Amellett, hogy megbeszéltük a gyerekekkel, mi történik tavasszal, részletesen foglalkozunk azzal, hogyan fejlődnek a növények: a magocskát elültetjük, az gyökeret ereszt, szára, levele nő, majd virág koronázza meg a fejlődést. Ehhez filcből elkészítettem nekik a növényke részeit (seed, root, stem, leaf/leaves, flower), amikből aztán mindenki összeállíthatta a saját növényét, majd egy dalt is tanultunk hozzá, amit el is játszunk:

I plant a little seed in the cold, cold ground. (guggolva az ujjainkkal a földbe nyomkodjuk a magot)
Out comes the yellow sun big and round. (karjainkkal kerek napot formázunk a fejünk fölött)
Down come the raindrops soft and slow. (ujjainkat a magasból lefelé mozgatjuk, esőt imitálva)
Up comes the flower grow, grow, grow. (fejünk fölé emeljük a karunk, és felállunk, félig széttárt karjainkkal virágot formázunk)

Amatőr felvételen itt meg is hallgatod:

Amit még tervezek ezekkel a virágokkal: egy társasjátékot is fogunk játszani, amelyhez dobókocka helyett egy üres CD-s toronytartóból készült pörgettyű lesz a segítségünkre. Ezekre felrajzoltam a virág részeit, és a napot meg az esőt. (A képen a fogantyú mögött egy másik levél bújik meg.) A cél, hogy mindenki összeállítsa a saját virágát, és azt a részt veheti el, amit a pörgettyűvel kap. Ha a napra vagy az esőre mutat a nyíl, akkor nem választhat részt. Az nyer, akinek leghamarabb kész a virága.

Elolvastuk a témához kapcsolódóan Eric Carle The Tiny Seed c. könyvét is. Ennek szövegét leegyszerűsítettem, mert túl bonyolult lenne még a gyerekeknek. Elő fogjuk még venni Lois Ehlert Planting a Rainbow-ját is (szintén egyszerűsítve).

A virágokkal kapcsolatban már alkottunk is, WC papír gurigákkal nyomdáztunk. Ugye szépek lettek?

Ezek a könyvek joggal népszerűek. A gyerekek nem véletlenül rajonganak értük, hiszen nagyon szeretik, ha a könnyen követhető történetekben megbújik a tevékenység lehetősége is.

Mert akár már önmagában is érdekes, hogy egy kiscica elvesztette a játékegerét és mindenképpen szeretné megtalálni azt.

De mennyivel érdekesebb lehet, hogy ebben a keresésben-kutatásban a gyerek aktívan részt vehet, segíthet a cicusnak. Miközben a könyv tevékenységre inspirál, a gyerek a történet aktív részesévé válik.
A könyvkészítéshez és a gyermeki lélekhez egyaránt jelesül értő szakemberek egyik ragyogó ötlete jóvoltából ebben a könyvben például minden oldalon van egy könnyen elfordítható karton rész. És hopp! Ahogy a kartonkorongot könnyű szerrel elfordítja a gyerek, megtudhatjuk, hogy a játék egérke bizony nincs sem a virágcserépben, sem a zöld felmosó vödörben. Olyan szórakoztató, hogy a gyerekek – érthető módon – nem érik be egyetlen felolvasással. Eközben – köszönhetően L. Martin ötletének – a verses történet minden oldalon hozzájut a versszakot lezáró utolsó szóhoz és a hozzátartozó szóvégi rímeihez.

Hello there, Little Kitten.
Where is your toy mouse?
Did you leave her in the garden?
She’s not outside the…
house!

De jó móka …és mennyi pedagógiai érték!
A kiscica játékegér keresésének igényesen illusztrált történetén keresztül a gyerek egy kertes ház bizonyos külső és belső tereivel ismerkedhet. Csupa-csupa ismerős, egyszerű helyszín, tárgy és élőlény. Az elfordíthatóan mozduló kartonkorongon ott a megoldás és kicsiben az a rajz, ami a könyv adott oldalán is megfigyelhető nagyban. Szókincsgyarapításhoz, majd a későbbi szóképfelismeréshez is kitűnő alkalom. E mozgatható kis képek segítségével apró ujjakat ügyesítünk, kéztőcsontokat fejlesztünk, segítjük a látás és a kézmozdulatok összehangolását. Tehát a verbalitás mellett fejlesztjük a finom-motorikát és a szem-kéz koordinációt is. Természetesen önfegyelemre is nevelünk, hiszen úgy jönnek össze a rímpárok, ha a gyerek megvárja a versszak végigmondását és akkor mondja az odaillő választ.
A történeten keresztül a gyerek az irányok és viszonyok témakörével is gazdagodik.
Az élmény is olyan ismerős: egy elveszett játék megkeresésének az izgalma, a rátalálás öröme; és milyen jó, ha valaki segít… Ezzel empátiát és problémamegoldást is fejleszthetünk.
Természetesen több más mindent is fejlesztünk. Szín és formaészlelést, esztétikai érzéket és miközben megtanuljuk szépen, finoman fordítani a könyv képkorongjait, egyre pontosodó és finomodó mozdulatokkal a könyv megbecsülésére is nevelünk.

Persze, erről a gyerek nem tud. Ő csak segíti a kiscicát. Mesét hallgat és örül.

Sok érv van az interaktív gyermekkönyvek mellett, de az a legfontosabb, hogy tartósan képesek lekötni és aktivizálni a gyerekek figyelmét.

Ha van nektek is kedvenc interaktív meséskönyvetek, kérjük oszd meg velünk.