A Tempus Közalapítvány akkreditált továbbképzésén nem csupán nyelvi nevelésünk új szintjével gazdagodtunk Osváth Erika remek csapatában 2013 tavaszán, hanem annak az elhatározásával is, hogy szeretnénk, ha a jövőben egy szakmai honlap is segítené az együtt gondolkodást, a párbeszédet, és a tapasztalatátadást. A gondolatból tett lett. Terveinket és alapötleteinket Bán Annamari öntötte formába gondos munkával és remek ízléssel a 2013. júniusi – első – szerkesztőségi találkozónk megállapodásai alapján.

A nagy lelkesedéssel várt második szerkesztőségi találkozó 2013. október 26-án adott alkalmat az örömteli újra találkozásra, a honlap adta lehetőségeink közös átgondolására, személyes véleményeink kifejtésére, valamint Annamari technikai mini-továbbképzésére. Néhány egyéni körülmény sajnos nem tette lehetővé, hogy mindenki jelen lehessen, de jó a tudat, hogy egy szélesebb elkötelezett magból ered a kezdet, akik mindig lelkes támogatói a Nyelvpalánta ügyének.

Nyelvpalánta. Először is a honlap neve az, ami a hozzá asszociálható kertészeti nyelvi képek megfogalmazására ösztönöz bennünket. Másodszor a fejlesztés, a gondoskodás, a törődés az, ami a kertészkedésben és egy honlap gondozásában elgondolkodtatóan hasonló képeket hív elő. Ez a fajta képzettársítás az említett szerkesztőségi találkozó jó hangulatának megalapozásán túl arra is kiváló volt, hogy – jó kertész módjára – számba vegyük értékeinket és felelősségünket is az elmúlt fél év tükrében.

E tapasztalataink alapján a következő vélemények körvonalazódtak szépen fejlődő honlapunkról:
Nagyon örülünk, mert kibújt a hajtás. Tehát a szakmai honlap ötlete életképes. Teret kapott és nem állt meg a csak egy jó, közös gondolat fázisánál. Továbbvittük. Kitaláltuk és gondozzuk. Nagyon inspiráló a többes szám és az, hogy lelkes, egymást segítő és bátorító kertészek dolgoznak a kertben.
Ez a friss hajtás szempontjából sem mellékes. A honlap távlati tervei alapján mindegy, hogy a szervezésben, írásban máris aktív tagok – húzó levelek -, vagy olvasók, követők formájában – rügyek – által gyarapítjuk a közösséget. Viszont köszönjük, ha az arra érdemes írásokat bárki like-olja, megosztja és/vagy hozzászól.
Az, hogy érik a közösség, egyértelmű. A Facebook-os követők – máris – száz fölötti száma, a kívülről közvetített vélemények optimizmusra adnak okot. A szakmai közösség pozitív, lelkesítő erő, a megújulás lehetősége. Megújulásra, töltekezésre, informálódásra pedig hatványozottan szüksége van annak, aki gyerekekkel foglalkozik.

Elveink szerint olyan befogadó közösség – gondozott, szabad kert kívánunk lenni, ahol a közös nevező a minőségi, gyerekközpontú nyelvi nevelés. Tudatosan nem redukáltuk le a profilunkat az angol nyelvi nevelés területére. Más nyelveknek is teret ad a Nyelvpalánta, mert az elvek, módszerek, ötletek átplántálhatók.
Olyan befogadó közösség kialakítására törekszünk, ahol a különbözőség pozitív értelmű, az egyéniség pedig erény. Így lehet egy kertben – a mi honlapunk nevelői kertjében – sok színes virág. Mint nyelvi nevelők tudatában vagyunk, hogy meglevőségeink, egyéni adottságaink alapján nem sémákra van szükségünk, hanem olyan szakmai táptalajra, ahonnan mindenki szabadon válogathat és önállóan használja fel szabad idő- és energiakapacitását.
A tapasztalatcsere minden tudásterületen igen hasznos. Meggyőződésünk, hogy a tapasztalatcsere jó alkalom az ön- és csoportsegítésre, ahol az egymásba kapaszkodó indák segítő támasztékot nyújtanak egy születő gondolatnak, útkeresésnek, alakuló, vagy már kialakult szakmai önismeretnek.

Folytatás következik. A honlapra beérkező cikkek folyamatos megjelentetésével és a fél év múlva újra aktuális szerkesztőségi találkozó szervezésével, ahol új terveink részleteit is megbeszéljük.
Köszönjük a Tempus Közalapítványnak és Kéthelyi Eszter képzési koordinátornak a szerkesztőségi találkozó helyszínének biztosítását és a támogatást.

Tudom, nem egyszerű egy pár szóban vagy mondatban, de kérlek, mutatkozz be olvasóinknak. Ki vagy és honnan jöttél?
Egy kicsit pajkosan, egy ismert játékkal asszociálva, így mondanám, hogy „Budapestről jöttem. Mesterségem címere: óvodapedagógus.” Egyébként egy kis szabolcsi faluból származom. A vidéki lány „velem jött” a fővárosba. Nem véletlenül ismerek jól füveket, fákat, terméseket, bogárkákat. Erre a budapesti kollégáim rá is szoktak csodálkozni, az óvodás gyerekek pedig nagyon szeretik. Azt pedig egyenesen imádják, ahogy egy darab madzagból, papírtasakból, egy kendőből, vagy egy mákgubóból tud lenni valami a kezeim között. Tudom is én… egy bátor tücsök kapitány, vagy egy félős sündisznócska. Na, ezt is otthonról hozom. Azt, hogy egyszerű dolgokból lehet fabrikálni és főleg, hogy azzal játszani is tudunk. Ráadásul gyerekként az enyém lehetett a világ legpompásabb rongyos zsákja. Csodálatos anyai nagyanyám – akinek még mindig örülünk – varrónőként több falut felruházott. Bármilyen munkájában való gondossága, igényessége, egyenletessége máig előttem van és értékként őrzöm. Azt is, hogy meg kell kérdezni, hogy, hogy van a másik és segíteni kell, amiben csak lehet.
Szerintem fontos, hogy tudatában vagyok annak, hogy én nagyon szeretek játszani. Ez nem egy hátrány az én hivatásomban. „Jó játék a játékkészítés!”című – húsz éve született – szakdolgozatomat is ennek az elemi vonzalomnak köszönhetem. A játékkészítésben – és a kézművességben is – mind a mai napig – nagyon nagy örömömet lelem. Egyszerűen megújulok általuk. De ugyanígy lelkesít a nyelvi humor, vagy ha a gyerekből egy általa kreált új szó fakad. (- Hogy hívják a lovadat? – Pataparipa. Apuka ló. Papapataparipa.)
Remélem, sokáig eleven marad az énemnek ez a játékos, alkotó része.

Mindannyiunk folyamatosan pillanatról-pillanatra változik minden téren. Te milyen hittel és tudással indultál el az óvodai nyelvi nevelésben való munkálkodásodban?
A nyelvi nevelésem évekig kizárólag az anyanyelv fejlesztését jelentette. Gyönyörű magyar anyanyelvünk gazdagítása az óvodában a jóízű beszélgetésekkel, meseolvasásokkal, bábozással, mondókázással, kiszámolókkal, versikékkel csodálatosan sok lehetőséget rejt az ovis mindennapokban. Angolból néhány éve megszereztem a felsőfokú nyelvvizsgámat. A változás számomra az a felismerés, hogy gyakorlatilag bármi átplántálható a második nyelv átadása során. Módszertani magabiztossággal most már abban hiszek, hogy a magyarul jól bevált eszközeim feltétlenül kipróbálásra érdemesek akkor is, amikor éppen angolozunk az oviban. Bármi jogos lehet mind a két nyelvi nevelés során. A közös nevező az élmény. Ha az óvodapedagógusnak van módszertani szabadsága és élményt nyújt, miközben „tanít”, miközben nyelvet fejleszt, akkor a gyerek nem egy gúzsba kötött óra szenvedő alanyává, hanem egy alkotó miliő aktív részesévé válik.

Mi az, ami az érdeklődésedet fenntartotta és éltette a kisgyermekkori nyelvi nevelésben?
Elsősorban a fogadtatás. Az hogy jelenlegi munkahelyemen tárt karokkal fogadták a mindennapok magyar anyanyelvű óvodai fejlesztésébe illesztett napi angol nyelvi fejlesztést.
Az óvodavezető, a szülők. Magyarul zöld utat kaptam az angolhoz. A szülők nemes intelligenciával örülnek minden új játéknak, dalnak, versnek, minden egyes új szónak. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Nem kell megküzdenem, hogy azt bizonygassam, ez nagyon értékes a gyereknek. Magától értetődő.
A másik fontos személyes motivációm az a tény, hogy a gyerekek élvezik az angolt. Mindent utánoznak és a legtöbb mókában szívesen benne vannak. Kell ettől jobb?

Voltak-e kételyeid ezzel kapcsolatban? Amikor megtorpansz, és elgondolkodsz, hogy “Biztos, jó ez a gyermekeknek?”
Előtte állok néhány nyárra tervezett olvasmánynak, ami most már őszre marad. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy szaktekintélyek is ott vannak a korai nyelvi nevelést ellenzők táborában. Érdekelnek a miértjeik. Úgy érzem, mindig szabad kételkedni. Próbálkozni, megfigyelni, konklúziókat levonni. Nem leszek népszerű, de ki merem mondani. Szabad tévedni is. A tévedéseink nem csak egyszerűen tanulságok. Jó értelemben lelassítanak bennünket, néha még meg is torpanunk. Megtorpanni, ácsorogni is kell néha.

Mi az, ami ebből a megtorpanásból továbblendített?
Részben az örömök, a sikerélmények. Szerintem, aki pedagógus, annak tudatosan gyűjtenie kell a múltja sikerpillanatait. Gyűjteni. Tudatosan. Fotókkal, naplóval, jegyzetekkel, Szülőktől kapott szép köszönő sorokkal, irka-firka kedves kis gyerekrajzokkal… Őrizni, konzerválni a pedagóguspálya kedves pillanatait, mint egy szépen tartósított csinos kis befőttet. Aztán alkalmasint kinyitni ezt a szép kis üveget, és mosolyogva rácsodálkozni arra, amink van, – pontosabban – amink lett az évek során. Szerintem a főiskola nyugodtan csinálhatna „pozitív élménytartósítás” fantázianevű szemináriumot. Talán több lenne az optimista és megújulni képes pedagógus és kevesebb a pályaelhagyó.

Jelenleg milyen kérdések foglalkoztatnak a kisgyermekkori nyelvi nevelés kapcsán?
Nagyon érdekel az óvodából iskolába kerülő gyerekek sorsa. Hogyan segíthető a nyelvi folytonosság a második nyelv esetén? Lesz-e korsajátos folytatása a nyelvi nevelésnek az első osztályokban, és ha lesz, hogyan? Szerintem az a jövő, hogy mindenki, aki felelősséget vállal a korai nyelvi fejlesztésért, legyen az óvodapedagógus, tanító, tanár vagy szülő, együtt gondolkozik a „hogyan?”-okon. Ezeknek a „hogyan?”-oknak a börzéje, fóruma lehet a NYELVPALÁNTA. Minden tapasztalatra szükségünk van.

u.i. Ha bármilyen kérdésetek lenne Orsihoz, nyugodtan írjatok a ‘Hozzászólás’ részbe a bejegyzés alatti részen. Nemsokára Orsi hasznos játékkal fog nektek kedveskedni a 3-7 éves kategóriában. Figyeljétek a honlapot!

…és még sokan mások, akik nincsenek ezen a képen, de lélekben és tettekben igen.

Mindannyian más-más területről, tudással, tapasztalatokkal érkeztünk, és egy volt bennünk a közös: a tenni akarás azért, hogy jobban rálássunk a mindennapi nyelvi nevelési munkánkra és megfelelő szakmai tudással végezzük ezt.

Még mindig óriási hiányérzettel és bizonytalansággal van tele nagyon sok óvoda és általános-iskolai nyelvpedagógus. Egyre több elvárás születik intézményesített kereteken belül és/vagy a szülők részéről, emellett pedig a pedagógusoknak szánt szakmai segítség oly csekély. Ha létezik is, többnyire elméleti szinten történik a tudásátadás, megtapasztalások nélkül. A szülők elvárásai vagy tájékozottság hiányában hangoztatott idegen nyelvi nevelés ellen szóló érveik sokszor megingatják a korai idegennyelvi pedagógusokat és szülőtársaikat.

Ez indított el azon az úton, hogy tanárképző tanárként és kisgyerekkori nyelvi neveléssel immár 20 éve foglalkozóként elkezdjek kidolgozni egy pedagógus továbbképző programot, ami egy 30-órás akkreditált képzésben teljesedett ki a Tempus Közalapítvány keretein belül Kisgyermekkori Angol Nyelvi Nevelés címmel. A képzés célja, hogy pedagógia és módszertani útmutatóul szolgáljon azok számára, akik a korai nyelvi nevelésben tudatosabban és kellő eszközökkel felvértezve szeretnének tevékenykedni, legyen az óvodapedagógus vagy alsó tagozatos (nyelv)pedagógus vagy éppen édesanya, aki idegen nyelven is szeretné nevelni gyermekét.
Nem titkolom, hogy személyes célom is volt e képzés létrehozásakor. Az, hogy újra megtanuljuk saját magunktól és egymástól tanulni megfigyelésen, elemzésen, kételkedésen, megértésen, keresztül. – Azért ‘újra’, mert szerintem ezt valamikor tudtuk, csak valahogy hagytuk, hogy a rendszer átgyúrjon minket a hosszú évek során. Annyira belénk ivódott, hogy már észre sem vesszük és mi is így neveljük fel gyerekeinket. – Célom, hogy újra megtanuljunk bátornak lenni, megnyíljunk elsősorban önmagunk fele, elfogadjunk, nyitottak legyünk, merjünk megtapasztalni, sebezhetőnek lenni, megkérdőjelezni és mindezekből tanulni. Ezt egymás előtt is felvállalni. Aztán továbbadni mindazt a tudást, amit ezáltal megszereztünk.

Az első ilyen képzés 2012 őszén indult, és már akkor is megmutatkozott az igény a folytatásra és a további együttműködésre, hogy együtt fejlődhessünk annak ellenére, hogy többen közülünk már sok éves tapasztalattal rendelkeztek a kisgyerekkori nyelvi nevelés terén, így voltak köztük idegennyelvi munkaközösség vezetők is. Facebook csoportot hoztunk létre, ahol szakmai eszmecsere, segítségkérés és -nyújtás, napi sikerek megosztása, egymás lelkesítése, tudósítások szakmai oldalakról/előadásokról/konferenciákról, tananyagok megosztása és még sok-sok hasznos, nagy űrt kitöltő és lélekemelő dolgok történnek. Mind a mai napig, és ez nekünk nagyon de nagyon jó és kell.

A második képzés 2013 tavaszán volt, amikor már az első órától kezdve szárnyalt mind a 17 résztvevő. A csoport tagjai közt voltak óvodapedagógusok, alsó-, felső tagozatos  és gimnáziumi nyelvtanárok, gyermeküket angol nyelven is nevelő édesanyák, óvodavezetők, de olyanok is akik ismert szakemberei ennek a területnek az ország minden részéről. Az 5 napos intenzív együtt-gondolkodás és -dolgozás elején már kipattant a vágy, hogy ezt a hozzáállást, tudást és lelkesedést mással is megoszthassuk, közösen gyarapíthassuk, hiszen biztos sokan szomjúhozzák még, ugyanúgy, mint mi. A vágy aziránt, hogy olyan közeget teremtsünk, ahol a tapasztalatcsere, tudakozódás, inspiráció, segítségkérés- és nyújtás, kételyek felvetésének és megválaszolásának helye legyen, ahol a pedagógusok és szülők is válaszokat kaphatnak általános és gyakorlati kérdésekre is. Egy olyan hely, ami segítségül szolgál az idegennyelvi magok elvetésében, szerető gondozásában és a kibújt nyelvpalánta odaadó nevelésében. Ezeket ültethetjük el a gyerekeinkben a korai években – legyen az születéstől vagy óvodáskortól kezdve – majd vigyázhatjuk a kisiskolai évek alatt.

A tavaszi képzés végére konkrét ötlet is született arra, hogy célunk milyen formában valósuljon meg első lépésben. Magyar nyelvű honlapot hozunk létre, aminek a fő szerkezeti elemeit, tartalmát, minőségbiztosítását és menedzsmentjét is egyeztettük és a tárhelyre szükséges pénzt helyben összeadtuk. Ez év június 8.-án egy részletesebb egyeztetésre is sor került, amit élőben közvetítettünk azon pedagógustársaink részére, akik személyesen nem tudtak jelen lenni. Amint a honlap feltelik kezdeti tartalommal, a megfelelő fórumokon közzé tesszük majd.

Természetesen sokat kell tennünk ahhoz, hogy a palánta tovább növekedhessen. Elsősorban, mi, az alapítók kell időt és energiát nem sajnálva beletennünk tapasztalatunkat és tudásunkat a Nyelvpalántánkba. Abba a Nyelvpalántába, ami igazából közös és mindazoké, akik merítenek belőle és táplálják. Nemsokára hírt adunk magunkról, de inkább abban bízom, hogy mire ezt az írást  olvassátok, már hallottatok rólunk. Gyertek és csatlakozzatok, hogy együtt nőhessünk!

Várjuk a ti gondolataitokat és írásaitokat szeretettel.