Hogy használjátok a két nyelvet a mindennapokban?
Amikor a gyerekekkel egyedül vagyok, illetve közvetlenül beszélek hozzájuk, akkor igyekszem magyarul beszélni, illetve, ha társaságban vagyunk, akkor elmondom nekik röviden magyarul is, amit angolul kommunikáltam. Ha a férjem is itthon van, pl. vacsora alatt, angolul beszélünk. Érdekes azonban, hogy mikor és mi alapján döntik el, hogy melyik nyelven kommunikálnak. Pl. este imádkoztunk vacsi után – mindenki választott valakit, akiért imádkozni akart – és többen közülük automatikusan magyarul imádkoztak. Voltak, akik ugyanazt két nyelven is elimádkozták, talán Apára tekintettel. Minél több angol hatás éri őket pl. egész napi iskola, szomszédokkal való játszás, az angol válik dominánssá. Ez nagyon nehéz nekem, mert akkor szinte az egész játszás maguk közt angolul megy. Ekkor bevetem a trükköt, hogy az kapja a legnagyobb adag vacsit, vagy finomságot, akit a legtöbbet hallok magyarul beszélni, mialatt főzőcskézek. Sokszor mondják, hogy valamit pl. mesét, iskolai sztorit csak inkább angolul tudnak jobban visszaadni. Így, ha van erőm és kapacitásom, akkor azt magyarul is átbeszéljük. Igyekszem minden este többet kevesebbet, ahogy időnk engedi, olvasni. Még ha angol az anyag, akkor is magyarul olvasom nekik, illetve, ha túl hosszú, akkor már angolul olvasom, de magyarul összegzem oldalanként, hogy a szókincs meglegyen. Főleg saját, gyerekkori, fejezetes könyveket és ifjúsági Bibliát olvasunk azonban esténként, hacsaknem van valami könyvtári, ajánlott irodalom. Ez a legszebb és legbensőségesebb része a napunknak. Várják, várom és ilyenkor érzem igazán édesanyának magam. Ezzel sokat fejlődik a szókincsük. Ez közvetlenül lefekvés előtt van. Reggelenként, míg bekapják a reggelijüket, egy kis csendességet tartunk. Bibliaolvasással, kommentárral, rövid imával és néha egy kis ifjúsági/gyermek énekkel, ami kapcsolódik. Nagy részét képzi a magyar nyelv ápolásának és gyakorlásának a hallott és nézett forrás is. Régi mesefilmek, mint például a Kíváncsi Fáncsi, Pom pom, Bob és Bobek stb. nagy élményt jelentenek a gyerekeknek. Hétvégenként próbálunk a nagyszülőkkel Skype-olni, illetve Dédikével telefonon beszélni.

Van olyan gyermek, aki esetleg csak az egyik nyelvet használja, amikor veletek beszél?
Igen, egy kisfiam, Máté az, aki hozzám is és a férjemhez is szinte csak angolul beszél. Őt kevesebb magyar hatás éri. De ennek ellenére ért mindent magyarul is. Neki is igyekszem olvasni és főleg magyarul beszélni hozzá. A magyar látogatók rengeteget erősítenek a magyar szeretetükön és a nyelv használatán. Ezek nemcsak megerősítők, de a szívet is átmelengetik!

Hány gyermeketek van?
Ötösikreink vannak.

Tudnál-e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermekeitek életéből, amikor áttörést láttál az írásban, szóban használt nyelvhasználat terén?
2 ½ és 3 éves kor között, amikor elkezdtünk magyar családokkal összeismerkedni és rendszeresen jöttek hozzánk, illetve mi mentünk a gyerekekkel. Ez rengeteget jelentett. A Magyarországon eltöltött idő, főleg a 2 hónap fontos szerepet játszott a magyar nyelv szeretetében és használatában.

Hogy viszonyulnak a gyermekeitek az angolhoz?
Szeretik mindkét nyelvet. Amit angolul élnek át pl. film, játék, iskolai élmények, azt angolul tudják jobban visszaadni. A magyart velem beszélik és szépen váltanak át.

Milyen könyveket olvastok?
Bibliát, fejezetes gyermek könyveket. Pl. Buyufa, Mi a célod? Dugó Dani, Fehérke, régi olvasókönyvek stb.

Fejleszted-e őket tudatosan vagy mivel adott az országban való lét miatt a nyelvtudás, így nincs erre szükség?
Igyekszem amennyit csak lehet olvasni nekik , magyar hangoskönyveket bekapcsolni, amiért élnek-halnak. Ezekből elképesztő szókincsük van a katlantól a bő bugyogóig :-). A magyarul történő olvasás és írás még várat magára. Akkor kezdjük, amikor az angol biztosan beáll. Az angol után a magyar sokkal könnyebb lesz, legalábbis az elején. Az alapokkal, például kettős betűk stb. már előbb is elkezdünk majd játékosan foglalkozni. Mióta 7-8 órát iskolában vannak, nagyon nehéz és sok tudatos elkötelezettséget igényel, hogy olvassunk és ápoljuk a nyelvet.

Csinálnál-e másképp valamit, ha most elölről kezdhetnéd, és most mennétek ki Amerikába? (nyelvtanulás terén, akár magad, akár gyerekeidet tekintve)
Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem. Talán egy kicsit lazítanom kellene és nem pánikolni, amikor sokat beszélnek angolul. Ez nagyon nehéz nekem és erőltetést vált ki belőlem, amivel nem akarom elrontani az eddigi nyelvszeretetüket.

Van, hogy a gyerekek kijavítanak titeket, például kiejtésben, nyelvtanban?
Csak néhányszor volt rá példa. Például a furcsa kiejtésű osztálytársak neveit és a “th”-jeimet

Nagyon szépen köszönöm az értékes és őszinte válaszaidat! Úgy gondolom, hogy minden olvasó meríteni fog belőlük. A kitartásod és magyar nyelv iránti szereteted példaértékű. Sok sikert és kitartást kívánok a jövőben is! Mindig szeretettel látunk Titeket Magyarországon! 

Kérlek, mutatkozzatok be röviden!

Lipp Balázs vagyok, a feleségemet pedig Lipp (Ondrejovicova) Darinának hívják. Darina “eredeti szlovák, nem felvidéki”, én magyar vagyok. Darina szülei nem tartották fontosnak, hogy a gyermeküket megtanítsák arra a nyelvre, amelyet gyerekként még jól beszéltek. Ez a kapcsolatunk elején sok problémát jelentett.

A problémákból kifolyólag, ti már tudatosan döntöttetek úgy, hogy mindkét nyelvet megtanítjátok gyermeketeknek?

Igen. Amikor babát terveztünk eldöntöttük, hogy mindkét nyelven megtanítjuk.

Máté fiúnk 4 évvel ezelőtt született.

Volt-e más tudatos döntésetek a nyelvvel kapcsolatban?

Bár a Szlovákiában lakó szülők tudnak magyarul, már a kezdetektől ügyeltünk rá, hogy a gyermekünkkel ők mindig csak szlovákul kommunikáljanak.

Darina pedig 2 éve kezdett Mátéval csak szlovákul beszélni. Akkor döntöttünk úgy, hogy megosztjuk a nyelveket és anyukája csak szlovákul beszél hozzá, mivel nem akartuk összekeverni.

Most milyen szinten álltok a nyelvekkel?

Most már eljutottunk Máté értelmi szintjének addig a fokáig, ha közösségben vannak akkor anya és fia magyarul beszélnek egymással, ha pedig kettesben akkor “a közös titkos nyelven”. Máté nemcsak a szlovákot sajátította el játékosan és könnyen, hanem pont ennek a nyelvtudásnak köszönhetően a többi nyelv sem okoz neki problémát és számára természetes, hogy egy tárgynak több neve is van.

Mióta laktok Magyarországon? 

Darina 2006 óta lakik Magyarországon, előtte Szlovákiában élt, én itt születtem.

Hogy használjátok a nyelveket (magyar/szlovák/ esetleg angol) a mindennapokban? 

Dari csak szlovákul beszél Mátéhoz. Én pedig magyarul és én csempészem be a mindennapokba az angolt is. Angol nyelvre az óvodában is taníttatjuk.

Tudnátok -e említeni egy-egy mérföldkövet a gyermeketek életéből, amikor áttörést láttatok? (írásban/szóban) 

Csak szóban kommunikál :-). Szinte (kb. 3 hónap) ahogy a Dari elkezdett csak szlovákul beszélni hozzá szlovákul válaszolt. Most is sokszor meghatódva nézem, hogy mennyire természeten beszélgetnek egymással szlovák nyelven. Tavaly (Máté 3 és fél éves volt) kiengedtük a szlovák mamához 3 hétre, hogy gyakorolja a nyelvet és csak szlovákul beszélhetett. Mikor érte mentünk egyrészt sokkal folyékonyabban beszélt és nem kereste a szlovák szavakat, másrészt gond nélkül kommunikált az idegenekkel a “második anyanyelvén” (szlovákul).

Hogy viszonyul gyermeketek a magyarhoz/szlovákhoz/angolhoz? Szereti-e/előnyben részesíti-e valamelyiket? Fel sem tűnik neki, hogy kivel milyen nyelven kommunikál?

Én úgy látom a magyar és a szlovák között nem tesz különbséget. De pontosan tudja, kihez hogyan kell szólni. Ha  olyan szó kerül elé, amelyet nem használ, szlovákul nem gondolkodik “behelyettesíti” magyar szóval.  Néha nevetünk, ha hozzám szlovákul szól, de alapvetően nem szokta eltéveszteni. Az angolt – mivel nem használjuk annyit – a szavak szintjén nagyon jól megy, de hosszabb mondatokban még nem képes kifejezni magát. Azonban az érdekes, ha nagyon elmélyülten játszik vagy foglalatoskodik valamivel, akkor angolul énekel.

Fejlesztitek e őt tudatosan vagy nincs erre szükség? 

Csak az angolban van tudatos fejlesztés. A két anyanyelvet játékosan, a mindennapi élettel-játékkal szívja magába.

Van még valami, amit kiegészítésképpen hozzátennétek?

Én csak a jó oldalát látom a nyelvtanulásnak. Sokat hallottunk, hogy a kétnyelvű gyerekek nehezebben kommunikálnak kezdetben, de mi ezt nem tapasztaltuk. Gyorsabban “kapcsol”, önbizalma is ennek megfelelően egészséges.

Van olyan, hogy Máté kijavít titeket?

Hát engem! Ha szlovák nyelven megpróbálok valamit mondani, vagy énekelni neki, mindig nagy kacagás van. Azért próbálkozom.

Köszönöm szépen az értékes beszélgetést és remélem, hogy sok olvasó bátorságot merít az elhangzottakból!

A mi családunkban nagyon fontos a minőségi idő. Ezért, amíg nem lettek óvodás korúak a lányaink, itthon állandó jelleggel beszéltünk angolul. Ez volt az első döntés, amit már születésük előtt meghoztunk, hogy „az otthon nyelve” nemcsak a magyar lesz, hanem az angol is. Ezért tudatosan, napi szinten törekedtünk az angol nyelvű kommunikációra. Aztán óvodás korukra ez megváltozott, mivel az óvodai élmények mesélése magyarul jött szívből, és lecsökkent a velük tölthető a minőségi idő tartama is. Így egyensúlyba került a magyar és az angol nyelv otthoni használata. Ezért, férjemmel azon gondolkodtunk, hogy mi módon „lophatnánk” jobban vissza az angolt az otthonunkba. Ekkor született meg bennünk a második döntés, hogy az esti meseolvasás nyelve mindig angol lesz esténként. Ehhez, azóta is örömmel tartjuk magunkat. Ezzel persze vállaltuk azt, hogy a magyar mesehősökkel máshol és mástól ismerkednek meg a gyermekeink.

Tudatosan döntöttünk amellett is, hogy minden DVD-t vagy youtube videót angolul vagy más idegen nyelven hallgassanak.

Tudatosan építünk be olyan játékokat is utazások alkalmával, amiket csak angolul játszunk. Ilyen pl. a „guessing game” avagy a magyar barkochba. Ez egy megunhatatlan, örök kedvenc lett.

Állandó használatba kerültek a flashcardok (képes kártyák) is. A két nagy abban versenyzik, hogy ki tudja hamarabb megnevezni a képen található állatokat. Aki hamarabb mondja, az megtarthatja magának a kártyát egy napig. Amikor az egyikőjüknek már túl sok kártyája gyűlt össze, akkor ő “átváltozik” tanító nénivé és kérdezgeti a szavakat a másiktól. Ezt a játékot ők maguk között alakították így ki, saját szabályrendszerrel.

Így aztán, ha mi, szülők, szinten akarjuk tartani az angol társalgási órák számát, picit rafináltnak kell lennünk. Ám egy idő után a gyerekek maguktól is használni fogják a második/harmadik nyelvet az otthoni társalgásban – anélkül, hogy mi erőltetnénk. Magyarországon azért nehéz kétnyelvűen nevelni a gyerekeinket, mert limitált a nyelvi környezet. Nincs természetes angol nyelvű környezet (bolt, iskola, bevásárlás), ahol játszi könnyedséggel venné magára gyermekünk az idegen nyelvet. Így aztán rajtunk szülőkön áll (vagy bukik) a döntés, hogy belevágunk-e egy második nyelv használatába otthon vagy megvárjuk azzal az iskolapadot…

A kérdésre a válaszom egyértelműen: NE! Ne “tanítsa” a gyermekét idegen nyelvre. És ugyanez a válasz félreérthető, mert nekem, mint szülőnek, az egyetlen feladatom a saját gyermekemmel, hogy szeressem és tőlem telhetően jól neveljem. Vagyis, ha a második vagy az idegen nyelvet ugyanúgy használom a gyermekemmel, ahogy az anyanyelvét is használnám: játék közben, csak úgy énekelgetve a gyermeknek, mondókázgatva, mesét olvasva, vagy éppen ebéd közben angolul vagy németül duruzsolva, akkor ez a gyermekünk hasznára is válhat. Röviden, csak akkor használjuk az idegen nyelvet bármilyen korú kisgyermekünkkel – legyen az még pólyás baba, óvodáskorú vagy kisiskolás – ha ugyanolyan természetességgel tudunk a gyermekünkhöz viszonyulni, mint ahogyan ezt az anyanyelven tesszük. Csak akkor beszéljünk, játsszunk, legyünk együtt a gyermekünkkel idegen nyelven, ha ugyanúgy tudjuk szeretni. Angolul is ugyanúgy tudjuk szeretni gyermekünket és közvetíteni felé ezt a szeretetet mint magyarul. Vagy németül is ugyanúgy szeretjük mint magyarul. Ez egyszerűnek tűnik, de nem az.

Van olyan szülő, aki bármennyire jól beszél egy adott idegen nyelvet, nem tud természetesen viszonyulni gyermekéhez ezen a nyelven, csak “tanítósan”, mert ő csak “tanulta” ezt a nyelvet, és csak “tanítva” tudná átadni.
Van olyan szülő, aki nagyon hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért rendszeresen leül a gyermekkel szavakat tanulni szókártyák segítségével.
Van olyan szülő, aki hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért rendszeresen idegen nyelvű dalocskákat énekel gyermekének bátorítva, hogy egy idő után a gyermeke is elismételje, és utána külön elmondja neki, hogy melyik szó mit jelent. Később aztán megismétli, és rákérdez, hogy “Hogy mondják angolul/franciául/németül azt hogy ‘cica’?“
Van olyan szülő, aki nagyon jól beszél az adott idegen nyelven, ezért ugyanolyan sebességgel igyekszik idegen nyelven is beszélni gyermekével ugyanúgy mint magyarul.
Van szülő, aki  aki hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért mielőtt mesét kezdene olvasni gyermekének, először felsorolja a ‘fontos’ szavakat és megtanítja ezeket a mese illusztrációjának segítségével.
A felsorolt szülők előbb-utóbb csalódottak lesznek, és arra a következtetésre jutnak, hogy nekik nem szabad a gyermekükkel idegen nyelven beszélni, mert “nem figyel”, mert “nem szereti”, mert “én nem értek hozzá”. Pedig szabad, és hasznos is, de csak akkor, ha a nyelvet nem tanítjuk. Csak akkor válhat hasznossá, ha megmarad a természetes szülő-gyermek viszony az idegen nyelv használata közben.

Fontos, hogy először önmagunkat figyeljük meg: mit érzünk miközben angolul, németül vagy akármilyen más idegen nyelven szólunk a gyermekünkhöz: annak a tartalmát érzem át, amit éppen mondok, vagy valahol ott motoszkál bennünk valami olyasmi, hogy “Vajon még hányszor kell ezt a mesét elolvassam neki, míg megtanulja a szavakat belőle?” Ha a másodikon kapom rajta magam, tudok-e tenni valamit annak érdekében, hogy például csak a mese tartalmára, a szép illusztrációra és közben gyermekemre figyeljek, mit tud követni a meséből, élvezi-e?

Én is mindig figyelem és ellenőrzöm magam, mert biza előfordult néhányszor, hogy azt vettem észre, tanítok, amit a legkönnyebben a gyermekeim reakcióiból mértem le. Megosztom, tehát saját szabályaimat önmagam számára, hátha nektek is beválnak:

1. Csak akkor szólalj meg az adott idegen nyelven, ha önmagad számára természetes tudsz maradni. Ez akkor is érvényes, ha úgy gondolod, hogy nem beszélsz tökéletes nyelvhelyességgel. Lehet, hogy nyelvtanilag néha helytelen, például, amit mondasz, de mégis természetes és önmagad tudsz maradni, amikor megszólalsz.

2. Ha gyermeked tiltakozik, hogy idegen nyelven szólj hozzá, akkor ne tedd. Hallgasd meg gyermeked igényét és tartsd tiszteletbe. Természetesen, ez lehet csak időszakos és még próbálkozhatsz idegen nyelvű játékkal, énekléssel, mesével, és lehet, hogy máskor lesz kedve hozzá. Ám amennyiben kitartóan tiltakozik a nyelv ellen, akkor semmiképp se erőltesd.

3. Soha ne játssz idegen nyelven a gyermekeddel azért, hogy szavakat vagy az adott idegen nyelvet “tanulja”. Csak a jó játék kedvéért szabad idegen nyelven (is) játszani. Azért, hogy egy jót nevessetek és kellemesen töltsétek együtt azt az időt.

4. Vedd figyelembe, hogy a gyermekednek mi lesz új abban, amit mondasz neki. Ha teljesen vagy nagyrészt ismeretlen a szöveg, a szavak, pillanatokon belül kivonja magát a játékból, meséből, párbeszédből. Ha új szavakat/kifejezéseket használsz, segíts gyermekednek, hogy testbeszéddel, mutogatással, képek segítségével megértse ezeket. A pici gyermekünkkel is ezt tesszük, így segítünk neki a megértésben.

5. Ha éppen dorgálásra készülsz angol meseolvasás közben, nyugodtan tedd meg angolul. A gyermek akkor is meg fogja érteni, ha nem érti a szavakat. Így lehet őt még őt angolul is szeretni!

Idegen nyelven szeretni jó!

Mivel a nyelvelsajátításhoz mindent fel tudunk használni, ami érdekli a gyerkőcöket, ezért ennek a témakörnek a feldolgozásához is adok néhány ötletet.

Ez egy olyan dal, amit el is játszhattok: végigkopogtathatod a kisgyermeked testét, fejecskéjét és keresheted az elbújt boszit:

Toc, toc, frappons à la porte
De toutes les maisons
Mais attention!
La vieille sorcière Grignotte
Se cache quelque part
Avec son chat noir.

Nez crochu, chapeau pointu,
Elle se cache,
Où? l’as-tu vue?
Chauve-souris et Mistigris,
C’est la ronde de la nuit.

A következő ötlet segítségével baglyot tudtok készíteni a nagyobb gyermekeddel, tanítványaiddal, miközben átismételhetitek a bagoly testrészeit (fej, test, láb, szem, csőr, szárny, toll stb.), a színeket, a vágás-ragasztás-díszítés témakörét és minden mást, ami eszetekbe jut. (Forrás: Hibou d’Halloween)

A nagyobb gyerekek szeretnek memóriajátékot játszani. Ezeken az oldalakon a Halloweenes változatot találod meg: Halloween memóriajáték 1 és Halloween memóriajáték 2

Végül irány a konyha! Ennyi szórakozás után már biztosan megéheztetek! A konyhai eszközök szókincsének átismétlése mellett még torkoskodhattok is. Ezen a lapon egy halloweeni pudingreceptet találtok:
A vaníliapudingot a szokásos módon elkészítjük és egy részéhez zöld, másik részéhez narancssárga ételfestéket adunk, majd a színes pudingokat a már filccel megrajzolt, átlátszó poharakba töltjük.
Jó szórakozást!

Tökös fotó: Lobo235

0-1 éves korig, amíg a pici babák többnyire mimikával vesznek részt a kommunikációban, a szülő sokszor tanácstalan, hol és hogyan is kezdje el – ha egyáltalán elkezdje – a második nyelv megismertetését. Egy biztos, ne féljünk elkezdeni olyan korán, amilyen korán csak lehet. De hogyan? A napi teendők megnevezésével, mint pl. a pelenkázás, öltöztetés, etetés alkalmával bátran beszélgessünk az adott idegen nyelven a babával. Mondjuk el neki, hogy éppen mit csinálunk. Ugyanúgy használjuk a második nyelvet, mintha az anyanyelvünket használnánk. Kiegészítésképpen pedig ritmusos mondókákkal és egyszerűbb gyerekdalokkal is színesíthetjük a napot. Ha éneklés és verselés közben megsimogatjuk a fejüket, vagy épp megcirógatjuk a talpukat, nemcsak jókedvre derítjük őket, de észrevétlenül meg tanulják társítani az adott szót a szavak jelentésével.

Ezzel az egyszerű reggeli köszöntő verssel biztosan sikerül megkacagtatnunk a babákat.

A little man came over the hill (Simogassuk meg a baba fejét fentről lefelé a homloka irányába)
Chapped at the door (kopogtassuk meg a homlokát)
And peeped in. (érintsük meg a szemeit)

Lifted the latch (emeljük fel az orrát)
Wiped his feet (huzzuk el a mutató ujjunkat az orra alatt)
And walked in. (tegyünk úgy, mintha besétálnánk a szájába az ujjunkkal)

Took a chair
Sat down there (érintsük meg két oldalon a pofiját)
And said: How do you do this morning? (csikizzük meg az ajka alatt)

Variáció 1:

Ha pedig énekelni támad kedvünk, kezdhetjük ezzel az egészen egyszerű énekkel a napot, amit a „Happy birthday” dallamra kell énekelni.

Good morning to you
Good morning to you
Good morning little … (baba neve)
Good morning to you.

Az ének vicces verziója, amit egy angol kislány tanított nekem:

Good morning to you
You were born in the zoo.
You’ve got a face like a monkey
And you will look like one too.

Variáció 2:

Good morning, good morning!
Open your eyes.
The sun is shining
Up in the sky.

Good morning, good morning!
Open your eyes.
The sun is shining
It’s time to wake up.

A dallamot meghallgathatod az alábbi videóban:

[A dalt Gergely Esztertől tanultam (GyerekkelOtthon.hu).]

Fotó: Zoe

Ezek a könyvek joggal népszerűek. A gyerekek nem véletlenül rajonganak értük, hiszen nagyon szeretik, ha a könnyen követhető történetekben megbújik a tevékenység lehetősége is.

Mert akár már önmagában is érdekes, hogy egy kiscica elvesztette a játékegerét és mindenképpen szeretné megtalálni azt.

De mennyivel érdekesebb lehet, hogy ebben a keresésben-kutatásban a gyerek aktívan részt vehet, segíthet a cicusnak. Miközben a könyv tevékenységre inspirál, a gyerek a történet aktív részesévé válik.
A könyvkészítéshez és a gyermeki lélekhez egyaránt jelesül értő szakemberek egyik ragyogó ötlete jóvoltából ebben a könyvben például minden oldalon van egy könnyen elfordítható karton rész. És hopp! Ahogy a kartonkorongot könnyű szerrel elfordítja a gyerek, megtudhatjuk, hogy a játék egérke bizony nincs sem a virágcserépben, sem a zöld felmosó vödörben. Olyan szórakoztató, hogy a gyerekek – érthető módon – nem érik be egyetlen felolvasással. Eközben – köszönhetően L. Martin ötletének – a verses történet minden oldalon hozzájut a versszakot lezáró utolsó szóhoz és a hozzátartozó szóvégi rímeihez.

Hello there, Little Kitten.
Where is your toy mouse?
Did you leave her in the garden?
She’s not outside the…
house!

De jó móka …és mennyi pedagógiai érték!
A kiscica játékegér keresésének igényesen illusztrált történetén keresztül a gyerek egy kertes ház bizonyos külső és belső tereivel ismerkedhet. Csupa-csupa ismerős, egyszerű helyszín, tárgy és élőlény. Az elfordíthatóan mozduló kartonkorongon ott a megoldás és kicsiben az a rajz, ami a könyv adott oldalán is megfigyelhető nagyban. Szókincsgyarapításhoz, majd a későbbi szóképfelismeréshez is kitűnő alkalom. E mozgatható kis képek segítségével apró ujjakat ügyesítünk, kéztőcsontokat fejlesztünk, segítjük a látás és a kézmozdulatok összehangolását. Tehát a verbalitás mellett fejlesztjük a finom-motorikát és a szem-kéz koordinációt is. Természetesen önfegyelemre is nevelünk, hiszen úgy jönnek össze a rímpárok, ha a gyerek megvárja a versszak végigmondását és akkor mondja az odaillő választ.
A történeten keresztül a gyerek az irányok és viszonyok témakörével is gazdagodik.
Az élmény is olyan ismerős: egy elveszett játék megkeresésének az izgalma, a rátalálás öröme; és milyen jó, ha valaki segít… Ezzel empátiát és problémamegoldást is fejleszthetünk.
Természetesen több más mindent is fejlesztünk. Szín és formaészlelést, esztétikai érzéket és miközben megtanuljuk szépen, finoman fordítani a könyv képkorongjait, egyre pontosodó és finomodó mozdulatokkal a könyv megbecsülésére is nevelünk.

Persze, erről a gyerek nem tud. Ő csak segíti a kiscicát. Mesét hallgat és örül.

Sok érv van az interaktív gyermekkönyvek mellett, de az a legfontosabb, hogy tartósan képesek lekötni és aktivizálni a gyerekek figyelmét.

Ha van nektek is kedvenc interaktív meséskönyvetek, kérjük oszd meg velünk.

“I touch” mondóka

Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd
Alapterület: mondókák és dalok, mozgás

Leírás: Mondjuk a szöveget és közben megérintjük az említett testrészeket. A gyermekek fokozatosan kapcsolódnak be a mutogatásba majd a mondásba. Ja, és mikor mondókázzunk? Amikor csak jól esik vagy ha éppen mozgásos játékra van szükségük a gyermekeknek, vagy ha már túl sokat dolgoztak a kezeikkel – rajzoltak, vágtak, ragasztottak – és jó lenne csak úgy egyet mozogni és mondókázni.

Egy dolog lényeges: élvezd és ezt add át a gyermekeknek is. Ritmusosan mond, és egy jó ellenszer az unalom ellen – vagyis, hogy mi ne unjuk meg – az, hogy változatokat építünk bele. Például egyre lassabban mondva, vagy egyre gyorsabban, vagy magas vékony, nyávogós hangon, vagy mély dörmögő hangon. A variáció csakis rajtad múlik … no meg a gyermekeken, akiknek aztán át lehet adni a gyeplőt, hadd találjanak ők is ki egy változatot. Jó móka-mondókázást és játszást!

I touch my chin, my chest, my cheeks,
I touch my head, my hair, my heels,
I touch my knees, my neck my nose,
then I dip down and touch my toes.

Variáció:

Kb 2 ív háztartási csomagolópapír méretű emberalakokat készítünk a gyerekekkel. A padlóra tesszük őket és az alakokon ugrálva-szaladgálva-lépegetve mutatják a gyerekek a lábukkal a mondókában említett testrészeket.

És itt a játék, amit a képen is láthattok. Neve: “Giant puzzle” – és a szerző, még mindig Horváth Hajnalka

Ezt a játkot a szükésges készségek miatt csak 3-10 éves korig ajánljuk.
Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd, ragasztás-vágás-rajzolás
Alapterület: kreatív tevékenység, matematika: formák
Nyelvezet: What can this be? What is it? Where does this piece go? Stick them together! Here is the glue. Put some glue here. Press on it!
Időtartam: 10-30 perc

Hozzávalók: 2 ív háztartási csomagolópapír, olló, filc, a gyerekeknek ragasztó, zsírkréta, esetleg olló és fonal

Előkészület: kivágunk csomagolópapírból:
– “fej” formát
– “nyak” formát
– “test” formát
– karokat, lábakat
– lábfejeket
– kezeket

A játék menete:

Egy zsákból/ táskából egyesével húzzuk elő a darabokat. A gyerekek megpróbálják kitalálni, melyik testrész van a kezünkben. A padlón összeragasztják az egymáshoz illő darabokat.

Variációk:

– A gyerekek rajzolnak szemet-orrot-szájat a fejre, ragasztanak hajat fonalból, kiszínezik a figurát.
– A saját kezüket-lábukat rajzolják körbe és ragasztják a figurára. A többlet kezecskék-lábacskák lehetnek dekoráció a figura pólóján-nadrágján.
– Kisebb méretben, mindenki saját maga ragasztja össze a figuráját.
– A formákat (kör, négyzet, téglalap) is megemlíthetjük. What shape is it? circle, square, rectangle

“Two little feet” mondóka

Téma: testrészek
Készségek: hallás, beszéd
Alapterület: mondókák és dalok, mozgás

Two little feet go tap-tap-tap (topogunk)
Two little hands go clap-clap-clap (tapsolunk)
Two little heads go bump-bump-bump (kettesével összeütjük a fejünket)
Everybody jump, jump, jump! (ugrálunk)

És mit kell tenni a mondókákkal? Amit a gyermekek, csak mondani és egyszerre mutogatni. A gyermekek az elején csak mutogatni fogják, de az is jó, ha csak hallgatják miközben babáznak, vagy autót építenek. Aztán egyre többen fognak becsatlakozni az elején a mutogatással, aztán később, mondjuk a huszadik vagy harmincadik vagy ötvenedik mondás-mutogatásra talán már a szavakat is kezdik utánozni. Csak azért, mert felszabadultak és élvezik.

Figyelem, készüljetek fel, hogy ők akkor sem unják meg, amikor mi már rég unjuk :-).

Most rajtad a sor. Gördítsd le az oldalt és írd be a “Hozzászólások” részbe a te kedvenc mondókádat!