A szemlélet az első…..

Ritkán részesülhetünk abban az élményben, amikor egy képzésen vagy előadáson mást, többet kapunk, mint amire számítottunk. A Tempus Közalapítvány által szervezett „Kisgyermekkori nyelvoktatás” kurzuson, amelynek Osváth Erika és Mezei Csilla voltak az oktatói, ebben az élményben lehetett részem. Nagy várakozással néztem a képzés elé, szakmai és privát indíttatásból is régóta szerettem volna már részt venni. Ezért a családtól ezt – mi mást – kértem karácsonyi ajándékként: kislányaim jó kezekben, én pedig 30 órán át a másik oldalon, diák-szerepben, amikor nem oktatóként állok egy hasonló csapat előtt.

Nehéz szavakba foglalni, miért adott többet ez a kurzus. Amikor a családom és a barátaim kérdeztek róla („na, megérte?”), nehezen tudtam konkrétumokról beszélni. Olyan érzésem volt, mint amikor egy regényt vagy filmet kell elmesélnem, de a történet elbeszélése közben elveszik a lényeg, az üzenet…. És talán ez nem véletlen. Hiszen a képzés üzenete éppen az volt, hogy nem önmagában a módszereken, a tankönyveken, az óravázlatokon van a hangsúly. Ellenkezőleg: minden a szemléletnél, a megközelítésnél kezdődik. Ha az nincs rendben, akkor mindegy, milyen könyvet használunk, milyen technikákkal dolgozunk, milyen feladatokat állítunk össze, vagy milyen precizitással tervezünk meg egy-egy órát. Ha pedig ez rendben van, akkor más, emberi alapon tudunk megközelíteni egy-egy nehéz helyzetet vagy problémát.

Ennek megvilágításához sikerült a képzésnek olyan érzelmi közeget teremtenie, amely az egész tanításhoz, a gyerekekhez való hozzáállást új szintre emelte, és felért egy személyiségfejlesztő tréninggel. Hogyan? Személyiségfejlesztő tréning egy korainyelvoktatás-kurzuson? Igen!
Hogyan is nevelhetünk, taníthatunk gyerekeket akkor, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal? A képzés ráadásul nem beszélt minderről, hanem egyszerűen kiváltotta a résztvevőkből mindazokat az érzéseket, amelyeket bizonyos helyzetek a gyerekekből is kiváltanak. A saját bőrünkön tapasztalhattuk meg azt az érzelmi hullámvölgyet, amelybe a gyerekek általunk, a módszereink által is kerülhetnek, és amely kihat teljesítményükre! Így például azt a keserű érzést – egy bravúros feladat során – amikor újra és újra, csak nekem nem sikerült megoldani az feladatot… vagy azt a felemelő érzést, amikor csak jó dolgokat pletykáltak a hátam mögött, és én belehallgathattam…! „Beszél valaki románul?” kérdezi Erika, és máris átéljük azt is, milyen az, ha folyamatosan egy számunkra (még) ismeretlen, idegen nyelven beszélnek hozzánk, majd mennyi mindent tudunk már egy-két óra után! Valószínűleg a péntek délutáni rappelést, a közös lufi-eregetést sem fogjuk elfelejteni, vagy azt a feladatot sem, amikor saját magunkból kellett betűket, szavakat építeni.… Számos ötlet, módszer, amely nem csak valamennyi készséget fejleszti, de megmozgat, elszakít az „egyhelybenülés”-től, folyamatos, pozitív visszajelzést ad, hat az érzelmekre, és ezzel hosszú távú (!) motivációt biztosít a nyelv(ek) elsajátítására.

Miközben írom ezt a hozzászólást, lapozgatom a házi feladatokat, köztük az activity bank-et, amelyet nekünk kellett a látott módszerekből összeállítani, vagy a beszámolót, amelyet a tanárként megtapasztalt erősségeinkről és gyengeségeinkről kellett megfogalmaznunk, a saját tankönyvkritikát, és további olyan feladatokat, amelyeknek a lényege nem az elhangzottak egyszerű visszamondása volt, hanem azok beépítése, adaptálása a saját tanítási gyakorlatunkba. Mindez amellett, hogy nem hagyta elveszni a sok információt, duplán megerősített abban, amit a képzés egésze számomra sugallt: nincs általános recept, van aki így tanít, van, aki úgy, van, akinek az egyik, van, akinek a másik módszer jön be. Ennek kiismeréséhez, a módszerek adaptálásához van szükség folyamatos tanulásra, fejlődésre és önismeretre, amelyhez e képzés kiváló muníciót adott. Kíváncsian várom a folytatást!

Fischer Márta

About the Author

Fischer Márta A tanítás és a nyelvek mindig nagy szerepet játszottak az életemben. Közgazdászként végeztem, jogi és uniós tanulmányokat folytattam, majd éveken át a közigazgatásban dolgoztam, míg végül a szakfordító és szaknyelvi képzésekben megtaláltam azt a területet, ahol mindezt ötvözhetem. A kutatási eredményeket és számos jó példát látva kezdtem kislányaimmal angolul játszani, énekelni, beszélgetni. E kísérlet hozadéka minden várakozásomat felülmúlta. A tapasztalatok nem csak a korai nyelvelsajátítás pozitívumaiban erősítettek meg, de a felnőttek oktatásában is új utakat nyitottak meg előttem. Eközben magam is folyamatosan tanulok, hiszen a babák, a gyerekek nyelve idegen nyelven is egy külön világot jelent.