Nehéz szavakba foglalni, miért adott többet ez a kurzus. Amikor a családom és a barátaim kérdeztek róla („na, megérte?”), nehezen tudtam konkrétumokról beszélni. Olyan érzésem volt, mint amikor egy regényt vagy filmet kell elmesélnem, de a történet elbeszélése közben elveszik a lényeg, az üzenet…. És talán ez nem véletlen. Hiszen a képzés üzenete éppen az volt, hogy nem önmagában a módszereken, a tankönyveken, az óravázlatokon van a hangsúly. Ellenkezőleg: minden a szemléletnél, a megközelítésnél kezdődik. Ha az nincs rendben, akkor mindegy, milyen könyvet használunk, milyen technikákkal dolgozunk, milyen feladatokat állítunk össze, vagy milyen precizitással tervezünk meg egy-egy órát. Ha pedig ez rendben van, akkor más, emberi alapon tudunk megközelíteni egy-egy nehéz helyzetet vagy problémát.

Ennek megvilágításához sikerült a képzésnek olyan érzelmi közeget teremtenie, amely az egész tanításhoz, a gyerekekhez való hozzáállást új szintre emelte, és felért egy személyiségfejlesztő tréninggel. Hogyan? Személyiségfejlesztő tréning egy korainyelvoktatás-kurzuson? Igen!
Hogyan is nevelhetünk, taníthatunk gyerekeket akkor, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal? A képzés ráadásul nem beszélt minderről, hanem egyszerűen kiváltotta a résztvevőkből mindazokat az érzéseket, amelyeket bizonyos helyzetek a gyerekekből is kiváltanak. A saját bőrünkön tapasztalhattuk meg azt az érzelmi hullámvölgyet, amelybe a gyerekek általunk, a módszereink által is kerülhetnek, és amely kihat teljesítményükre! Így például azt a keserű érzést – egy bravúros feladat során – amikor újra és újra, csak nekem nem sikerült megoldani az feladatot… vagy azt a felemelő érzést, amikor csak jó dolgokat pletykáltak a hátam mögött, és én belehallgathattam…! „Beszél valaki románul?” kérdezi Erika, és máris átéljük azt is, milyen az, ha folyamatosan egy számunkra (még) ismeretlen, idegen nyelven beszélnek hozzánk, majd mennyi mindent tudunk már egy-két óra után! Valószínűleg a péntek délutáni rappelést, a közös lufi-eregetést sem fogjuk elfelejteni, vagy azt a feladatot sem, amikor saját magunkból kellett betűket, szavakat építeni.… Számos ötlet, módszer, amely nem csak valamennyi készséget fejleszti, de megmozgat, elszakít az „egyhelybenülés”-től, folyamatos, pozitív visszajelzést ad, hat az érzelmekre, és ezzel hosszú távú (!) motivációt biztosít a nyelv(ek) elsajátítására.

Miközben írom ezt a hozzászólást, lapozgatom a házi feladatokat, köztük az activity bank-et, amelyet nekünk kellett a látott módszerekből összeállítani, vagy a beszámolót, amelyet a tanárként megtapasztalt erősségeinkről és gyengeségeinkről kellett megfogalmaznunk, a saját tankönyvkritikát, és további olyan feladatokat, amelyeknek a lényege nem az elhangzottak egyszerű visszamondása volt, hanem azok beépítése, adaptálása a saját tanítási gyakorlatunkba. Mindez amellett, hogy nem hagyta elveszni a sok információt, duplán megerősített abban, amit a képzés egésze számomra sugallt: nincs általános recept, van aki így tanít, van, aki úgy, van, akinek az egyik, van, akinek a másik módszer jön be. Ennek kiismeréséhez, a módszerek adaptálásához van szükség folyamatos tanulásra, fejlődésre és önismeretre, amelyhez e képzés kiváló muníciót adott. Kíváncsian várom a folytatást!

Fischer Márta

Egész úton hazafelé azon gondolkodám…- Mármint a Tempustól hazafelé a képzés után…-, hogy megírom Nektek, milyen fantasztikus élményekkel gazdagodtunk. Próbáltam magamnak ígérni mindenféle jutit, ha tényleg képes vagyok eljutni addig, hogy le is írjam a fejemben született gondolatokat, de úgy látszik, nálam tényleg nem működik ez az önjutalmazás. Most viszont… most vagy soha van :).

Erősen gondolkodtam, hogy érdemes-e vajon ennyi pénzt kifizetni 1,5 napért, mit tud adni egy ilyen rövid kurzus. Aztán meggyőztem magam, hogy Erika garancia a minőségre, meg egyébként is, mindenből lehet tanulni – ahogy ezt Dettivel meg is beszéltük. És tényleg. Többször volt, hogy tátott szájjal hallgattam Erikát, aztán otthon még éjszaka az ágyban fekve is azt ecseteltem a férjemnek, hogy micsoda döbbenetes dolgokról hallottam aznap. Azóta is villogok frissen szerzett tudásommal a panaszkodó, iskolás gyerekes szülőknek. Az értékelési módszerek és azok hiányosságai, a motivációra való hatásuk mindig is érdekelt, de nem gondoltam bele, hogy mennyire látszólagos az objektivitásuk, hiszem csak a saját szemszögemből néztem őket.

A storytelling pedig – Erikán átszűrve – hihetetlenül egyszerű és természetes módszer. Ötletek ezrei özönlöttek az agyamba, most próbálom őket rendszerbe szedegetni. Olyan folyamatokat tudok most már végiggondolni, amik eddig, különféle kifogások miatt elakadtak a fejemben.

Nagyon örülök, hogy ott lehettem újra. A hangulat családias, tökéletesen stresszmentes volt, ahogy megszoktuk. Rövid képzés, de rengeteg info, ami olyan hosszútávú folyamatokat indít el, amik eddig maguktól hamvaikba haltak.

Szombaton délután, a képzés végén, amikor haza kellett menni, mindenki csak téblábolt. Értelmezhetetlen volt, hogy tényleg vége, hogy nem jövünk a jövő héten. De a többieket elnézve egyértelmű volt: találkozunk még :).

Millió puszi

Hajni

A Tempus Közalapítvány akkreditált továbbképzésén nem csupán nyelvi nevelésünk új szintjével gazdagodtunk Osváth Erika remek csapatában 2013 tavaszán, hanem annak az elhatározásával is, hogy szeretnénk, ha a jövőben egy szakmai honlap is segítené az együtt gondolkodást, a párbeszédet, és a tapasztalatátadást. A gondolatból tett lett. Terveinket és alapötleteinket Bán Annamari öntötte formába gondos munkával és remek ízléssel a 2013. júniusi – első – szerkesztőségi találkozónk megállapodásai alapján.

A nagy lelkesedéssel várt második szerkesztőségi találkozó 2013. október 26-án adott alkalmat az örömteli újra találkozásra, a honlap adta lehetőségeink közös átgondolására, személyes véleményeink kifejtésére, valamint Annamari technikai mini-továbbképzésére. Néhány egyéni körülmény sajnos nem tette lehetővé, hogy mindenki jelen lehessen, de jó a tudat, hogy egy szélesebb elkötelezett magból ered a kezdet, akik mindig lelkes támogatói a Nyelvpalánta ügyének.

Nyelvpalánta. Először is a honlap neve az, ami a hozzá asszociálható kertészeti nyelvi képek megfogalmazására ösztönöz bennünket. Másodszor a fejlesztés, a gondoskodás, a törődés az, ami a kertészkedésben és egy honlap gondozásában elgondolkodtatóan hasonló képeket hív elő. Ez a fajta képzettársítás az említett szerkesztőségi találkozó jó hangulatának megalapozásán túl arra is kiváló volt, hogy – jó kertész módjára – számba vegyük értékeinket és felelősségünket is az elmúlt fél év tükrében.

E tapasztalataink alapján a következő vélemények körvonalazódtak szépen fejlődő honlapunkról:
Nagyon örülünk, mert kibújt a hajtás. Tehát a szakmai honlap ötlete életképes. Teret kapott és nem állt meg a csak egy jó, közös gondolat fázisánál. Továbbvittük. Kitaláltuk és gondozzuk. Nagyon inspiráló a többes szám és az, hogy lelkes, egymást segítő és bátorító kertészek dolgoznak a kertben.
Ez a friss hajtás szempontjából sem mellékes. A honlap távlati tervei alapján mindegy, hogy a szervezésben, írásban máris aktív tagok – húzó levelek -, vagy olvasók, követők formájában – rügyek – által gyarapítjuk a közösséget. Viszont köszönjük, ha az arra érdemes írásokat bárki like-olja, megosztja és/vagy hozzászól.
Az, hogy érik a közösség, egyértelmű. A Facebook-os követők – máris – száz fölötti száma, a kívülről közvetített vélemények optimizmusra adnak okot. A szakmai közösség pozitív, lelkesítő erő, a megújulás lehetősége. Megújulásra, töltekezésre, informálódásra pedig hatványozottan szüksége van annak, aki gyerekekkel foglalkozik.

Elveink szerint olyan befogadó közösség – gondozott, szabad kert kívánunk lenni, ahol a közös nevező a minőségi, gyerekközpontú nyelvi nevelés. Tudatosan nem redukáltuk le a profilunkat az angol nyelvi nevelés területére. Más nyelveknek is teret ad a Nyelvpalánta, mert az elvek, módszerek, ötletek átplántálhatók.
Olyan befogadó közösség kialakítására törekszünk, ahol a különbözőség pozitív értelmű, az egyéniség pedig erény. Így lehet egy kertben – a mi honlapunk nevelői kertjében – sok színes virág. Mint nyelvi nevelők tudatában vagyunk, hogy meglevőségeink, egyéni adottságaink alapján nem sémákra van szükségünk, hanem olyan szakmai táptalajra, ahonnan mindenki szabadon válogathat és önállóan használja fel szabad idő- és energiakapacitását.
A tapasztalatcsere minden tudásterületen igen hasznos. Meggyőződésünk, hogy a tapasztalatcsere jó alkalom az ön- és csoportsegítésre, ahol az egymásba kapaszkodó indák segítő támasztékot nyújtanak egy születő gondolatnak, útkeresésnek, alakuló, vagy már kialakult szakmai önismeretnek.

Folytatás következik. A honlapra beérkező cikkek folyamatos megjelentetésével és a fél év múlva újra aktuális szerkesztőségi találkozó szervezésével, ahol új terveink részleteit is megbeszéljük.
Köszönjük a Tempus Közalapítványnak és Kéthelyi Eszter képzési koordinátornak a szerkesztőségi találkozó helyszínének biztosítását és a támogatást.

Küldj te is egy ötletet a játékok közé (ha valamelyik idegen nyelvhez kapcsolódik, akkor kérjük, fordítsd le magyarra a nyelvspecifikus szöveget), vagy írd meg a történeted! A szerkesztőséggel itt tudod felvenni a kapcsolatot (klikk).

(Fotó: Gwenaël Piaser)

…és még sokan mások, akik nincsenek ezen a képen, de lélekben és tettekben igen.

Mindannyian más-más területről, tudással, tapasztalatokkal érkeztünk, és egy volt bennünk a közös: a tenni akarás azért, hogy jobban rálássunk a mindennapi nyelvi nevelési munkánkra és megfelelő szakmai tudással végezzük ezt.

Még mindig óriási hiányérzettel és bizonytalansággal van tele nagyon sok óvoda és általános-iskolai nyelvpedagógus. Egyre több elvárás születik intézményesített kereteken belül és/vagy a szülők részéről, emellett pedig a pedagógusoknak szánt szakmai segítség oly csekély. Ha létezik is, többnyire elméleti szinten történik a tudásátadás, megtapasztalások nélkül. A szülők elvárásai vagy tájékozottság hiányában hangoztatott idegen nyelvi nevelés ellen szóló érveik sokszor megingatják a korai idegennyelvi pedagógusokat és szülőtársaikat.

Ez indított el azon az úton, hogy tanárképző tanárként és kisgyerekkori nyelvi neveléssel immár 20 éve foglalkozóként elkezdjek kidolgozni egy pedagógus továbbképző programot, ami egy 30-órás akkreditált képzésben teljesedett ki a Tempus Közalapítvány keretein belül Kisgyermekkori Angol Nyelvi Nevelés címmel. A képzés célja, hogy pedagógia és módszertani útmutatóul szolgáljon azok számára, akik a korai nyelvi nevelésben tudatosabban és kellő eszközökkel felvértezve szeretnének tevékenykedni, legyen az óvodapedagógus vagy alsó tagozatos (nyelv)pedagógus vagy éppen édesanya, aki idegen nyelven is szeretné nevelni gyermekét.
Nem titkolom, hogy személyes célom is volt e képzés létrehozásakor. Az, hogy újra megtanuljuk saját magunktól és egymástól tanulni megfigyelésen, elemzésen, kételkedésen, megértésen, keresztül. – Azért ‘újra’, mert szerintem ezt valamikor tudtuk, csak valahogy hagytuk, hogy a rendszer átgyúrjon minket a hosszú évek során. Annyira belénk ivódott, hogy már észre sem vesszük és mi is így neveljük fel gyerekeinket. – Célom, hogy újra megtanuljunk bátornak lenni, megnyíljunk elsősorban önmagunk fele, elfogadjunk, nyitottak legyünk, merjünk megtapasztalni, sebezhetőnek lenni, megkérdőjelezni és mindezekből tanulni. Ezt egymás előtt is felvállalni. Aztán továbbadni mindazt a tudást, amit ezáltal megszereztünk.

Az első ilyen képzés 2012 őszén indult, és már akkor is megmutatkozott az igény a folytatásra és a további együttműködésre, hogy együtt fejlődhessünk annak ellenére, hogy többen közülünk már sok éves tapasztalattal rendelkeztek a kisgyerekkori nyelvi nevelés terén, így voltak köztük idegennyelvi munkaközösség vezetők is. Facebook csoportot hoztunk létre, ahol szakmai eszmecsere, segítségkérés és -nyújtás, napi sikerek megosztása, egymás lelkesítése, tudósítások szakmai oldalakról/előadásokról/konferenciákról, tananyagok megosztása és még sok-sok hasznos, nagy űrt kitöltő és lélekemelő dolgok történnek. Mind a mai napig, és ez nekünk nagyon de nagyon jó és kell.

A második képzés 2013 tavaszán volt, amikor már az első órától kezdve szárnyalt mind a 17 résztvevő. A csoport tagjai közt voltak óvodapedagógusok, alsó-, felső tagozatos  és gimnáziumi nyelvtanárok, gyermeküket angol nyelven is nevelő édesanyák, óvodavezetők, de olyanok is akik ismert szakemberei ennek a területnek az ország minden részéről. Az 5 napos intenzív együtt-gondolkodás és -dolgozás elején már kipattant a vágy, hogy ezt a hozzáállást, tudást és lelkesedést mással is megoszthassuk, közösen gyarapíthassuk, hiszen biztos sokan szomjúhozzák még, ugyanúgy, mint mi. A vágy aziránt, hogy olyan közeget teremtsünk, ahol a tapasztalatcsere, tudakozódás, inspiráció, segítségkérés- és nyújtás, kételyek felvetésének és megválaszolásának helye legyen, ahol a pedagógusok és szülők is válaszokat kaphatnak általános és gyakorlati kérdésekre is. Egy olyan hely, ami segítségül szolgál az idegennyelvi magok elvetésében, szerető gondozásában és a kibújt nyelvpalánta odaadó nevelésében. Ezeket ültethetjük el a gyerekeinkben a korai években – legyen az születéstől vagy óvodáskortól kezdve – majd vigyázhatjuk a kisiskolai évek alatt.

A tavaszi képzés végére konkrét ötlet is született arra, hogy célunk milyen formában valósuljon meg első lépésben. Magyar nyelvű honlapot hozunk létre, aminek a fő szerkezeti elemeit, tartalmát, minőségbiztosítását és menedzsmentjét is egyeztettük és a tárhelyre szükséges pénzt helyben összeadtuk. Ez év június 8.-án egy részletesebb egyeztetésre is sor került, amit élőben közvetítettünk azon pedagógustársaink részére, akik személyesen nem tudtak jelen lenni. Amint a honlap feltelik kezdeti tartalommal, a megfelelő fórumokon közzé tesszük majd.

Természetesen sokat kell tennünk ahhoz, hogy a palánta tovább növekedhessen. Elsősorban, mi, az alapítók kell időt és energiát nem sajnálva beletennünk tapasztalatunkat és tudásunkat a Nyelvpalántánkba. Abba a Nyelvpalántába, ami igazából közös és mindazoké, akik merítenek belőle és táplálják. Nemsokára hírt adunk magunkról, de inkább abban bízom, hogy mire ezt az írást  olvassátok, már hallottatok rólunk. Gyertek és csatlakozzatok, hogy együtt nőhessünk!

Várjuk a ti gondolataitokat és írásaitokat szeretettel.