A mi családunkban nagyon fontos a minőségi idő. Ezért, amíg nem lettek óvodás korúak a lányaink, itthon állandó jelleggel beszéltünk angolul. Ez volt az első döntés, amit már születésük előtt meghoztunk, hogy „az otthon nyelve” nemcsak a magyar lesz, hanem az angol is. Ezért tudatosan, napi szinten törekedtünk az angol nyelvű kommunikációra. Aztán óvodás korukra ez megváltozott, mivel az óvodai élmények mesélése magyarul jött szívből, és lecsökkent a velük tölthető a minőségi idő tartama is. Így egyensúlyba került a magyar és az angol nyelv otthoni használata. Ezért, férjemmel azon gondolkodtunk, hogy mi módon „lophatnánk” jobban vissza az angolt az otthonunkba. Ekkor született meg bennünk a második döntés, hogy az esti meseolvasás nyelve mindig angol lesz esténként. Ehhez, azóta is örömmel tartjuk magunkat. Ezzel persze vállaltuk azt, hogy a magyar mesehősökkel máshol és mástól ismerkednek meg a gyermekeink.

Tudatosan döntöttünk amellett is, hogy minden DVD-t vagy youtube videót angolul vagy más idegen nyelven hallgassanak.

Tudatosan építünk be olyan játékokat is utazások alkalmával, amiket csak angolul játszunk. Ilyen pl. a „guessing game” avagy a magyar barkochba. Ez egy megunhatatlan, örök kedvenc lett.

Állandó használatba kerültek a flashcardok (képes kártyák) is. A két nagy abban versenyzik, hogy ki tudja hamarabb megnevezni a képen található állatokat. Aki hamarabb mondja, az megtarthatja magának a kártyát egy napig. Amikor az egyikőjüknek már túl sok kártyája gyűlt össze, akkor ő “átváltozik” tanító nénivé és kérdezgeti a szavakat a másiktól. Ezt a játékot ők maguk között alakították így ki, saját szabályrendszerrel.

Így aztán, ha mi, szülők, szinten akarjuk tartani az angol társalgási órák számát, picit rafináltnak kell lennünk. Ám egy idő után a gyerekek maguktól is használni fogják a második/harmadik nyelvet az otthoni társalgásban – anélkül, hogy mi erőltetnénk. Magyarországon azért nehéz kétnyelvűen nevelni a gyerekeinket, mert limitált a nyelvi környezet. Nincs természetes angol nyelvű környezet (bolt, iskola, bevásárlás), ahol játszi könnyedséggel venné magára gyermekünk az idegen nyelvet. Így aztán rajtunk szülőkön áll (vagy bukik) a döntés, hogy belevágunk-e egy második nyelv használatába otthon vagy megvárjuk azzal az iskolapadot…

Az idegen nyelvű meséknél, még a nyelvi lenyomatok is ugyanilyen erősen megmaradnak, ezért nagyon fontos, hogy “jó” mesét mondjunk. Milyen is a “jó” mese egy idegennyelvi foglalkozáson? Íme egy néhány szempont, amit felállítottam magamnak, hogy könnyebben tudjak választani.

• elsősorban olyan, amihez a gyerekek könnyen tudnak kapcsolódni az adott időben és helyzetben
• értéket közvetít: hogyan segített valaki egy szomorú zsiráfnak; hogyan döntött a király egy nehéz helyzetben; hogy segített a kisfiúnak a kitartása; stb.
• nem kötelező, de segít az, ami vicces is, vagy van benne valami gyermekhumor, talán poén a végén – ezek az apró kis huncutságok hozzásegítik a gyerekeket, hogy hosszútávon rögzüljön az emlék és vele együtt a nyelv
• olyan mese, amelynek a nyelvezete egy picivel van magasabb szinten, mint amit a gyerekek amúgy már megértenek
• ugyanakkor nem egy száraz, buta szöveg, hanem tele van segítő nyelvi elemekkel is mint például hangutánzó szavakkal, lehetőséggel arra, hogy a mesemondó hozzáadhassa az érzelmeknek megfelelő hangokat
• olyan szövegű mese, aminek a motorját, tartalmi vezérfonalát nem a “tanítandó nyelvtani elemek” adják, hanem maga a történet
• olyan szövegű mese, amelyben ismétlődő elemek bukkannak fel, így a gyerekeknek több alkalmuk van arra, hogy hallják és elsajátítsák az új szavakat, paneleket
• olyan képes mese, amelyben a vizuális elemek elegendőek ahhoz, hogy a gyerekek rájöjjenek az ismeretlen szöveg értelmére
• olyan mese, amelyet el lehet mesélni és közben mutogatni a gyerekeknek – mert az elő szónak sokkal nagyobb az ereje, mint a “géphangnak”, legyen az CD, számítógép vagy TV. Kutatás bizonyítja, hogy ha a gyerek élő szót hall, sokkal nagyobb valószínűséggel sajátítja el az idegen nyelvet, mint gépi forrásokból jövő hangról. Hát meséljünk nekik mi magunk!

Az egyik ilyen kedvencem a Room on the Broom Julia Donaldson tollából. Ha még véletlenül nem ismeritek ezt az aranyos mesét, itt meg lehet nézni gyerekekkel együtt is. De ugye utána el is olvassátok és eljátsszátok? És aztán holnap és holnapután újra elmesélitek, ha a gyerekek kérik?

Osváth Erika “Továbbképzés pizsamában” című cikke nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A webinárium szó ismerősen csengett, így elhatároztam, nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy most is elmulasszam a lehetőséget. Így aztán november 28-ára beregisztráltam magam és nagy várakozással ültem a gép elé. Nagyon fáradt voltam, de legalább a gyerekek zsivaja nem zavart. Örültem, hogy nem kell elmenni itthonról, mégis részt vehetek egy képzésen. Ráadásul egy olyan képzésen, ami rövid, tömör, azonnal alkalmazható és alátámasztja az eddigi tapasztalataimat. És igen, igazam volt. Sőt a várakozásaimat felül is múlta az esti előadás. El is határoztam, hogy minden adandó alkalommal megpróbálok majd részt venni.

Nagyon tetszett, hogy az előadás elején kaptam egy olyan technikai útbaigazítást, ami jól követhető és teljesen egyértelmű volt. Ezt követően Sandie – a Portugáliában ovisoknak angolt tanító előadó – interaktív előadása következett. Először bemutatta “Dog”-ot, azt a bábot, aki nagy segítségére van a tanításban. Az előadás során többször is előkerült Dog, mert Sandie demonstrálni akarta a báb – mint játékos tanítási eszköz – effektív használatát.

Az előadás 5 fő részből állt. Volt szó az öt nyelvi készségről, (beszéd, hallásutáni értés, írás, olvasás, és gondolkodás) az interakcióról, a különböző rutin-gyakorlatokról, a kommunikációhoz szükséges dolgokról, és végül olyan tevékenységekről, amivel elő tudjuk segíteni a gyerekek idegennyelvi kommunikációját. Különösen tetszett, hogy az előadó gyakorlati tanáccsal látta el a hallgatókat. Sőt mi több, személyesen is kérdezhettem tőle az előadás alatt a chat ablakon keresztül.

Nagyon jó az is, hogy az előadást követő napon megkaptam azt a linket, ahonnan 6 hónapig letölthetem az előadás felvételét, valamint kézhez kaptam az előadás “handout”-ját is, és egy – az Oxford University Press által kiállított – bizonyítványt a részvételről. Ez később is jól jöhet, amikor kérdezi valaki, hogy hogyan képzem magam.

A webinárium megerősített abban, hogy “jó, ahogy eddig gondolkodtam”. Érdemes egészen pici korban elkezdeni a nyelvvel való játékos foglalkozást, hogy az majd idővel kommunikációvá nője ki magát. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy ne úgy közelítsük meg a nyelvelsajátítást, mint egy “tantárgyat”, hanem úgy, mint egy eszközt a világ elérésére. Ha időben átadjuk ezt az eszközt a gyerekeknek, akkor a saját kreatív gondolkodásukkal továbbfejlesztik majd ezt magukban olvasással, kapcsolatok kialakításával, mert nem lesz bennük szorongás, amikor használniuk kell azt.

Akik a technikától tartanak üzenem, hogy nemcsak pizsmában lehetnek, de egyedül is – számítógépes szakértő férj vagy feleség nélkül – mivel minden webinar azzal kezdődik, hogy technikai tréninget kapunk. Elmondják, hogyan kell használni a felületet és ki is próbálhatod azonnal. A webinar közben saját döntésed, hogy csak hallgatni szeretnéd, és esetleg jegyzetelni. Én az utóbbit egy gyors copy-paste-el szoktam megoldani.

Azért is aktuális most a pizsamás továbbképzés, mert egy nagyon jó lesz holnap, november 27-én és holnapután november 28-án, amit egy fantasztikus szakember tart: Sandie Mourão, a híres képesmeséskönyvekkel tanító/nevelő szakember. Szóvak ezt most nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel a “Beszédkészségfejlesztés az óvodában” téma, amiról Sandie fog egy interaktív webes szemináriumot – webinart – tartani. Erre a linkre kattintva tudtok regisztrálni erre a webinarra.

Még tavaly készítettem egy kis “Help videó”-t arról, hogy miként lehet regisztrálni ezekre a webinarokra. Íme:

Szóval egyszerre kapunk új ötleteket, perspektívát, egyben angol nyelvi gyakorlási lehetőséget, mindezt ingyenesen pizsmában. A továbbképzés házhoz jött!

Figyeljétek honlapunkat további ajánlatokért.

Ezek a könyvek joggal népszerűek. A gyerekek nem véletlenül rajonganak értük, hiszen nagyon szeretik, ha a könnyen követhető történetekben megbújik a tevékenység lehetősége is.

Mert akár már önmagában is érdekes, hogy egy kiscica elvesztette a játékegerét és mindenképpen szeretné megtalálni azt.

De mennyivel érdekesebb lehet, hogy ebben a keresésben-kutatásban a gyerek aktívan részt vehet, segíthet a cicusnak. Miközben a könyv tevékenységre inspirál, a gyerek a történet aktív részesévé válik.
A könyvkészítéshez és a gyermeki lélekhez egyaránt jelesül értő szakemberek egyik ragyogó ötlete jóvoltából ebben a könyvben például minden oldalon van egy könnyen elfordítható karton rész. És hopp! Ahogy a kartonkorongot könnyű szerrel elfordítja a gyerek, megtudhatjuk, hogy a játék egérke bizony nincs sem a virágcserépben, sem a zöld felmosó vödörben. Olyan szórakoztató, hogy a gyerekek – érthető módon – nem érik be egyetlen felolvasással. Eközben – köszönhetően L. Martin ötletének – a verses történet minden oldalon hozzájut a versszakot lezáró utolsó szóhoz és a hozzátartozó szóvégi rímeihez.

Hello there, Little Kitten.
Where is your toy mouse?
Did you leave her in the garden?
She’s not outside the…
house!

De jó móka …és mennyi pedagógiai érték!
A kiscica játékegér keresésének igényesen illusztrált történetén keresztül a gyerek egy kertes ház bizonyos külső és belső tereivel ismerkedhet. Csupa-csupa ismerős, egyszerű helyszín, tárgy és élőlény. Az elfordíthatóan mozduló kartonkorongon ott a megoldás és kicsiben az a rajz, ami a könyv adott oldalán is megfigyelhető nagyban. Szókincsgyarapításhoz, majd a későbbi szóképfelismeréshez is kitűnő alkalom. E mozgatható kis képek segítségével apró ujjakat ügyesítünk, kéztőcsontokat fejlesztünk, segítjük a látás és a kézmozdulatok összehangolását. Tehát a verbalitás mellett fejlesztjük a finom-motorikát és a szem-kéz koordinációt is. Természetesen önfegyelemre is nevelünk, hiszen úgy jönnek össze a rímpárok, ha a gyerek megvárja a versszak végigmondását és akkor mondja az odaillő választ.
A történeten keresztül a gyerek az irányok és viszonyok témakörével is gazdagodik.
Az élmény is olyan ismerős: egy elveszett játék megkeresésének az izgalma, a rátalálás öröme; és milyen jó, ha valaki segít… Ezzel empátiát és problémamegoldást is fejleszthetünk.
Természetesen több más mindent is fejlesztünk. Szín és formaészlelést, esztétikai érzéket és miközben megtanuljuk szépen, finoman fordítani a könyv képkorongjait, egyre pontosodó és finomodó mozdulatokkal a könyv megbecsülésére is nevelünk.

Persze, erről a gyerek nem tud. Ő csak segíti a kiscicát. Mesét hallgat és örül.

Sok érv van az interaktív gyermekkönyvek mellett, de az a legfontosabb, hogy tartósan képesek lekötni és aktivizálni a gyerekek figyelmét.

Ha van nektek is kedvenc interaktív meséskönyvetek, kérjük oszd meg velünk.

Ezek az elmélkedések aztán felvetették bennem azokat a kérdéseket, hogy miként tudom a mindennapi tanításaimban és tanárképzések során megvalósítani mindezt.Tényleg igaznak éreztem, nagy szavaknak, hangzatosaknak, de hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Mik azok a konkrét módszerek, amik ezen a szemléletmódon keresztül tényleg elősegítik a kreativitás kibontakozását a gyermekekben, ahol mindenki önmagát nyújthatja és abban fejlődhet, ami személyének, személyiségének, értelmének és lelkének szüksége van. Mindezt leszűkítve csak egy nyelvórára nem egyszerű feladat, mindemellett azt tapasztaltam, hogy sokat lehet tenni, és a gyermekek visszatükrözik mindazt éppen közösen teszünk, elérünk. Például, minden órán vannak olyan nyitott feladatok, amikben vagy készítünk valamit és a különbözőségeket megünnepeljük, vagy egyszerűen olyan feladatok, aminek bármennyi és bármilyen megoldása lehet. Csak a gyerekeken múlik, hogy milyen új összefüggéseket találnak és azt hogy magyarázzák meg. És még tengernyi hasonló gyakorlati megvalósítását használjuk az angolóráinkon. Ezek fantasztikus közös megélések a gyermekcsoportjaimmal: az óvodáskorúakkal, az alsósokkal és a felsősökkel is.

Így tovább követtem Sir Ken Robinson előadásait, és nemrég hallgattam egy újabbat, először élőben a Pearson Live keretein belül – itt találhatóak részletek belőle – majd az RSA meghívására július 18.-án “Hogyan változtassuk meg az oktatást – lentről fölfele” címmel. Úgy gondoltam, hogy sokunkat inspirálhatnak még a gondolatai és tanácsai arra, hogy a nyelvi nevelés során a legjobbat tegyük. Kérlek, nézzétek végig – angol nyelvű – és írjatok be a megjegyzés részbe egy – nem többet, tényleg csak egyet – apró kis gyakorlati ötletet, ami megszületett bennetek. Valamit, amit a következő tanévben ki fogtok próbálni és nem csak egyszer, hanem kitartóan. Valami, ami hirtelen beugrott, hogy “húú, ez milyen jópofa dolog”. Akkor is, ha most őrültségnek vagy furának tűnik, ne törődj vele. Írd meg és csináld meg a gyerekekkel. Én biztos vagyok benne, hogy jó lesz a gyerekeknek, neked is és további kihatással lesz mindenre, amit azután tesztek. Várjuk a szabadon szárnyaló ötleteket!