Hogy használjátok a két nyelvet a mindennapokban?
Amikor a gyerekekkel egyedül vagyok, illetve közvetlenül beszélek hozzájuk, akkor igyekszem magyarul beszélni, illetve, ha társaságban vagyunk, akkor elmondom nekik röviden magyarul is, amit angolul kommunikáltam. Ha a férjem is itthon van, pl. vacsora alatt, angolul beszélünk. Érdekes azonban, hogy mikor és mi alapján döntik el, hogy melyik nyelven kommunikálnak. Pl. este imádkoztunk vacsi után – mindenki választott valakit, akiért imádkozni akart – és többen közülük automatikusan magyarul imádkoztak. Voltak, akik ugyanazt két nyelven is elimádkozták, talán Apára tekintettel. Minél több angol hatás éri őket pl. egész napi iskola, szomszédokkal való játszás, az angol válik dominánssá. Ez nagyon nehéz nekem, mert akkor szinte az egész játszás maguk közt angolul megy. Ekkor bevetem a trükköt, hogy az kapja a legnagyobb adag vacsit, vagy finomságot, akit a legtöbbet hallok magyarul beszélni, mialatt főzőcskézek. Sokszor mondják, hogy valamit pl. mesét, iskolai sztorit csak inkább angolul tudnak jobban visszaadni. Így, ha van erőm és kapacitásom, akkor azt magyarul is átbeszéljük. Igyekszem minden este többet kevesebbet, ahogy időnk engedi, olvasni. Még ha angol az anyag, akkor is magyarul olvasom nekik, illetve, ha túl hosszú, akkor már angolul olvasom, de magyarul összegzem oldalanként, hogy a szókincs meglegyen. Főleg saját, gyerekkori, fejezetes könyveket és ifjúsági Bibliát olvasunk azonban esténként, hacsaknem van valami könyvtári, ajánlott irodalom. Ez a legszebb és legbensőségesebb része a napunknak. Várják, várom és ilyenkor érzem igazán édesanyának magam. Ezzel sokat fejlődik a szókincsük. Ez közvetlenül lefekvés előtt van. Reggelenként, míg bekapják a reggelijüket, egy kis csendességet tartunk. Bibliaolvasással, kommentárral, rövid imával és néha egy kis ifjúsági/gyermek énekkel, ami kapcsolódik. Nagy részét képzi a magyar nyelv ápolásának és gyakorlásának a hallott és nézett forrás is. Régi mesefilmek, mint például a Kíváncsi Fáncsi, Pom pom, Bob és Bobek stb. nagy élményt jelentenek a gyerekeknek. Hétvégenként próbálunk a nagyszülőkkel Skype-olni, illetve Dédikével telefonon beszélni.

Van olyan gyermek, aki esetleg csak az egyik nyelvet használja, amikor veletek beszél?
Igen, egy kisfiam, Máté az, aki hozzám is és a férjemhez is szinte csak angolul beszél. Őt kevesebb magyar hatás éri. De ennek ellenére ért mindent magyarul is. Neki is igyekszem olvasni és főleg magyarul beszélni hozzá. A magyar látogatók rengeteget erősítenek a magyar szeretetükön és a nyelv használatán. Ezek nemcsak megerősítők, de a szívet is átmelengetik!

Hány gyermeketek van?
Ötösikreink vannak.

Tudnál-e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermekeitek életéből, amikor áttörést láttál az írásban, szóban használt nyelvhasználat terén?
2 ½ és 3 éves kor között, amikor elkezdtünk magyar családokkal összeismerkedni és rendszeresen jöttek hozzánk, illetve mi mentünk a gyerekekkel. Ez rengeteget jelentett. A Magyarországon eltöltött idő, főleg a 2 hónap fontos szerepet játszott a magyar nyelv szeretetében és használatában.

Hogy viszonyulnak a gyermekeitek az angolhoz?
Szeretik mindkét nyelvet. Amit angolul élnek át pl. film, játék, iskolai élmények, azt angolul tudják jobban visszaadni. A magyart velem beszélik és szépen váltanak át.

Milyen könyveket olvastok?
Bibliát, fejezetes gyermek könyveket. Pl. Buyufa, Mi a célod? Dugó Dani, Fehérke, régi olvasókönyvek stb.

Fejleszted-e őket tudatosan vagy mivel adott az országban való lét miatt a nyelvtudás, így nincs erre szükség?
Igyekszem amennyit csak lehet olvasni nekik , magyar hangoskönyveket bekapcsolni, amiért élnek-halnak. Ezekből elképesztő szókincsük van a katlantól a bő bugyogóig :-). A magyarul történő olvasás és írás még várat magára. Akkor kezdjük, amikor az angol biztosan beáll. Az angol után a magyar sokkal könnyebb lesz, legalábbis az elején. Az alapokkal, például kettős betűk stb. már előbb is elkezdünk majd játékosan foglalkozni. Mióta 7-8 órát iskolában vannak, nagyon nehéz és sok tudatos elkötelezettséget igényel, hogy olvassunk és ápoljuk a nyelvet.

Csinálnál-e másképp valamit, ha most elölről kezdhetnéd, és most mennétek ki Amerikába? (nyelvtanulás terén, akár magad, akár gyerekeidet tekintve)
Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem. Talán egy kicsit lazítanom kellene és nem pánikolni, amikor sokat beszélnek angolul. Ez nagyon nehéz nekem és erőltetést vált ki belőlem, amivel nem akarom elrontani az eddigi nyelvszeretetüket.

Van, hogy a gyerekek kijavítanak titeket, például kiejtésben, nyelvtanban?
Csak néhányszor volt rá példa. Például a furcsa kiejtésű osztálytársak neveit és a “th”-jeimet

Nagyon szépen köszönöm az értékes és őszinte válaszaidat! Úgy gondolom, hogy minden olvasó meríteni fog belőlük. A kitartásod és magyar nyelv iránti szereteted példaértékű. Sok sikert és kitartást kívánok a jövőben is! Mindig szeretettel látunk Titeket Magyarországon! 

Korcsoport: 3-10 év
Készségek: hallás, beszéd, számolás, együttműködés, finommotoros készségek
Alapterület: matematikai és logikai nevelés, szókincsfejlesztés
Nyelvezet: It’s your/my turn. Roll the dice. It’s 1-2-3-4-5-6. Count the dots! Where is the picture with X no. of dots? What is in that picture? How many dots can you see in that picture? Stick it there!

Anyagszükséglet:
– olló és ragasztó minden gyereknek
– 1-2 dobókocka
– gyerekenként 1 (A/5) lap, 6 egyenlő, négyzet alakú részre osztva. A négzetekben pöttyök 1-től 6-ig.
– gyerekenként 1 (A/5) lap, 6 négyzet alakú részre osztva. A négyzetekben egy-egy kép és pöttyök 1-től 6-ig.

A játék menete:
Ismétlésként átvesszük a játékban szereplő 6 szót, a gyerekek esetleg kiszínezik a képeket.
A gyerekek kivágják a képeket.
Sorban dobnak a dobókockával és felragasztják a pöttyözött lapra a dobásnak megfelelő számú pöttyel ellátott képet.
Az nyer, akinek először sikerül minden képet a megfelelő számú pöttyel ellátott négyzetre ragasztania. És persze mindenki más is, mert remekül szórakozunk .

Mikor kerültél kapcsolatba az idegen nyelvekkel?
Kisiskolás koromban kötelező volt az orosz. Lehet, hogy mazochista vagyok, de én élveztem a cirill betűk furcsaságát, a naiv történeteket a kispajtásokkal… /nevet/. Bár beszélni természetesen nem tudtam, és – akár a kortársaim -, én is mindent elfelejtettem mára… De szerettem tanulni. Azt hiszem, a lehetetlenül bonyolult ragozási táblázatokat egyfajta logikai rendszernek tekintettem. Meg voltam győződve róla, hogy a nyelvtudás nem más, mint a szabályok vegytiszta alkalmazása – tehát egyfajta matematika. Fel sem merült bennem, hogy egy idegen nyelv arra is jó lehet, hogy kommunikáljunk vele egy másik emberi lénnyel.
A vicc az, hogy az iskolai nyelvtancentrikusság miatt a nyelveket még ma is sok gyerek holt rendszernek, bemagolandó szavak és szabályok tömkelegének érzékeli. Az élő lüktetés gazdagsága elmarad. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim nyitott gondolkodású emberek, így nekik köszönhetően az oroszon kívül már egészen fiatalon angolul és franciául is tanulhattam.

Miért pont az angol és a francia? Mik a leglényegesebb különbségek szerinted a két nyelv között?
Apukám már akkor látta, hogy az angol villámgyorsan meghódítja majd a világot, amikor a dollárboltból (sic!) való Milka csoki és Donald rágó maga volt a beteljesülés, a nyugat mákonya… /nevet/. Szerencsére épp a szomszédunk garázsában nyílt Buda egyik első, fapados nyelviskolája, ott kezdtem el angolul tanulni.
Az angol nyelvvel való találkozás egészen másféle élményt jelentett, mint a Nyikto-nye-átszúszvujet-életérzés. Az első perctől elkezdtem valóban használni. Ha külföldre utaztunk, a család kinevezett tolmácsnak azzal a felkiáltással, hogy remekül tudok angolul – dehogy tudtam! -, és ámulva figyelték, ahogy lealkudok néhány drachmát vagy dínárt a kempingben vagy a boltban. Nem beszélve a görög, cseh, német és szláv fiúkról, akik angolul udvaroltak a strandon! Tudományosan ezt hívjuk tapasztalati tanulásnak… /nevet/. Az angollal tehát sikerélményem volt, a mindennapi helyzetek megoldása redukált szókinccsel is ment, értettem a Beatles-szövegeket, később a Led Zeppelint, a Doorst és a Pink Floydot. A lehető leghasznosabb tudás volt ez kamaszként.
A francia nyelv ezzel szemben szemernyit sem volt hasznos, csak varázslatosan gyönyörű. Anyukám elég jól beszélt franciául, odahaza elbűvölően (és elbűvölten) ragozta a mágikusan csengő igéket nekem és az öcsémnek: “je mange, tu manges, il mange…”, majd felkutatta az ország legidősebb franciatanárnőjét, és mind beiratkoztunk hozzá. Marie-Anne néni kilencven éves volt ekkor. Kivételes egyéniség, a tanítványok egymásnak adták a kilincset. Csak csodálattal tudok visszagondolni rá: valódi úrinő volt szerény panellakásban, aki a francia kultúrát és egy letűnt világ tiszta erkölcsi rendjét közvetítette felénk, felébresztve tudásvágyunkat. Barátságunk 14 éven át tartott: én szakadt farmerben, ő kiskosztümben – végig elkísért és én is végig elkísértem őt.
S hogy mi a különbség az angol és a francia között? Valahol legbelül számomra az angol továbbra is a hasznosság, a mindennapok nyelve maradt, míg a francia a mágikus álmodozásoké, a költészeté, a szerelemé… Talán éppen ezért választottam később a francia szakot a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán, ahol nyelvészettel és irodalommal foglalkoztam.

Hogyan jött a Smart Cards ötlete? Mi volt a legintenzívebb inspiráció ahhoz, hogy létrejöjjön?
A bölcsész-énem boldogan gubbaszt könyvtárakban, de az én életem a tanítás. Minden tanítvány a legfontosabb tanítvány, az ő sikerük az én sikerem. Tizenhat éves korom óta tanítok, számomra a tanítás életélmény, öröm, felfedezés, és elsősorban: játék. A Smart Cards társasjáték saját fejlesztés, amit az egyetem befejezése után nem sokkal, már aktívan dolgozó nyelvtanárként álmodtam meg, kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére.
Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanítványaimnak élvezetes és pörgős órákat tartsak. És persze csábított az alkotás izgalma. Talán ez volt a legfőbb inspiráció a játék megalkotásakor. Éjszakákon át írtam a kommunikációs kártyákat és arra jutottam, nagy segítség lenne a kollégák és a diákok számára egy jópofa társasjáték a gyakorta felbukkanó témákkal, kérdésekkel. Ez az álom azóta többszörösen megvalósult. A Smart Cards társasjáték immár harmadszorra jelent meg és népszerűsége töretlenül ível felfelé.

Miben más ez a játék, mint a fejlesztő könyvek?
Vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni: a sportot például. Vagy azt, hogy mi a szeretet. A sakkozást. A nyelv: kommunikáció. Lényege a beszéd. Hangsúlyozom: nem a helyesírás, és nem a halott szabályok rendszere, hanem a beszéd. Gondolataink kifejezése és a másik ember megértése. Elolvashatom egy könyvből, hogyan kell futni, de sokkal hatékonyabb, ha magam próbálom ki. Így van ez a nyelvekkel is: elolvashatom a leckét a könyvből, de mit sem ér, ha nem tudom előrántani ezt a tudást, ha szükségem van rá. Ezerszer többet tanulunk meg abból, amit mi magunk mondunk ki, mint amit passzívan hallunk. Nem baj, ha ügyetlenül sikerül. Félreértés ne essék, én irodalomrajongó vagyok, nem követelek könyvégetést! De látnunk kell, hogy ha nem keltjük életre, a könyv csak betűtenger marad. A legjobb tankönyvek sem kommunikálnak. A CD mellékletet meghallgathatod, de nem fogja érdekelni, Te mit tudsz.
A Smart Cards társasjáték alapkoncepciója, hogy hangosan, kimondva használjuk a nyelvet. A kártyák feladványait a gyerekek, vagy a játékosok egymásnak olvassák fel, majd spontán válaszolnak. Ezzel válik a tudásuk valóságossá és személyessé: amit a kezedben tartasz (kártya-formában) azt a magadénak érzed, amit ki is mondasz, még inkább a sajátoddá válik. Ez a játék üzenete: Alkosd meg a saját tudásod és használd is azt!

Miben más, mint a többi termék a piacon?
Tudomásom szerint nincs hasonló komplex nyelvoktató társasjáték a piacon, még külföldön sem! (Hacsak nem lopta el egy élelmes üzletember az ötletet, s nem másolta le. Ez gyakran megesik hazánkban a szellemi termékekkel.) Léteznek ugyan angol nyelvű játékok, de ezek csak a szavak szintjén fejlesztenek, például angol-magyar szópárokat kell megkeresni. Ezek is hasznosak, de csak a memorizálásban. A mi játékunk kreatív gondolkodást igényel, és több témát hoz felszínre egyszerre. A játékosoknak különböző témákban kell azonnal reagálniuk, így a Smart Cards valódi nyelvhasználatra inspirál. Több tudásszinten játszható, ezáltal a család több generációja örömét lelheti benne. A mondatok szintjén működik, nem csak szavakat “tanít”, így komplex módon fejleszti az idegen nyelvi kompetenciákat.

Hogy tetszett a gyerekeknek, szülőknek és mit reagált a szakma? Úgy tudom, díjat is kapott a játék.
A játékot, ami a száraz, passzív szöveg- és nyelvtancentrikusság helyett határozottan a beszédközpontúságot képviselte újszerűsége ellenére – vagy épp annak köszönhetően – a szakma, a kollégák lelkesen fogadták. Az iskolák jelentős hányada rendelt belőle szerte az országban. Ez adta a bátorítást ahhoz, hogy a játékot tovább fejlesszük és magasabb nyelvi szinteken is megalkossuk. Ebben a munkában Bakonyi Györgyi és Köteles Dóra voltak társaim. Nyelvtanár kollégáim, barátaim, örömmel mesélték, hogy tanítványaik bátrabban kommunikálnak angolul, a pozitív légkörben kreatív és örömteli közösségi élménytanulás születik. Sok tanár használja a játékot, köztük egyre több külföldi, aminek nagyon örülünk, és annak még inkább, hogy a játékpedagógia is egyre nagyobb teret nyer az oktatási gyakorlatban.
A gyerekek nagyon szeretik, a nyelvóráimon a tanítványaim alig várják, hogy kezdődjön a társasozás! Együtt nevetünk a szabatosan, vagy kevésbé szabatosan, bájosan pragmatikusan megfogalmazott válaszokon, együtt tanulunk. Az a pozitív tapasztalatom, hogy egyre több családban válik természetessé, hogy a szülő a gyerekkel együtt spontán módon “merül el” egy idegen nyelvben – jellemzően az angolban, ami azért remek, mert így, akár visszautalva a saját tolmácsi, illetve alkuszi sikereimre, a gyerekek is bátrabban kommunikálnak angolul.
Azt tapasztalom, hogy a gyerekek lelkesedése a szülőkre is átragad. A játékhoz nem szükséges magas szintű nyelvtudás a szülő részéről, hiszen gyakran előfordul az is, hogy a gyermek többet tud angolul, és ő “tanítja”, vezeti apát vagy anyát. Ez természetes, hiszen a gyerekek a médián és az interneten keresztül számos forrásból kapnak idegennyelvi inputot. Ez új perspektívát ad a játéknak, és visszakanyarodva az orosz nyelvtanuláshoz, így talán a némi külső ráhatás miatt kora ifjúkorban az orosz nyelvvel mélyebben megismerkedő generációnk is inspirációt kap ahhoz, hogy gyermekein keresztül megbarátkozzon az angol nyelvvel… (nevet) Tudományosan ezt hívják multigenerációs tanulási élménynek.
Komolyabbra fordítva a szót, valóban így van, az elmúlt évben a “Játssz és beszélj!” nyelvi programunk az Európai Nyelvi Díj pályázat legjobbjai között szerepelt, a szakértők véleménye szerint a “játék koncepciója minden tekintetben összhangban áll a korszerű nyelvoktatás alapelveivel, a tapasztalatok és a visszajelzések alapján motiválóan hat a tanulókra és tanárokra egyaránt”.

Milyen további pedagógiai ambícióid vannak?
Több másként gondolkodó kollégámmal létrehoztam egy saját formációt, amelynek neve: Tanulj Másképp Műhely http://tanuljmaskepp.hu. Itt egyedi projektekkel és kizárólag alternatív módszerekkel, elsősorban játékokkal tanítunk idegen nyelveket. Hiszem és vallom, hogy a játékos módszereknek és a közösségi élménynek varázslatos hatása van a teljesítményre. Kiadónk, az Európai Tudástranszfer Kft. tervezi ezen kívül a játékok egyéb nyelveken való publikálását, valamint a gyermekcentrikus, empatikus élménypedagógiai módszerek, az örömteli tanulás propagálását szakmai berkekben.
Pedagógiai célom és társadalmi üzenetem túlmutat a társasjátékokon. Fontos, hogy a nyelvtanulás – és általában a tanulás – ne jelentsen stresszt, szorongást. A játékos módszerek teremtette pozitív légkörben a tanítványok sikerélményeket és közösségi élményeket élnek meg. Minden közösségépítő pedagógiai módszer az egymás iránti odafigyelést, az egymásra hangolódást, a személyiségfejlődést és egyszersmind a toleranciát, az integrációt is szolgálja, legyen az kooperatív módszertan, élménypedagógia vagy vizuális nevelés. A valódi sikereket elérő iskolák ezt felismerték és ragyogóan alkalmazzák Magyarországon.
A célom az, hogy az én tanítványaim már ne pusztán táblázatokba szorított matematikai képletnek lássák az idegen nyelveket, hanem a lehető leghasznosabb eszköznek az önkifejezésre s a világgal való találkozásra. Terveim szerint indítunk majd Smart Műhelyeket, ahol a gyermek – akár a szülővel közösen – játékosan sajátíthatja el azt a módszertant, amellyel később akár önállóan is építheti tudását. Kicsit líraibban megfogalmazva az a célom, hogy a tanítványaim, illetve lehetőség szerint minél több gyerek, vigye tovább a megszerzett önbizalmat az iskolába, később a munkahelyükre, és ki a nagyvilágba: útjaikra, szerelmeikbe, barátságaikba.

Ja, és ugye ti is úgy gondoljátok, hogy “véletlenek” nincsenek?!

Ezek a könyvek joggal népszerűek. A gyerekek nem véletlenül rajonganak értük, hiszen nagyon szeretik, ha a könnyen követhető történetekben megbújik a tevékenység lehetősége is.

Mert akár már önmagában is érdekes, hogy egy kiscica elvesztette a játékegerét és mindenképpen szeretné megtalálni azt.

De mennyivel érdekesebb lehet, hogy ebben a keresésben-kutatásban a gyerek aktívan részt vehet, segíthet a cicusnak. Miközben a könyv tevékenységre inspirál, a gyerek a történet aktív részesévé válik.
A könyvkészítéshez és a gyermeki lélekhez egyaránt jelesül értő szakemberek egyik ragyogó ötlete jóvoltából ebben a könyvben például minden oldalon van egy könnyen elfordítható karton rész. És hopp! Ahogy a kartonkorongot könnyű szerrel elfordítja a gyerek, megtudhatjuk, hogy a játék egérke bizony nincs sem a virágcserépben, sem a zöld felmosó vödörben. Olyan szórakoztató, hogy a gyerekek – érthető módon – nem érik be egyetlen felolvasással. Eközben – köszönhetően L. Martin ötletének – a verses történet minden oldalon hozzájut a versszakot lezáró utolsó szóhoz és a hozzátartozó szóvégi rímeihez.

Hello there, Little Kitten.
Where is your toy mouse?
Did you leave her in the garden?
She’s not outside the…
house!

De jó móka …és mennyi pedagógiai érték!
A kiscica játékegér keresésének igényesen illusztrált történetén keresztül a gyerek egy kertes ház bizonyos külső és belső tereivel ismerkedhet. Csupa-csupa ismerős, egyszerű helyszín, tárgy és élőlény. Az elfordíthatóan mozduló kartonkorongon ott a megoldás és kicsiben az a rajz, ami a könyv adott oldalán is megfigyelhető nagyban. Szókincsgyarapításhoz, majd a későbbi szóképfelismeréshez is kitűnő alkalom. E mozgatható kis képek segítségével apró ujjakat ügyesítünk, kéztőcsontokat fejlesztünk, segítjük a látás és a kézmozdulatok összehangolását. Tehát a verbalitás mellett fejlesztjük a finom-motorikát és a szem-kéz koordinációt is. Természetesen önfegyelemre is nevelünk, hiszen úgy jönnek össze a rímpárok, ha a gyerek megvárja a versszak végigmondását és akkor mondja az odaillő választ.
A történeten keresztül a gyerek az irányok és viszonyok témakörével is gazdagodik.
Az élmény is olyan ismerős: egy elveszett játék megkeresésének az izgalma, a rátalálás öröme; és milyen jó, ha valaki segít… Ezzel empátiát és problémamegoldást is fejleszthetünk.
Természetesen több más mindent is fejlesztünk. Szín és formaészlelést, esztétikai érzéket és miközben megtanuljuk szépen, finoman fordítani a könyv képkorongjait, egyre pontosodó és finomodó mozdulatokkal a könyv megbecsülésére is nevelünk.

Persze, erről a gyerek nem tud. Ő csak segíti a kiscicát. Mesét hallgat és örül.

Sok érv van az interaktív gyermekkönyvek mellett, de az a legfontosabb, hogy tartósan képesek lekötni és aktivizálni a gyerekek figyelmét.

Ha van nektek is kedvenc interaktív meséskönyvetek, kérjük oszd meg velünk.

Nemrég a ház körüli állatok témájával foglalkoztam 2-4 éves gyerekekkel, velük alkalmaztam az alábbi kukucskálós játékot.

Ehhez a játékhoz szükséged lesz a képen látható, a buggyandbuddy.com-ról ingyen nyomtatható csűrre és a hozzá tartozó állatokra.

Téma: állatok a ház körül/tanyán (állatok felismerése, jellemzőik), állathangok, színek
Készségek: hallás, beszéd
Alapterület: környezeti nevelés
Nyelvezet: It’s a pig/cow/sheep… – Ez egy malac, tehén, juh…, Close your eyes. – Csukjátok be a szemeteket., Open your eyes. – Nyissátok ki a szemeteket., What animal is hiding in the barn? – Milyen állat rejtőzik a csűrben?, This animal says “moo/baa/neigh…” – Ez az állat ilyen hangot ad: “múú, beee, nyihaha…”, What is it? – Mi ez?, This animal has four/two legs. – Ennek az állatnak négy/két lába van., It is pink/black and white. – Rózsaszín/Fekete-fehér., It lays eggs. – Tojásokat szokott rakni., It gives us milk. – Tejet ad nekünk., You can ride on it. – Felülhetünk a hátára., etc.
Időtartam: 5-15 perc (korosztálytól és a játék változatától függően)
Hozzávalók: farmház (csűr) – lehetőleg laminálva, állatok – szintén laminálva, egy kisebb piros lapocska, ami az ajtó szerepét tölti be – szintén laminálva, e mögé rejtjük mindig az állatokat (ezt cellux-szal ragasztottam a házra egy oldalánál, hogy le lehessen nyitni), blue tack (gyurmaragasztó)

A játék menete:
1. A tanár megmutatja a csűrt a gyerekeknek. (Look! It’s a barn. – Nézzétek, itt egy csűr.) és elmondja nekik, hogy el fog rejteni egy állatot. (I’ll hide an animal. – Elrejtek ide egy állatot.) Megkéri a gyerekeket, csukják be a szemüket. (Please, close your eyes. – Kérlek, csukjátok be a szemeteket.)

2. Kiválaszt egy állatot a készletből, és az ajtó mögé rejti.

3. Megkéri a gyerekeket, nyissák ki a szemüket. (Please, open your eyes. – Nyissátok ki a szemeteket.) A gyerekek tudásszintjétől függően rövidebben vagy hosszabban körülírja az ajtó mögött rejtőző állatot. (pl. This animal is pink. It says oink-oink-oink. [Ez az állat rózsaszín. Ilyen hangot ad: röf-röf-röf.] – nagyobbakkal, haladóbbakkal: This animal likes to roll in mud. – Szeret a sárban hempergőzni.)

4. A gyerekek kitalálják, melyik állatról van szó. (It’s a pig. – Ez a malac.)

5. Plusz lehetőség: az adott állattal közösen elénekeljük az Old MacDonald Had a Farm angol gyerekdal megfelelő versszakát.

6. Újabb állatot rejtünk az ajtó mögé a fent leírt módon.

“I touch” mondóka

Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd
Alapterület: mondókák és dalok, mozgás

Leírás: Mondjuk a szöveget és közben megérintjük az említett testrészeket. A gyermekek fokozatosan kapcsolódnak be a mutogatásba majd a mondásba. Ja, és mikor mondókázzunk? Amikor csak jól esik vagy ha éppen mozgásos játékra van szükségük a gyermekeknek, vagy ha már túl sokat dolgoztak a kezeikkel – rajzoltak, vágtak, ragasztottak – és jó lenne csak úgy egyet mozogni és mondókázni.

Egy dolog lényeges: élvezd és ezt add át a gyermekeknek is. Ritmusosan mond, és egy jó ellenszer az unalom ellen – vagyis, hogy mi ne unjuk meg – az, hogy változatokat építünk bele. Például egyre lassabban mondva, vagy egyre gyorsabban, vagy magas vékony, nyávogós hangon, vagy mély dörmögő hangon. A variáció csakis rajtad múlik … no meg a gyermekeken, akiknek aztán át lehet adni a gyeplőt, hadd találjanak ők is ki egy változatot. Jó móka-mondókázást és játszást!

I touch my chin, my chest, my cheeks,
I touch my head, my hair, my heels,
I touch my knees, my neck my nose,
then I dip down and touch my toes.

Variáció:

Kb 2 ív háztartási csomagolópapír méretű emberalakokat készítünk a gyerekekkel. A padlóra tesszük őket és az alakokon ugrálva-szaladgálva-lépegetve mutatják a gyerekek a lábukkal a mondókában említett testrészeket.

És itt a játék, amit a képen is láthattok. Neve: “Giant puzzle” – és a szerző, még mindig Horváth Hajnalka

Ezt a játkot a szükésges készségek miatt csak 3-10 éves korig ajánljuk.
Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd, ragasztás-vágás-rajzolás
Alapterület: kreatív tevékenység, matematika: formák
Nyelvezet: What can this be? What is it? Where does this piece go? Stick them together! Here is the glue. Put some glue here. Press on it!
Időtartam: 10-30 perc

Hozzávalók: 2 ív háztartási csomagolópapír, olló, filc, a gyerekeknek ragasztó, zsírkréta, esetleg olló és fonal

Előkészület: kivágunk csomagolópapírból:
– “fej” formát
– “nyak” formát
– “test” formát
– karokat, lábakat
– lábfejeket
– kezeket

A játék menete:

Egy zsákból/ táskából egyesével húzzuk elő a darabokat. A gyerekek megpróbálják kitalálni, melyik testrész van a kezünkben. A padlón összeragasztják az egymáshoz illő darabokat.

Variációk:

– A gyerekek rajzolnak szemet-orrot-szájat a fejre, ragasztanak hajat fonalból, kiszínezik a figurát.
– A saját kezüket-lábukat rajzolják körbe és ragasztják a figurára. A többlet kezecskék-lábacskák lehetnek dekoráció a figura pólóján-nadrágján.
– Kisebb méretben, mindenki saját maga ragasztja össze a figuráját.
– A formákat (kör, négyzet, téglalap) is megemlíthetjük. What shape is it? circle, square, rectangle

“Two little feet” mondóka

Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd
Alapterület: mondókák és dalok, mozgás

Two little feet go tap-tap-tap (topogunk)
Two little hands go clap-clap-clap (tapsolunk)
Two little heads go bump-bump-bump (kettesével összeütjük a fejünket)
Everybody jump, jump, jump! (ugrálunk)

És mit kell tenni a mondókákkal? Amit a gyermekek, csak mondani és egyszerre mutogatni. A gyermekek az elején csak mutogatni fogják, de az is jó, ha csak hallgatják miközben babáznak, vagy autót építenek. Aztán egyre többen fognak becsatlakozni az elején a mutogatással, aztán később, mondjuk a huszadik vagy harmincadik vagy ötvenedik mondás-mutogatásra talán már a szavakat is kezdik utánozni. Csak azért, mert felszabadultak és élvezik.

Figyelem, készüljetek fel, hogy ők akkor sem unják meg, amikor mi már rég unjuk :-).

Most rajtad a sor. Gördítsd le az oldalt és írd be a “Hozzászólások” részbe a te kedvenc mondókádat!

(Köszönjük szépen a képen látható Horváth Hajnalkának és a gyermekeinek ezt a jó kis játékot. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van legalább egy kedvenc játéka, amit vagy a tanteremben, óvodában vagy otthon szívesen elkészítenek és játszanak a gyermekek. Küldd be te is, ha szeretnéd fényképpel együtt, és közzétesszük. Így mindenkit gazdagabbá tehetsz! Ötletedet ide klikkelve azonnal beküldheted.)

Íme a leírása:
Téma: számok
Készségek: hallás, beszéd, számolás
Alapterület: matematikai és logikai nevelés
Nyelvezet: Numbers; “It’s your turn. It’s my turn. Roll the dice. It’s one/two/three/four/five/six. It goes to the bank. Take this back.

Időtartam: 5 – 20 perc
Hozzávalók: 1db desszertes doboz; 1 vagy 2 dobókocka, fejenként 5-5 db korong, kavics, gomb, papírgombóc.

Előkészület: A doboz tetejét 5 részre osztjuk, 1-től 5-ig pöttyökkel jelöljük a részeket, középre egy lyukat vágunk.

A játék menete:
1. Minden játékos 5 korongot vesz magához.

2. Sorban dobunk a dobókockával. Amennyit dobunk, az annak megfelelő mezőre rárakunk egy korongot.

3. Ha az a mező foglalt, akkor arra nem tehetünk, hanem a rajta lévőt magunkhoz kell vennünk. Amennyiben 6-ost dobunk, a középső lyukba, azaz a BANK-ba dobhatjuk korongunkat. Az a nyertes, akinek először fogy el az összes korongja.

Variáció: Nagyobb gyerekekkel ugyanezt a játékot két dobókockával is játszhatjuk. Ebben az esetben a kockákon lévő mennyiségeket össze kell adni, 6 és 12 esetében dobjuk a korongot a BANK-ba. A többi, hatnál nagyobb számnál pedig kivonjuk belőle a 6-ot, és arra a mezőre kell tenni a korongot. Például: dobunk 2 és 5, ez összeadva 7, majd kivonjuk belőle a 6-ot. Így az 1 mezőre kell a korongot tenni. Itt is hangosan kell fejben számoljanak angolul a gyermekek: “Two plus five makes seven. Seven minus six makes one.”