton viszont annál nagyobb sikereket értem el a nyelvelsajátításban. Inkább akaraterőm, lelkesedésem és kíváncsiságom - mintsem tanáraim ösztönzése - vezetett el nyelvtanári pályára. Be akartam bizonyítani, hogy MÁSKÉPP is lehet nyelvet elsajátítani. Lehet játszva, örömmel és lelkesen fejlődni. Családunk mindennapjait átszövik a nyelvek. Nemcsak magyarul, hanem más nyelveken is társalgunk itthon. A játékos angolozásba örömmel fogadtunk be más – a gyerekeimmel egykorú – kicsiket is, mert meggyőződésem, hogy akkor gazdagodunk, ha megosztjuk, amink van. Örömmel adom át az angoltudást, az ezzel párosuló lelkesedést és várom, hogy egyszer szárba szökken az a mag, amit elvetettem.