Az évek során szakmailag tartalmas képzéseken vehettem részt. Ezért nagyon hálás vagyok! Erikát és szemléletét a korai nyelvi nevelésről egy, a Tempus által szervezett képzésen ismertem meg. Mivel hasonlóan gondolkodunk, mind tőle, mind (Price) Beától sok megerősítést és sok, gyakorlati ötletet kaptam. Sokszor nyúlok ezekhez, és innen- onnan összegyűjtött anyagokhoz. Ebben az a jó, hogy mire ezeket átnézem, addigra megszületik bennem az elképzelés: mit, hogyan szeretnék megvalósítani. Újra tudatosulnak bennem a módszertani alapelvek, amelyek az óvodás korú gyermekek nevelésében, így a nyelvi nevelésben is fontosak. Például, hogy a közösen eltöltött idő játékos, könnyed legyen; hogy egyszerre inkább kevesebbet, mint túl sokat akarjak, ill. azt, hogyan lehet a mozgás, mimika, hangszín és a képek segítségével szinten teljesen „pótolni” az anyanyelvi magyarázatokat.
Mivel idén is vegyes korcsoportú és eltérő nyelvismerettel rendelkező gyerekcsapat gyűlt össze, ezért inkább több, egyszerű, TPR (mozgással követhető) dal köré építettem fel a hetet. Bár nem volt idő az anyag elmélyítésére, inkább csak ráhangolódásra, viszont így, a „haladó” szinten lévő gyermekek is tanulhattak valami újat. A szervezett lehetőségeket, a nap folyamán, bármikor „bevethető”, képességfejlesztő játékokkal bővítettem. Ezeket a mindennapi óvodai gyakorlatban is használjuk, és jól alkalmazhatók idegen nyelv gyakoroltatásához is. A napi rutin és a kézműveskedés pedig további, spontán helyzeteket kínált.
A napi 25-35 perces, szervezett foglalkozások keretét egy varázs kötény és egy varrótű (alufóliával bevont fakanál) adta. Énekeltük: ’The Thread Follows The Needle’, s közben a fonalat fogva, kígyózva tekeregtünk, miközben a „varázstű varrta a kötényt”. A dal végére mindig valami izgalmas dolog került elő a kötény zsebéből. Valami, ami egyben indulópont volt az aznapi kezdeményezéshez.
A szülők kis füzetből tájékozódhattak a napi szókészletről, és az interneten is megtalálható dalanyagról. A hét videó összeállítása pedig felkerült az ovi facebook oldalára:
jelszó: nyáritábor2016
1. nap: Bevezetőként beszélgettünk arról, miért jó egy másik nép nyelvét ismerni. A gyerekek által már ismert angol szavakat gyűjtögettünk. Plüss labdát passzolgatva megtanultunk köszönni, elbúcsúzni. A kötényemből előkerült az aznapi dalunk két szereplője, egy egér és egy elefánt báb. ’Open Shut Them’ (YouTube- Super Simple Songs). A videóból kivágott képekből, flashcard készült, segítségével ismételtünk a hét folyamán.
2. nap: Köszöntöttük egymást, az első napon „megismert” barátainkat. A kötényemből puzzle darabkák kerültek elő. Az előző napi szavakat ismételtük a képkártyák segítségével: minden jó válaszért cserébe megmutattam egyet a darabkákból. Így a végén összeállt a kép: monkey. Mondóka: „Five Little Monkeys”. Szókészlet „haladóknak”: számok: 1-5. Színek – yellow, brown, blue, red, green. Hozzá színezőt kaptak a gyerekek, munka közben ismételgettük a mondókát.
3. nap: A kötényből plüss kígyó bújt elő, ami egyik szereplője volt a ’Huge Henry’ c. mesének. Hogy mindenki követni tudja a történetet, a szöveg egyszerűbb változatát és nagy szemléltető képeket használtam. Levezetésként körbejártunk, -ugráltunk: ’Walk Around The Circle.’
4. nap: Köszöntöttük a kötényemből előkerült állatokat. (szavak ismétlése). Majd egymást is. Hozzá egyszerű, mozgással kísérhető dalt énekeltem, amibe bekapcsolódhattak a gyerekek: ’Clap Everybody And Say Hello.’ (YouTube – Jbrary) Kapcsolódó szavak: clap, stomp, jump.
Az 5. napon, a hét folyamán tanultakat ismételtük.
Játékok, amelyeket a foglalkozásokon, és a nap egyéb időszakában is használtam:
• ’How many fingers?’. A tanár, vagy egy gyermek hátra tett kézzel, a csoporttal szemben ül. Kérdésére: ’How many fingers?’ megpróbálják kitalálni, hány ujja van nyitva. Szókészlete: How many fingers? Számok: 1-4. Is it…? Yes, it is./ No, it isn’t.
• Eater Peter. Időnként házilag szervezett műhelyeken együtt ötletelünk, játékokat mutatunk meg egymással. Ezt a játékot Kiss Lilian, egy csoportbéli angol nyelvtanár szülő osztotta meg velem. (fénykép mellékelve) Mivel egy zsákból kerülnek el a tárgyak, tapintásos játékkal is összeköthető, így még tartalmasabb a játék. Szókincs gyakorlására jó. Én kis, IKEA labdákat rejtettem el benne, a színek gyakorlására. Máskor plüss állatok kerültek elő belőle.
• ’Catch The Balls’. Az Eater Peter „folytatásaként”, a megszerzett labdákkal játszható. Asztalnál ketten ülnek egymással szemben. Egyikük mellett kosárban sok, színes labda. Ő, egyenként gurítja az asztal másik vége felé a labdákat. Társa igyekszik elkapni azokat, mielőtt a padlóra esnének. Amit elfogott, a maga mellett lévő, saját kosarába dobja. Végén megszámolhatják, és szerepcserével újrakezdődik a játék. A gyerekek imádják, s közben fejleszti a figyelemkoncentrációt és gyors reagáló képességet. Nyelvi fejlesztéshez úgy kapcsolhatjuk, ha minden labdának megnevezik a színét.
• ’Zoo Board’. Ez egy célbadobó játék, színes kis zsákokkal. Ezzel az állatneveket, színek neveit, ill. az eredmény számolásakor a számneveket gyakoroltathatjuk.
• Mátrix– tárgy és színazonosító, (szintén Lili ötlete alapján). Ezzel a játékkal a mondókákból és a meséből megismert állatneveket, és színek neveit gyakorolták a gyerekek.
• Flyswat– Gyors reagáló képességet igénylő játék szókészlet gyakoroltatására. Price Beától hozott ötlet, saját csoportom egyik legkedveltebb nyelvi játéka, két játékossal, egy játékvezetővel. Asztalra képkártyákat terítünk szét, játékosoknál egy-egy légycsapó. A játékvezető által „hívott” képre kell minél fürgébben rácsapniuk. A gyorsabb játékos megtarthatja a lapot. A végén lapok számlálásával döntik el, ki a győztes.
]]>Korcsoport: 3-10 év
Készségek: hallás, beszéd, számolás, együttműködés, finommotoros készségek
Alapterület: matematikai és logikai nevelés, szókincsfejlesztés
Nyelvezet: It’s your/my turn. Roll the dice. It’s 1-2-3-4-5-6. Count the dots! Where is the picture with X no. of dots? What is in that picture? How many dots can you see in that picture? Stick it there!
Anyagszükséglet:
– olló és ragasztó minden gyereknek
– 1-2 dobókocka
– gyerekenként 1 (A/5) lap, 6 egyenlő, négyzet alakú részre osztva. A négzetekben pöttyök 1-től 6-ig.
– gyerekenként 1 (A/5) lap, 6 négyzet alakú részre osztva. A négyzetekben egy-egy kép és pöttyök 1-től 6-ig.
A játék menete:
Ismétlésként átvesszük a játékban szereplő 6 szót, a gyerekek esetleg kiszínezik a képeket.
A gyerekek kivágják a képeket.
Sorban dobnak a dobókockával és felragasztják a pöttyözött lapra a dobásnak megfelelő számú pöttyel ellátott képet.
Az nyer, akinek először sikerül minden képet a megfelelő számú pöttyel ellátott négyzetre ragasztania. És persze mindenki más is, mert remekül szórakozunk .
Mikor kerültél kapcsolatba az idegen nyelvekkel?
Kisiskolás koromban kötelező volt az orosz. Lehet, hogy mazochista vagyok, de én élveztem a cirill betűk furcsaságát, a naiv történeteket a kispajtásokkal… /nevet/. Bár beszélni természetesen nem tudtam, és – akár a kortársaim -, én is mindent elfelejtettem mára… De szerettem tanulni. Azt hiszem, a lehetetlenül bonyolult ragozási táblázatokat egyfajta logikai rendszernek tekintettem. Meg voltam győződve róla, hogy a nyelvtudás nem más, mint a szabályok vegytiszta alkalmazása – tehát egyfajta matematika. Fel sem merült bennem, hogy egy idegen nyelv arra is jó lehet, hogy kommunikáljunk vele egy másik emberi lénnyel.
A vicc az, hogy az iskolai nyelvtancentrikusság miatt a nyelveket még ma is sok gyerek holt rendszernek, bemagolandó szavak és szabályok tömkelegének érzékeli. Az élő lüktetés gazdagsága elmarad. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim nyitott gondolkodású emberek, így nekik köszönhetően az oroszon kívül már egészen fiatalon angolul és franciául is tanulhattam.
Miért pont az angol és a francia? Mik a leglényegesebb különbségek szerinted a két nyelv között?
Apukám már akkor látta, hogy az angol villámgyorsan meghódítja majd a világot, amikor a dollárboltból (sic!) való Milka csoki és Donald rágó maga volt a beteljesülés, a nyugat mákonya… /nevet/. Szerencsére épp a szomszédunk garázsában nyílt Buda egyik első, fapados nyelviskolája, ott kezdtem el angolul tanulni.
Az angol nyelvvel való találkozás egészen másféle élményt jelentett, mint a Nyikto-nye-átszúszvujet-életérzés. Az első perctől elkezdtem valóban használni. Ha külföldre utaztunk, a család kinevezett tolmácsnak azzal a felkiáltással, hogy remekül tudok angolul – dehogy tudtam! -, és ámulva figyelték, ahogy lealkudok néhány drachmát vagy dínárt a kempingben vagy a boltban. Nem beszélve a görög, cseh, német és szláv fiúkról, akik angolul udvaroltak a strandon! Tudományosan ezt hívjuk tapasztalati tanulásnak… /nevet/. Az angollal tehát sikerélményem volt, a mindennapi helyzetek megoldása redukált szókinccsel is ment, értettem a Beatles-szövegeket, később a Led Zeppelint, a Doorst és a Pink Floydot. A lehető leghasznosabb tudás volt ez kamaszként.
A francia nyelv ezzel szemben szemernyit sem volt hasznos, csak varázslatosan gyönyörű. Anyukám elég jól beszélt franciául, odahaza elbűvölően (és elbűvölten) ragozta a mágikusan csengő igéket nekem és az öcsémnek: “je mange, tu manges, il mange…”, majd felkutatta az ország legidősebb franciatanárnőjét, és mind beiratkoztunk hozzá. Marie-Anne néni kilencven éves volt ekkor. Kivételes egyéniség, a tanítványok egymásnak adták a kilincset. Csak csodálattal tudok visszagondolni rá: valódi úrinő volt szerény panellakásban, aki a francia kultúrát és egy letűnt világ tiszta erkölcsi rendjét közvetítette felénk, felébresztve tudásvágyunkat. Barátságunk 14 éven át tartott: én szakadt farmerben, ő kiskosztümben – végig elkísért és én is végig elkísértem őt.
S hogy mi a különbség az angol és a francia között? Valahol legbelül számomra az angol továbbra is a hasznosság, a mindennapok nyelve maradt, míg a francia a mágikus álmodozásoké, a költészeté, a szerelemé… Talán éppen ezért választottam később a francia szakot a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán, ahol nyelvészettel és irodalommal foglalkoztam.
Hogyan jött a Smart Cards ötlete? Mi volt a legintenzívebb inspiráció ahhoz, hogy létrejöjjön?
A bölcsész-énem boldogan gubbaszt könyvtárakban, de az én életem a tanítás. Minden tanítvány a legfontosabb tanítvány, az ő sikerük az én sikerem. Tizenhat éves korom óta tanítok, számomra a tanítás életélmény, öröm, felfedezés, és elsősorban: játék. A Smart Cards társasjáték saját fejlesztés, amit az egyetem befejezése után nem sokkal, már aktívan dolgozó nyelvtanárként álmodtam meg, kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére.
Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanítványaimnak élvezetes és pörgős órákat tartsak. És persze csábított az alkotás izgalma. Talán ez volt a legfőbb inspiráció a játék megalkotásakor. Éjszakákon át írtam a kommunikációs kártyákat és arra jutottam, nagy segítség lenne a kollégák és a diákok számára egy jópofa társasjáték a gyakorta felbukkanó témákkal, kérdésekkel. Ez az álom azóta többszörösen megvalósult. A Smart Cards társasjáték immár harmadszorra jelent meg és népszerűsége töretlenül ível felfelé.
Miben más ez a játék, mint a fejlesztő könyvek?
Vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni: a sportot például. Vagy azt, hogy mi a szeretet. A sakkozást. A nyelv: kommunikáció. Lényege a beszéd. Hangsúlyozom: nem a helyesírás, és nem a halott szabályok rendszere, hanem a beszéd. Gondolataink kifejezése és a másik ember megértése. Elolvashatom egy könyvből, hogyan kell futni, de sokkal hatékonyabb, ha magam próbálom ki. Így van ez a nyelvekkel is: elolvashatom a leckét a könyvből, de mit sem ér, ha nem tudom előrántani ezt a tudást, ha szükségem van rá. Ezerszer többet tanulunk meg abból, amit mi magunk mondunk ki, mint amit passzívan hallunk. Nem baj, ha ügyetlenül sikerül. Félreértés ne essék, én irodalomrajongó vagyok, nem követelek könyvégetést! De látnunk kell, hogy ha nem keltjük életre, a könyv csak betűtenger marad. A legjobb tankönyvek sem kommunikálnak. A CD mellékletet meghallgathatod, de nem fogja érdekelni, Te mit tudsz.
A Smart Cards társasjáték alapkoncepciója, hogy hangosan, kimondva használjuk a nyelvet. A kártyák feladványait a gyerekek, vagy a játékosok egymásnak olvassák fel, majd spontán válaszolnak. Ezzel válik a tudásuk valóságossá és személyessé: amit a kezedben tartasz (kártya-formában) azt a magadénak érzed, amit ki is mondasz, még inkább a sajátoddá válik. Ez a játék üzenete: Alkosd meg a saját tudásod és használd is azt!
Miben más, mint a többi termék a piacon?
Tudomásom szerint nincs hasonló komplex nyelvoktató társasjáték a piacon, még külföldön sem! (Hacsak nem lopta el egy élelmes üzletember az ötletet, s nem másolta le. Ez gyakran megesik hazánkban a szellemi termékekkel.) Léteznek ugyan angol nyelvű játékok, de ezek csak a szavak szintjén fejlesztenek, például angol-magyar szópárokat kell megkeresni. Ezek is hasznosak, de csak a memorizálásban. A mi játékunk kreatív gondolkodást igényel, és több témát hoz felszínre egyszerre. A játékosoknak különböző témákban kell azonnal reagálniuk, így a Smart Cards valódi nyelvhasználatra inspirál. Több tudásszinten játszható, ezáltal a család több generációja örömét lelheti benne. A mondatok szintjén működik, nem csak szavakat “tanít”, így komplex módon fejleszti az idegen nyelvi kompetenciákat.
Hogy tetszett a gyerekeknek, szülőknek és mit reagált a szakma? Úgy tudom, díjat is kapott a játék.
A játékot, ami a száraz, passzív szöveg- és nyelvtancentrikusság helyett határozottan a beszédközpontúságot képviselte újszerűsége ellenére – vagy épp annak köszönhetően – a szakma, a kollégák lelkesen fogadták. Az iskolák jelentős hányada rendelt belőle szerte az országban. Ez adta a bátorítást ahhoz, hogy a játékot tovább fejlesszük és magasabb nyelvi szinteken is megalkossuk. Ebben a munkában Bakonyi Györgyi és Köteles Dóra voltak társaim. Nyelvtanár kollégáim, barátaim, örömmel mesélték, hogy tanítványaik bátrabban kommunikálnak angolul, a pozitív légkörben kreatív és örömteli közösségi élménytanulás születik. Sok tanár használja a játékot, köztük egyre több külföldi, aminek nagyon örülünk, és annak még inkább, hogy a játékpedagógia is egyre nagyobb teret nyer az oktatási gyakorlatban.
A gyerekek nagyon szeretik, a nyelvóráimon a tanítványaim alig várják, hogy kezdődjön a társasozás! Együtt nevetünk a szabatosan, vagy kevésbé szabatosan, bájosan pragmatikusan megfogalmazott válaszokon, együtt tanulunk. Az a pozitív tapasztalatom, hogy egyre több családban válik természetessé, hogy a szülő a gyerekkel együtt spontán módon “merül el” egy idegen nyelvben – jellemzően az angolban, ami azért remek, mert így, akár visszautalva a saját tolmácsi, illetve alkuszi sikereimre, a gyerekek is bátrabban kommunikálnak angolul.
Azt tapasztalom, hogy a gyerekek lelkesedése a szülőkre is átragad. A játékhoz nem szükséges magas szintű nyelvtudás a szülő részéről, hiszen gyakran előfordul az is, hogy a gyermek többet tud angolul, és ő “tanítja”, vezeti apát vagy anyát. Ez természetes, hiszen a gyerekek a médián és az interneten keresztül számos forrásból kapnak idegennyelvi inputot. Ez új perspektívát ad a játéknak, és visszakanyarodva az orosz nyelvtanuláshoz, így talán a némi külső ráhatás miatt kora ifjúkorban az orosz nyelvvel mélyebben megismerkedő generációnk is inspirációt kap ahhoz, hogy gyermekein keresztül megbarátkozzon az angol nyelvvel… (nevet) Tudományosan ezt hívják multigenerációs tanulási élménynek.
Komolyabbra fordítva a szót, valóban így van, az elmúlt évben a “Játssz és beszélj!” nyelvi programunk az Európai Nyelvi Díj pályázat legjobbjai között szerepelt, a szakértők véleménye szerint a “játék koncepciója minden tekintetben összhangban áll a korszerű nyelvoktatás alapelveivel, a tapasztalatok és a visszajelzések alapján motiválóan hat a tanulókra és tanárokra egyaránt”.
Milyen további pedagógiai ambícióid vannak?
Több másként gondolkodó kollégámmal létrehoztam egy saját formációt, amelynek neve: Tanulj Másképp Műhely http://tanuljmaskepp.hu. Itt egyedi projektekkel és kizárólag alternatív módszerekkel, elsősorban játékokkal tanítunk idegen nyelveket. Hiszem és vallom, hogy a játékos módszereknek és a közösségi élménynek varázslatos hatása van a teljesítményre. Kiadónk, az Európai Tudástranszfer Kft. tervezi ezen kívül a játékok egyéb nyelveken való publikálását, valamint a gyermekcentrikus, empatikus élménypedagógiai módszerek, az örömteli tanulás propagálását szakmai berkekben.
Pedagógiai célom és társadalmi üzenetem túlmutat a társasjátékokon. Fontos, hogy a nyelvtanulás – és általában a tanulás – ne jelentsen stresszt, szorongást. A játékos módszerek teremtette pozitív légkörben a tanítványok sikerélményeket és közösségi élményeket élnek meg. Minden közösségépítő pedagógiai módszer az egymás iránti odafigyelést, az egymásra hangolódást, a személyiségfejlődést és egyszersmind a toleranciát, az integrációt is szolgálja, legyen az kooperatív módszertan, élménypedagógia vagy vizuális nevelés. A valódi sikereket elérő iskolák ezt felismerték és ragyogóan alkalmazzák Magyarországon.
A célom az, hogy az én tanítványaim már ne pusztán táblázatokba szorított matematikai képletnek lássák az idegen nyelveket, hanem a lehető leghasznosabb eszköznek az önkifejezésre s a világgal való találkozásra. Terveim szerint indítunk majd Smart Műhelyeket, ahol a gyermek – akár a szülővel közösen – játékosan sajátíthatja el azt a módszertant, amellyel később akár önállóan is építheti tudását. Kicsit líraibban megfogalmazva az a célom, hogy a tanítványaim, illetve lehetőség szerint minél több gyerek, vigye tovább a megszerzett önbizalmat az iskolába, később a munkahelyükre, és ki a nagyvilágba: útjaikra, szerelmeikbe, barátságaikba.
Ja, és ugye ti is úgy gondoljátok, hogy “véletlenek” nincsenek?!
]]>Ezek a könyvek joggal népszerűek. A gyerekek nem véletlenül rajonganak értük, hiszen nagyon szeretik, ha a könnyen követhető történetekben megbújik a tevékenység lehetősége is.
Mert akár már önmagában is érdekes, hogy egy kiscica elvesztette a játékegerét és mindenképpen szeretné megtalálni azt.
De mennyivel érdekesebb lehet, hogy ebben a keresésben-kutatásban a gyerek aktívan részt vehet, segíthet a cicusnak. Miközben a könyv tevékenységre inspirál, a gyerek a történet aktív részesévé válik.
A könyvkészítéshez és a gyermeki lélekhez egyaránt jelesül értő szakemberek egyik ragyogó ötlete jóvoltából ebben a könyvben például minden oldalon van egy könnyen elfordítható karton rész. És hopp! Ahogy a kartonkorongot könnyű szerrel elfordítja a gyerek, megtudhatjuk, hogy a játék egérke bizony nincs sem a virágcserépben, sem a zöld felmosó vödörben. Olyan szórakoztató, hogy a gyerekek – érthető módon – nem érik be egyetlen felolvasással. Eközben – köszönhetően L. Martin ötletének – a verses történet minden oldalon hozzájut a versszakot lezáró utolsó szóhoz és a hozzátartozó szóvégi rímeihez.
Hello there, Little Kitten.
Where is your toy mouse?
Did you leave her in the garden?
She’s not outside the…
house!
De jó móka …és mennyi pedagógiai érték!
A kiscica játékegér keresésének igényesen illusztrált történetén keresztül a gyerek egy kertes ház bizonyos külső és belső tereivel ismerkedhet. Csupa-csupa ismerős, egyszerű helyszín, tárgy és élőlény. Az elfordíthatóan mozduló kartonkorongon ott a megoldás és kicsiben az a rajz, ami a könyv adott oldalán is megfigyelhető nagyban. Szókincsgyarapításhoz, majd a későbbi szóképfelismeréshez is kitűnő alkalom. E mozgatható kis képek segítségével apró ujjakat ügyesítünk, kéztőcsontokat fejlesztünk, segítjük a látás és a kézmozdulatok összehangolását. Tehát a verbalitás mellett fejlesztjük a finom-motorikát és a szem-kéz koordinációt is. Természetesen önfegyelemre is nevelünk, hiszen úgy jönnek össze a rímpárok, ha a gyerek megvárja a versszak végigmondását és akkor mondja az odaillő választ.
A történeten keresztül a gyerek az irányok és viszonyok témakörével is gazdagodik.
Az élmény is olyan ismerős: egy elveszett játék megkeresésének az izgalma, a rátalálás öröme; és milyen jó, ha valaki segít… Ezzel empátiát és problémamegoldást is fejleszthetünk.
Természetesen több más mindent is fejlesztünk. Szín és formaészlelést, esztétikai érzéket és miközben megtanuljuk szépen, finoman fordítani a könyv képkorongjait, egyre pontosodó és finomodó mozdulatokkal a könyv megbecsülésére is nevelünk.
Persze, erről a gyerek nem tud. Ő csak segíti a kiscicát. Mesét hallgat és örül.
Sok érv van az interaktív gyermekkönyvek mellett, de az a legfontosabb, hogy tartósan képesek lekötni és aktivizálni a gyerekek figyelmét.
Ha van nektek is kedvenc interaktív meséskönyvetek, kérjük oszd meg velünk.
]]>