Milyen a jó mese a nyelvi foglalkozáson?

Imádom a meséskönyveket és a jó meséket a nyelvi foglalkozásokon is, de talán a gyerekek még jobban szeretik őket. Mert ez az egyik dolog, amin kereszül a megértik a világot. Legtöbbször nem is elméjükkel értik a mesét, hanem valahol nagyon mélyen. A mesék benső képeit érzékelik, amik lenyomatként továbbélnek bennük, sokszor hónapokig. Mert a gyermek lesz a mese hőse és hónapokon keresztül kéri, hogy olvassuk el neki ugyanazt a mesét. Így szerez tapasztalatot, megélést és megértést, további ki nem mondott kérdésekre megoldásokat. Ezek az élmények és tapasztalatok mind-mind megmaradnak bennük, és ezekhez nyúlnak vissza az idők során.

Az idegen nyelvű meséknél, még a nyelvi lenyomatok is ugyanilyen erősen megmaradnak, ezért nagyon fontos, hogy “jó” mesét mondjunk. Milyen is a “jó” mese egy idegennyelvi foglalkozáson? Íme egy néhány szempont, amit felállítottam magamnak, hogy könnyebben tudjak választani.

elsősorban olyan, amihez a gyerekek könnyen tudnak kapcsolódni az adott időben és helyzetben
értéket közvetít: hogyan segített valaki egy szomorú zsiráfnak; hogyan döntött a király egy nehéz helyzetben; hogy segített a kisfiúnak a kitartása; stb.
nem kötelező, de segít az, ami vicces is, vagy van benne valami gyermekhumor, talán poén a végén – ezek az apró kis huncutságok hozzásegítik a gyerekeket, hogy hosszútávon rögzüljön az emlék és vele együtt a nyelv
olyan mese, amelynek a nyelvezete egy picivel van magasabb szinten, mint amit a gyerekek amúgy már megértenek
ugyanakkor nem egy száraz, buta szöveg, hanem tele van segítő nyelvi elemekkel is mint például hangutánzó szavakkal, lehetőséggel arra, hogy a mesemondó hozzáadhassa az érzelmeknek megfelelő hangokat
olyan szövegű mese, aminek a motorját, tartalmi vezérfonalát nem a “tanítandó nyelvtani elemek” adják, hanem maga a történet
olyan szövegű mese, amelyben ismétlődő elemek bukkannak fel, így a gyerekeknek több alkalmuk van arra, hogy hallják és elsajátítsák az új szavakat, paneleket
olyan képes mese, amelyben a vizuális elemek elegendőek ahhoz, hogy a gyerekek rájöjjenek az ismeretlen szöveg értelmére
olyan mese, amelyet el lehet mesélni és közben mutogatni a gyerekeknek – mert az elő szónak sokkal nagyobb az ereje, mint a “géphangnak”, legyen az CD, számítógép vagy TV. Kutatás bizonyítja, hogy ha a gyerek élő szót hall, sokkal nagyobb valószínűséggel sajátítja el az idegen nyelvet, mint gépi forrásokból jövő hangról. Hát meséljünk nekik mi magunk!

Az egyik ilyen kedvencem a Room on the Broom Julia Donaldson tollából. Ha még véletlenül nem ismeritek ezt az aranyos mesét, itt meg lehet nézni gyerekekkel együtt is. De ugye utána el is olvassátok és eljátsszátok? És aztán holnap és holnapután újra elmesélitek, ha a gyerekek kérik?

Tags: mese, nyelvelsajátítás

About the Author

Osváth Erika Angol tanár és tanárképző tanár vagyok. Ezen belül útkereső immár 20 éve, 1993 óta, és sok-sok kincset találtam minden korosztály tanítása során, beleértve a tanárképző tanfolyamokat is. Célom, hogy mindezeket továbbadjam annak, aki elfogadja. Hiszek a tapasztalaton keresztül szerzett tudásban, a saját felismeréseink erejében, a kételkedés, a nyitottság, az értés és megértés fontosságában. Hiszem, hogy megszámlálhatatlan csoda van mindannyiunkban. Benned is, kedves olvasó. Hogy hol jártam eddig az utamat? Az International House Nyelviskolában Magyarországon és más országokban tanárként, gyermekszekció-vezetőként, tanárképző tanárként CELTA, YL, VYL, 1-1 és sok más képzésen, majd tanulmányi igazgatóként 2010-ig. Közben tananyagokat is fejlesztettem, tanárképző programokat írtam, online angol nyelvi képzés írásában is részt vettem, és kívülről is megfigyelhettem ezeket a folyamatokat. Társszerzője vagyok a "Mixed-ability Teaching" (OUP) módszertani szakkönyvnek. Ha ennél többet szeretnél tudni, látogasd meg útkeresésem egyik állomásaként létrejött blogomat: www.erikaosvath.com