Beszélgetés egy Nyelvpalánta-nevelővel
Úgy gondoltuk, hogy fontos kicsit mélyebben megnyílni egymás előtt. Felfedni, mi is rejlik bennünk, nyelvpedagógusokban vagy szülőkben, akiket nagyon érdekel a korai nyelvi nevelés. Ezáltal egymás példájából is tanulhatunk és bátrabban vállalhatjuk, akik vagyunk: amit gondolunk, amit mondunk és cselekszünk. Íme az első ilyen bemutatkozás, Fórika Orsolyával készült beszélgetés:
Tudom, nem egyszerű egy pár szóban vagy mondatban, de kérlek, mutatkozz be olvasóinknak. Ki vagy és honnan jöttél?
Egy kicsit pajkosan, egy ismert játékkal asszociálva, így mondanám, hogy „Budapestről jöttem. Mesterségem címere: óvodapedagógus.” Egyébként egy kis szabolcsi faluból származom. A vidéki lány „velem jött” a fővárosba. Nem véletlenül ismerek jól füveket, fákat, terméseket, bogárkákat. Erre a budapesti kollégáim rá is szoktak csodálkozni, az óvodás gyerekek pedig nagyon szeretik. Azt pedig egyenesen imádják, ahogy egy darab madzagból, papírtasakból, egy kendőből, vagy egy mákgubóból tud lenni valami a kezeim között. Tudom is én… egy bátor tücsök kapitány, vagy egy félős sündisznócska. Na, ezt is otthonról hozom. Azt, hogy egyszerű dolgokból lehet fabrikálni és főleg, hogy azzal játszani is tudunk. Ráadásul gyerekként az enyém lehetett a világ legpompásabb rongyos zsákja. Csodálatos anyai nagyanyám – akinek még mindig örülünk – varrónőként több falut felruházott. Bármilyen munkájában való gondossága, igényessége, egyenletessége máig előttem van és értékként őrzöm. Azt is, hogy meg kell kérdezni, hogy, hogy van a másik és segíteni kell, amiben csak lehet.
Szerintem fontos, hogy tudatában vagyok annak, hogy én nagyon szeretek játszani. Ez nem egy hátrány az én hivatásomban. „Jó játék a játékkészítés!”című – húsz éve született – szakdolgozatomat is ennek az elemi vonzalomnak köszönhetem. A játékkészítésben – és a kézművességben is – mind a mai napig – nagyon nagy örömömet lelem. Egyszerűen megújulok általuk. De ugyanígy lelkesít a nyelvi humor, vagy ha a gyerekből egy általa kreált új szó fakad. (- Hogy hívják a lovadat? – Pataparipa. Apuka ló. Papapataparipa.)
Remélem, sokáig eleven marad az énemnek ez a játékos, alkotó része.
Mindannyiunk folyamatosan pillanatról-pillanatra változik minden téren. Te milyen hittel és tudással indultál el az óvodai nyelvi nevelésben való munkálkodásodban?
A nyelvi nevelésem évekig kizárólag az anyanyelv fejlesztését jelentette. Gyönyörű magyar anyanyelvünk gazdagítása az óvodában a jóízű beszélgetésekkel, meseolvasásokkal, bábozással, mondókázással, kiszámolókkal, versikékkel csodálatosan sok lehetőséget rejt az ovis mindennapokban. Angolból néhány éve megszereztem a felsőfokú nyelvvizsgámat. A változás számomra az a felismerés, hogy gyakorlatilag bármi átplántálható a második nyelv átadása során. Módszertani magabiztossággal most már abban hiszek, hogy a magyarul jól bevált eszközeim feltétlenül kipróbálásra érdemesek akkor is, amikor éppen angolozunk az oviban. Bármi jogos lehet mind a két nyelvi nevelés során. A közös nevező az élmény. Ha az óvodapedagógusnak van módszertani szabadsága és élményt nyújt, miközben „tanít”, miközben nyelvet fejleszt, akkor a gyerek nem egy gúzsba kötött óra szenvedő alanyává, hanem egy alkotó miliő aktív részesévé válik.
Mi az, ami az érdeklődésedet fenntartotta és éltette a kisgyermekkori nyelvi nevelésben?
Elsősorban a fogadtatás. Az hogy jelenlegi munkahelyemen tárt karokkal fogadták a mindennapok magyar anyanyelvű óvodai fejlesztésébe illesztett napi angol nyelvi fejlesztést.
Az óvodavezető, a szülők. Magyarul zöld utat kaptam az angolhoz. A szülők nemes intelligenciával örülnek minden új játéknak, dalnak, versnek, minden egyes új szónak. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Nem kell megküzdenem, hogy azt bizonygassam, ez nagyon értékes a gyereknek. Magától értetődő.
A másik fontos személyes motivációm az a tény, hogy a gyerekek élvezik az angolt. Mindent utánoznak és a legtöbb mókában szívesen benne vannak. Kell ettől jobb?
Voltak-e kételyeid ezzel kapcsolatban? Amikor megtorpansz, és elgondolkodsz, hogy “Biztos, jó ez a gyermekeknek?”
Előtte állok néhány nyárra tervezett olvasmánynak, ami most már őszre marad. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy szaktekintélyek is ott vannak a korai nyelvi nevelést ellenzők táborában. Érdekelnek a miértjeik. Úgy érzem, mindig szabad kételkedni. Próbálkozni, megfigyelni, konklúziókat levonni. Nem leszek népszerű, de ki merem mondani. Szabad tévedni is. A tévedéseink nem csak egyszerűen tanulságok. Jó értelemben lelassítanak bennünket, néha még meg is torpanunk. Megtorpanni, ácsorogni is kell néha.
Mi az, ami ebből a megtorpanásból továbblendített?
Részben az örömök, a sikerélmények. Szerintem, aki pedagógus, annak tudatosan gyűjtenie kell a múltja sikerpillanatait. Gyűjteni. Tudatosan. Fotókkal, naplóval, jegyzetekkel, Szülőktől kapott szép köszönő sorokkal, irka-firka kedves kis gyerekrajzokkal… Őrizni, konzerválni a pedagóguspálya kedves pillanatait, mint egy szépen tartósított csinos kis befőttet. Aztán alkalmasint kinyitni ezt a szép kis üveget, és mosolyogva rácsodálkozni arra, amink van, – pontosabban – amink lett az évek során. Szerintem a főiskola nyugodtan csinálhatna „pozitív élménytartósítás” fantázianevű szemináriumot. Talán több lenne az optimista és megújulni képes pedagógus és kevesebb a pályaelhagyó.
Jelenleg milyen kérdések foglalkoztatnak a kisgyermekkori nyelvi nevelés kapcsán?
Nagyon érdekel az óvodából iskolába kerülő gyerekek sorsa. Hogyan segíthető a nyelvi folytonosság a második nyelv esetén? Lesz-e korsajátos folytatása a nyelvi nevelésnek az első osztályokban, és ha lesz, hogyan? Szerintem az a jövő, hogy mindenki, aki felelősséget vállal a korai nyelvi fejlesztésért, legyen az óvodapedagógus, tanító, tanár vagy szülő, együtt gondolkozik a „hogyan?”-okon. Ezeknek a „hogyan?”-oknak a börzéje, fóruma lehet a NYELVPALÁNTA. Minden tapasztalatra szükségünk van.
u.i. Ha bármilyen kérdésetek lenne Orsihoz, nyugodtan írjatok a ‘Hozzászólás’ részbe a bejegyzés alatti részen. Nemsokára Orsi hasznos játékkal fog nektek kedveskedni a 3-7 éves kategóriában. Figyeljétek a honlapot!
About the Author
Osváth Erika Angol tanár és tanárképző tanár vagyok. Ezen belül útkereső immár 20 éve, 1993 óta, és sok-sok kincset találtam minden korosztály tanítása során, beleértve a tanárképző tanfolyamokat is. Célom, hogy mindezeket továbbadjam annak, aki elfogadja. Hiszek a tapasztalaton keresztül szerzett tudásban, a saját felismeréseink erejében, a kételkedés, a nyitottság, az értés és megértés fontosságában. Hiszem, hogy megszámlálhatatlan csoda van mindannyiunkban. Benned is, kedves olvasó. Hogy hol jártam eddig az utamat? Az International House Nyelviskolában Magyarországon és más országokban tanárként, gyermekszekció-vezetőként, tanárképző tanárként CELTA, YL, VYL, 1-1 és sok más képzésen, majd tanulmányi igazgatóként 2010-ig. Közben tananyagokat is fejlesztettem, tanárképző programokat írtam, online angol nyelvi képzés írásában is részt vettem, és kívülről is megfigyelhettem ezeket a folyamatokat. Társszerzője vagyok a "Mixed-ability Teaching" (OUP) módszertani szakkönyvnek. Ha ennél többet szeretnél tudni, látogasd meg útkeresésem egyik állomásaként létrejött blogomat: www.erikaosvath.com
