Egy honlapnyi termő kert
…avagy hogyan és főként miért képesek szimbolikus kertészkedésre alkotó emberek?
A Tempus Közalapítvány akkreditált továbbképzésén nem csupán nyelvi nevelésünk új szintjével gazdagodtunk Osváth Erika remek csapatában 2013 tavaszán, hanem annak az elhatározásával is, hogy szeretnénk, ha a jövőben egy szakmai honlap is segítené az együtt gondolkodást, a párbeszédet, és a tapasztalatátadást. A gondolatból tett lett. Terveinket és alapötleteinket Bán Annamari öntötte formába gondos munkával és remek ízléssel a 2013. júniusi – első – szerkesztőségi találkozónk megállapodásai alapján.
A nagy lelkesedéssel várt második szerkesztőségi találkozó 2013. október 26-án adott alkalmat az örömteli újra találkozásra, a honlap adta lehetőségeink közös átgondolására, személyes véleményeink kifejtésére, valamint Annamari technikai mini-továbbképzésére. Néhány egyéni körülmény sajnos nem tette lehetővé, hogy mindenki jelen lehessen, de jó a tudat, hogy egy szélesebb elkötelezett magból ered a kezdet, akik mindig lelkes támogatói a Nyelvpalánta ügyének.
Nyelvpalánta. Először is a honlap neve az, ami a hozzá asszociálható kertészeti nyelvi képek megfogalmazására ösztönöz bennünket. Másodszor a fejlesztés, a gondoskodás, a törődés az, ami a kertészkedésben és egy honlap gondozásában elgondolkodtatóan hasonló képeket hív elő. Ez a fajta képzettársítás az említett szerkesztőségi találkozó jó hangulatának megalapozásán túl arra is kiváló volt, hogy – jó kertész módjára – számba vegyük értékeinket és felelősségünket is az elmúlt fél év tükrében.
E tapasztalataink alapján a következő vélemények körvonalazódtak szépen fejlődő honlapunkról:
Nagyon örülünk, mert kibújt a hajtás. Tehát a szakmai honlap ötlete életképes. Teret kapott és nem állt meg a csak egy jó, közös gondolat fázisánál. Továbbvittük. Kitaláltuk és gondozzuk. Nagyon inspiráló a többes szám és az, hogy lelkes, egymást segítő és bátorító kertészek dolgoznak a kertben.
Ez a friss hajtás szempontjából sem mellékes. A honlap távlati tervei alapján mindegy, hogy a szervezésben, írásban máris aktív tagok – húzó levelek -, vagy olvasók, követők formájában – rügyek – által gyarapítjuk a közösséget. Viszont köszönjük, ha az arra érdemes írásokat bárki like-olja, megosztja és/vagy hozzászól.
Az, hogy érik a közösség, egyértelmű. A Facebook-os követők – máris – száz fölötti száma, a kívülről közvetített vélemények optimizmusra adnak okot. A szakmai közösség pozitív, lelkesítő erő, a megújulás lehetősége. Megújulásra, töltekezésre, informálódásra pedig hatványozottan szüksége van annak, aki gyerekekkel foglalkozik.
Elveink szerint olyan befogadó közösség – gondozott, szabad kert kívánunk lenni, ahol a közös nevező a minőségi, gyerekközpontú nyelvi nevelés. Tudatosan nem redukáltuk le a profilunkat az angol nyelvi nevelés területére. Más nyelveknek is teret ad a Nyelvpalánta, mert az elvek, módszerek, ötletek átplántálhatók.
Olyan befogadó közösség kialakítására törekszünk, ahol a különbözőség pozitív értelmű, az egyéniség pedig erény. Így lehet egy kertben – a mi honlapunk nevelői kertjében – sok színes virág. Mint nyelvi nevelők tudatában vagyunk, hogy meglevőségeink, egyéni adottságaink alapján nem sémákra van szükségünk, hanem olyan szakmai táptalajra, ahonnan mindenki szabadon válogathat és önállóan használja fel szabad idő- és energiakapacitását.
A tapasztalatcsere minden tudásterületen igen hasznos. Meggyőződésünk, hogy a tapasztalatcsere jó alkalom az ön- és csoportsegítésre, ahol az egymásba kapaszkodó indák segítő támasztékot nyújtanak egy születő gondolatnak, útkeresésnek, alakuló, vagy már kialakult szakmai önismeretnek.
Folytatás következik. A honlapra beérkező cikkek folyamatos megjelentetésével és a fél év múlva újra aktuális szerkesztőségi találkozó szervezésével, ahol új terveink részleteit is megbeszéljük.
Köszönjük a Tempus Közalapítványnak és Kéthelyi Eszter képzési koordinátornak a szerkesztőségi találkozó helyszínének biztosítását és a támogatást.
About the Author
Fórikáné Csáki Orsolya Óvodapedagógus vagyok, Budapesten élek. Amikor azt a szót ízlelgetem, hogy „tapasztalat”, egy ház jut eszembe és a gondolataimban ez a ház most én vagyok. A házam alapja, hogy anya lettem; a téglák ebben a házban, a mindennapi munkám az óvodában; a belső terek közötti ajtók a nevelés komplexitásának és a nevelési területek kapcsolódási pontjainak lehetőségei. Az ablakaim a mérhetetlen kíváncsiságom, a repedéseim a munkámból, vagy éppen a személyiségemből adódó nehézségek. A cserepes virágok a házam ablakain a sikerélmény; a büszkeség, hogy valamire megoldást találtam, vagy az a kincstaláláshoz hasonlatos élmény, amikor az ember felismeri a tehetség csíráját egy kisgyerekben. A kéményem a szorongás és a harag szelepe. A bejárati ajtóm - ami az egyik kedvencem - alapvetően mindig nyitva áll, de az évek megtanítottak, hogy ez az ajtó nyitható, csukható, zárható. Szerintem mindenki egy teljes élet alatt épít-szépít házat. Abban hiszek, hogy az angol nyelv átadása az óvodás korban akkor hatékony, ha azt az óvodás gyerek sok játékkal, mozgással, színes élményekkel összekötve kapja.
