Tanítsam-e kisgyermekemet idegen nyelvre?
Nagyon gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést, és bizonyára a különböző válaszok kisebb-nagyobb vihart is tudnak kelteni szülők és pedagógusok körében. Ezért úgy gondoltam, megválaszolom. Ebben a válaszban nemcsak a saját tapasztalatom van benne, hanem a sok-sok kutatás eredménye is, amiket a kétnyelvűséggel kapcsolatban olvastam.
A kérdésre a válaszom egyértelműen: NE! Ne “tanítsa” a gyermekét idegen nyelvre. És ugyanez a válasz félreérthető, mert nekem, mint szülőnek, az egyetlen feladatom a saját gyermekemmel, hogy szeressem és tőlem telhetően jól neveljem. Vagyis, ha a második vagy az idegen nyelvet ugyanúgy használom a gyermekemmel, ahogy az anyanyelvét is használnám: játék közben, csak úgy énekelgetve a gyermeknek, mondókázgatva, mesét olvasva, vagy éppen ebéd közben angolul vagy németül duruzsolva, akkor ez a gyermekünk hasznára is válhat. Röviden, csak akkor használjuk az idegen nyelvet bármilyen korú kisgyermekünkkel – legyen az még pólyás baba, óvodáskorú vagy kisiskolás – ha ugyanolyan természetességgel tudunk a gyermekünkhöz viszonyulni, mint ahogyan ezt az anyanyelven tesszük. Csak akkor beszéljünk, játsszunk, legyünk együtt a gyermekünkkel idegen nyelven, ha ugyanúgy tudjuk szeretni. Angolul is ugyanúgy tudjuk szeretni gyermekünket és közvetíteni felé ezt a szeretetet mint magyarul. Vagy németül is ugyanúgy szeretjük mint magyarul. Ez egyszerűnek tűnik, de nem az.
Van olyan szülő, aki bármennyire jól beszél egy adott idegen nyelvet, nem tud természetesen viszonyulni gyermekéhez ezen a nyelven, csak “tanítósan”, mert ő csak “tanulta” ezt a nyelvet, és csak “tanítva” tudná átadni.
Van olyan szülő, aki nagyon hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért rendszeresen leül a gyermekkel szavakat tanulni szókártyák segítségével.
Van olyan szülő, aki hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért rendszeresen idegen nyelvű dalocskákat énekel gyermekének bátorítva, hogy egy idő után a gyermeke is elismételje, és utána külön elmondja neki, hogy melyik szó mit jelent. Később aztán megismétli, és rákérdez, hogy “Hogy mondják angolul/franciául/németül azt hogy ‘cica’?“
Van olyan szülő, aki nagyon jól beszél az adott idegen nyelven, ezért ugyanolyan sebességgel igyekszik idegen nyelven is beszélni gyermekével ugyanúgy mint magyarul.
Van szülő, aki aki hasznosnak tartja az idegen nyelv elsajátítását, ezért mielőtt mesét kezdene olvasni gyermekének, először felsorolja a ‘fontos’ szavakat és megtanítja ezeket a mese illusztrációjának segítségével.
A felsorolt szülők előbb-utóbb csalódottak lesznek, és arra a következtetésre jutnak, hogy nekik nem szabad a gyermekükkel idegen nyelven beszélni, mert “nem figyel”, mert “nem szereti”, mert “én nem értek hozzá”. Pedig szabad, és hasznos is, de csak akkor, ha a nyelvet nem tanítjuk. Csak akkor válhat hasznossá, ha megmarad a természetes szülő-gyermek viszony az idegen nyelv használata közben.
Fontos, hogy először önmagunkat figyeljük meg: mit érzünk miközben angolul, németül vagy akármilyen más idegen nyelven szólunk a gyermekünkhöz: annak a tartalmát érzem át, amit éppen mondok, vagy valahol ott motoszkál bennünk valami olyasmi, hogy “Vajon még hányszor kell ezt a mesét elolvassam neki, míg megtanulja a szavakat belőle?” Ha a másodikon kapom rajta magam, tudok-e tenni valamit annak érdekében, hogy például csak a mese tartalmára, a szép illusztrációra és közben gyermekemre figyeljek, mit tud követni a meséből, élvezi-e?
Én is mindig figyelem és ellenőrzöm magam, mert biza előfordult néhányszor, hogy azt vettem észre, tanítok, amit a legkönnyebben a gyermekeim reakcióiból mértem le. Megosztom, tehát saját szabályaimat önmagam számára, hátha nektek is beválnak:
1. Csak akkor szólalj meg az adott idegen nyelven, ha önmagad számára természetes tudsz maradni. Ez akkor is érvényes, ha úgy gondolod, hogy nem beszélsz tökéletes nyelvhelyességgel. Lehet, hogy nyelvtanilag néha helytelen, például, amit mondasz, de mégis természetes és önmagad tudsz maradni, amikor megszólalsz.
2. Ha gyermeked tiltakozik, hogy idegen nyelven szólj hozzá, akkor ne tedd. Hallgasd meg gyermeked igényét és tartsd tiszteletbe. Természetesen, ez lehet csak időszakos és még próbálkozhatsz idegen nyelvű játékkal, énekléssel, mesével, és lehet, hogy máskor lesz kedve hozzá. Ám amennyiben kitartóan tiltakozik a nyelv ellen, akkor semmiképp se erőltesd.
3. Soha ne játssz idegen nyelven a gyermekeddel azért, hogy szavakat vagy az adott idegen nyelvet “tanulja”. Csak a jó játék kedvéért szabad idegen nyelven (is) játszani. Azért, hogy egy jót nevessetek és kellemesen töltsétek együtt azt az időt.
4. Vedd figyelembe, hogy a gyermekednek mi lesz új abban, amit mondasz neki. Ha teljesen vagy nagyrészt ismeretlen a szöveg, a szavak, pillanatokon belül kivonja magát a játékból, meséből, párbeszédből. Ha új szavakat/kifejezéseket használsz, segíts gyermekednek, hogy testbeszéddel, mutogatással, képek segítségével megértse ezeket. A pici gyermekünkkel is ezt tesszük, így segítünk neki a megértésben.
5. Ha éppen dorgálásra készülsz angol meseolvasás közben, nyugodtan tedd meg angolul. A gyermek akkor is meg fogja érteni, ha nem érti a szavakat. Így lehet őt még őt angolul is szeretni!
Idegen nyelven szeretni jó!
About the Author
Osváth Erika Angol tanár és tanárképző tanár vagyok. Ezen belül útkereső immár 20 éve, 1993 óta, és sok-sok kincset találtam minden korosztály tanítása során, beleértve a tanárképző tanfolyamokat is. Célom, hogy mindezeket továbbadjam annak, aki elfogadja. Hiszek a tapasztalaton keresztül szerzett tudásban, a saját felismeréseink erejében, a kételkedés, a nyitottság, az értés és megértés fontosságában. Hiszem, hogy megszámlálhatatlan csoda van mindannyiunkban. Benned is, kedves olvasó. Hogy hol jártam eddig az utamat? Az International House Nyelviskolában Magyarországon és más országokban tanárként, gyermekszekció-vezetőként, tanárképző tanárként CELTA, YL, VYL, 1-1 és sok más képzésen, majd tanulmányi igazgatóként 2010-ig. Közben tananyagokat is fejlesztettem, tanárképző programokat írtam, online angol nyelvi képzés írásában is részt vettem, és kívülről is megfigyelhettem ezeket a folyamatokat. Ha ennél többet szeretnél tudni, látogasd meg útkeresésem egyik állomásaként létrejött blogomat: www.erikaosvath.com
Related Posts
Beszélgetés egy többnyelvű kisfiú szüleivel →
Hű, de jó, hogy megírtad ezt, Erika!
Annyit fűznék hozzá a saját tapasztalataim alapján, hogy lehet, hogy az első néhány hétben még nem lesz természetes a szülőnek a nyelv használata, de utána ez változhat. Nekem például akkor lett sokkal jobban “enyém” a nyelv, amikor a gyerekeimmel elkezdtem használni (pedig előtte évekig tanítottam). Szóval lehet, hogy nem kell az első alkalommal feladni! 😉
Aztán sok dolog függ attól is, hogy mikor kezdjük. Egy kisbaba például “belecsöppen” az őt körülvevő nyelvbe, és nem gondolkodunk rajta, hogy vajon mit ért belőle (mert valószínűleg nem sokat :)). Szép lassan, a szülő segítségével azonban meg tudja fejteni a nyelv kódját – hasonlót tesz egy második nyelven is, ha kap rá lehetőséget. Egy 2-3 évesnél már óvatosabbnak kell lennünk, mert belőle nagyobb valószínűséggel válthatunk ki tiltakozást. Ekkor érdemes bevetni a meséket, a youtube-ot pl., aztán észrevétlenül nyelvet váltani.
A tiltakozás ellen is vannak praktikák, természetesen erőltetni nem javaslom én sem a nyelvet, de nálunk pl. az alatt a három nap alatt, amikor tiltakoztak, bevált az, hogy ezt mondtam nekik: “Most nekem angolul van kedvem beszélni, de te beszélj nyugodtan magyarul”, aztán persze ők is jöttek velem. 😀
Köszönöm, Annamari, hogy megosztottad tapasztalataidat. Igen, fontos tudni, hogy az elején a szülő is kísérletezik és ízlelgeti magát az idegen nyelven, így saját magával szemben is türelmesnek kell lennie. Nekem is időbe telt, míg az angol-magamra találtam a gyermekeimmel való viszonyomban is, amikor elkezdtük az “angolozást” pedig hosszú évekig tanítottam előtte én is. Hogy legyek elég jó szülő angolul is? Ez volt a kérdés, amiben már benne volt a válasz is
Frenetikus! nagyon tetszik!