Társasjáték virágzó nyelvpalántáknak
Ilyenek a “véletlenek”. A Facebookon keresztül rátaláltam a Smart Cards társajáték oldalára, aztán valahogy a sors úgy hozta, hogy egy nagyon kedves angol tanárnő ismerősöm mesélte mennyire imádja és imádják a játékot. Olyannyira, hogy néha a nyelvtanárok összeülnek vele játszani! “Akkor ez nagyon klassz lehet” gondoltam. Nem telt egy hét és találkoztam a társasjáték szerzőjének közeli ismerősével, és megkértem, hogy a szerző, Hottya Hajni, meséljen egy kicsit magáról és az ötletéről: a Smart Cards társasjátékról, ami a német és francia nyelvet élvezők számára is elérhető. Igaz, kicsit nagyobbaknak, már virágzó nyelvpalántáknak szól a játék, de tanulságos lehet mindannyiunk számára. Így születnek az ötletek: belőlünk.
Mikor kerültél kapcsolatba az idegen nyelvekkel?
Kisiskolás koromban kötelező volt az orosz. Lehet, hogy mazochista vagyok, de én élveztem a cirill betűk furcsaságát, a naiv történeteket a kispajtásokkal… /nevet/. Bár beszélni természetesen nem tudtam, és – akár a kortársaim -, én is mindent elfelejtettem mára… De szerettem tanulni. Azt hiszem, a lehetetlenül bonyolult ragozási táblázatokat egyfajta logikai rendszernek tekintettem. Meg voltam győződve róla, hogy a nyelvtudás nem más, mint a szabályok vegytiszta alkalmazása – tehát egyfajta matematika. Fel sem merült bennem, hogy egy idegen nyelv arra is jó lehet, hogy kommunikáljunk vele egy másik emberi lénnyel.
A vicc az, hogy az iskolai nyelvtancentrikusság miatt a nyelveket még ma is sok gyerek holt rendszernek, bemagolandó szavak és szabályok tömkelegének érzékeli. Az élő lüktetés gazdagsága elmarad. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim nyitott gondolkodású emberek, így nekik köszönhetően az oroszon kívül már egészen fiatalon angolul és franciául is tanulhattam.
Miért pont az angol és a francia? Mik a leglényegesebb különbségek szerinted a két nyelv között?
Apukám már akkor látta, hogy az angol villámgyorsan meghódítja majd a világot, amikor a dollárboltból (sic!) való Milka csoki és Donald rágó maga volt a beteljesülés, a nyugat mákonya… /nevet/. Szerencsére épp a szomszédunk garázsában nyílt Buda egyik első, fapados nyelviskolája, ott kezdtem el angolul tanulni.
Az angol nyelvvel való találkozás egészen másféle élményt jelentett, mint a Nyikto-nye-átszúszvujet-életérzés. Az első perctől elkezdtem valóban használni. Ha külföldre utaztunk, a család kinevezett tolmácsnak azzal a felkiáltással, hogy remekül tudok angolul – dehogy tudtam! -, és ámulva figyelték, ahogy lealkudok néhány drachmát vagy dínárt a kempingben vagy a boltban. Nem beszélve a görög, cseh, német és szláv fiúkról, akik angolul udvaroltak a strandon! Tudományosan ezt hívjuk tapasztalati tanulásnak… /nevet/. Az angollal tehát sikerélményem volt, a mindennapi helyzetek megoldása redukált szókinccsel is ment, értettem a Beatles-szövegeket, később a Led Zeppelint, a Doorst és a Pink Floydot. A lehető leghasznosabb tudás volt ez kamaszként.
A francia nyelv ezzel szemben szemernyit sem volt hasznos, csak varázslatosan gyönyörű. Anyukám elég jól beszélt franciául, odahaza elbűvölően (és elbűvölten) ragozta a mágikusan csengő igéket nekem és az öcsémnek: “je mange, tu manges, il mange…”, majd felkutatta az ország legidősebb franciatanárnőjét, és mind beiratkoztunk hozzá. Marie-Anne néni kilencven éves volt ekkor. Kivételes egyéniség, a tanítványok egymásnak adták a kilincset. Csak csodálattal tudok visszagondolni rá: valódi úrinő volt szerény panellakásban, aki a francia kultúrát és egy letűnt világ tiszta erkölcsi rendjét közvetítette felénk, felébresztve tudásvágyunkat. Barátságunk 14 éven át tartott: én szakadt farmerben, ő kiskosztümben – végig elkísért és én is végig elkísértem őt.
S hogy mi a különbség az angol és a francia között? Valahol legbelül számomra az angol továbbra is a hasznosság, a mindennapok nyelve maradt, míg a francia a mágikus álmodozásoké, a költészeté, a szerelemé… Talán éppen ezért választottam később a francia szakot a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán, ahol nyelvészettel és irodalommal foglalkoztam.
Hogyan jött a Smart Cards ötlete? Mi volt a legintenzívebb inspiráció ahhoz, hogy létrejöjjön?
A bölcsész-énem boldogan gubbaszt könyvtárakban, de az én életem a tanítás. Minden tanítvány a legfontosabb tanítvány, az ő sikerük az én sikerem. Tizenhat éves korom óta tanítok, számomra a tanítás életélmény, öröm, felfedezés, és elsősorban: játék. A Smart Cards társasjáték saját fejlesztés, amit az egyetem befejezése után nem sokkal, már aktívan dolgozó nyelvtanárként álmodtam meg, kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére.
Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanítványaimnak élvezetes és pörgős órákat tartsak. És persze csábított az alkotás izgalma. Talán ez volt a legfőbb inspiráció a játék megalkotásakor. Éjszakákon át írtam a kommunikációs kártyákat és arra jutottam, nagy segítség lenne a kollégák és a diákok számára egy jópofa társasjáték a gyakorta felbukkanó témákkal, kérdésekkel. Ez az álom azóta többszörösen megvalósult. A Smart Cards társasjáték immár harmadszorra jelent meg és népszerűsége töretlenül ível felfelé.
Miben más ez a játék, mint a fejlesztő könyvek?
Vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni: a sportot például. Vagy azt, hogy mi a szeretet. A sakkozást. A nyelv: kommunikáció. Lényege a beszéd. Hangsúlyozom: nem a helyesírás, és nem a halott szabályok rendszere, hanem a beszéd. Gondolataink kifejezése és a másik ember megértése. Elolvashatom egy könyvből, hogyan kell futni, de sokkal hatékonyabb, ha magam próbálom ki. Így van ez a nyelvekkel is: elolvashatom a leckét a könyvből, de mit sem ér, ha nem tudom előrántani ezt a tudást, ha szükségem van rá. Ezerszer többet tanulunk meg abból, amit mi magunk mondunk ki, mint amit passzívan hallunk. Nem baj, ha ügyetlenül sikerül. Félreértés ne essék, én irodalomrajongó vagyok, nem követelek könyvégetést! De látnunk kell, hogy ha nem keltjük életre, a könyv csak betűtenger marad. A legjobb tankönyvek sem kommunikálnak. A CD mellékletet meghallgathatod, de nem fogja érdekelni, Te mit tudsz.
A Smart Cards társasjáték alapkoncepciója, hogy hangosan, kimondva használjuk a nyelvet. A kártyák feladványait a gyerekek, vagy a játékosok egymásnak olvassák fel, majd spontán válaszolnak. Ezzel válik a tudásuk valóságossá és személyessé: amit a kezedben tartasz (kártya-formában) azt a magadénak érzed, amit ki is mondasz, még inkább a sajátoddá válik. Ez a játék üzenete: Alkosd meg a saját tudásod és használd is azt!
Miben más, mint a többi termék a piacon?
Tudomásom szerint nincs hasonló komplex nyelvoktató társasjáték a piacon, még külföldön sem! (Hacsak nem lopta el egy élelmes üzletember az ötletet, s nem másolta le. Ez gyakran megesik hazánkban a szellemi termékekkel.) Léteznek ugyan angol nyelvű játékok, de ezek csak a szavak szintjén fejlesztenek, például angol-magyar szópárokat kell megkeresni. Ezek is hasznosak, de csak a memorizálásban. A mi játékunk kreatív gondolkodást igényel, és több témát hoz felszínre egyszerre. A játékosoknak különböző témákban kell azonnal reagálniuk, így a Smart Cards valódi nyelvhasználatra inspirál. Több tudásszinten játszható, ezáltal a család több generációja örömét lelheti benne. A mondatok szintjén működik, nem csak szavakat “tanít”, így komplex módon fejleszti az idegen nyelvi kompetenciákat.
Hogy tetszett a gyerekeknek, szülőknek és mit reagált a szakma? Úgy tudom, díjat is kapott a játék.
A játékot, ami a száraz, passzív szöveg- és nyelvtancentrikusság helyett határozottan a beszédközpontúságot képviselte újszerűsége ellenére – vagy épp annak köszönhetően – a szakma, a kollégák lelkesen fogadták. Az iskolák jelentős hányada rendelt belőle szerte az országban. Ez adta a bátorítást ahhoz, hogy a játékot tovább fejlesszük és magasabb nyelvi szinteken is megalkossuk. Ebben a munkában Bakonyi Györgyi és Köteles Dóra voltak társaim. Nyelvtanár kollégáim, barátaim, örömmel mesélték, hogy tanítványaik bátrabban kommunikálnak angolul, a pozitív légkörben kreatív és örömteli közösségi élménytanulás születik. Sok tanár használja a játékot, köztük egyre több külföldi, aminek nagyon örülünk, és annak még inkább, hogy a játékpedagógia is egyre nagyobb teret nyer az oktatási gyakorlatban.
A gyerekek nagyon szeretik, a nyelvóráimon a tanítványaim alig várják, hogy kezdődjön a társasozás! Együtt nevetünk a szabatosan, vagy kevésbé szabatosan, bájosan pragmatikusan megfogalmazott válaszokon, együtt tanulunk. Az a pozitív tapasztalatom, hogy egyre több családban válik természetessé, hogy a szülő a gyerekkel együtt spontán módon “merül el” egy idegen nyelvben – jellemzően az angolban, ami azért remek, mert így, akár visszautalva a saját tolmácsi, illetve alkuszi sikereimre, a gyerekek is bátrabban kommunikálnak angolul.
Azt tapasztalom, hogy a gyerekek lelkesedése a szülőkre is átragad. A játékhoz nem szükséges magas szintű nyelvtudás a szülő részéről, hiszen gyakran előfordul az is, hogy a gyermek többet tud angolul, és ő “tanítja”, vezeti apát vagy anyát. Ez természetes, hiszen a gyerekek a médián és az interneten keresztül számos forrásból kapnak idegennyelvi inputot. Ez új perspektívát ad a játéknak, és visszakanyarodva az orosz nyelvtanuláshoz, így talán a némi külső ráhatás miatt kora ifjúkorban az orosz nyelvvel mélyebben megismerkedő generációnk is inspirációt kap ahhoz, hogy gyermekein keresztül megbarátkozzon az angol nyelvvel… (nevet) Tudományosan ezt hívják multigenerációs tanulási élménynek.
Komolyabbra fordítva a szót, valóban így van, az elmúlt évben a “Játssz és beszélj!” nyelvi programunk az Európai Nyelvi Díj pályázat legjobbjai között szerepelt, a szakértők véleménye szerint a “játék koncepciója minden tekintetben összhangban áll a korszerű nyelvoktatás alapelveivel, a tapasztalatok és a visszajelzések alapján motiválóan hat a tanulókra és tanárokra egyaránt”.
Milyen további pedagógiai ambícióid vannak?
Több másként gondolkodó kollégámmal létrehoztam egy saját formációt, amelynek neve: Tanulj Másképp Műhely http://tanuljmaskepp.hu. Itt egyedi projektekkel és kizárólag alternatív módszerekkel, elsősorban játékokkal tanítunk idegen nyelveket. Hiszem és vallom, hogy a játékos módszereknek és a közösségi élménynek varázslatos hatása van a teljesítményre. Kiadónk, az Európai Tudástranszfer Kft. tervezi ezen kívül a játékok egyéb nyelveken való publikálását, valamint a gyermekcentrikus, empatikus élménypedagógiai módszerek, az örömteli tanulás propagálását szakmai berkekben.
Pedagógiai célom és társadalmi üzenetem túlmutat a társasjátékokon. Fontos, hogy a nyelvtanulás – és általában a tanulás – ne jelentsen stresszt, szorongást. A játékos módszerek teremtette pozitív légkörben a tanítványok sikerélményeket és közösségi élményeket élnek meg. Minden közösségépítő pedagógiai módszer az egymás iránti odafigyelést, az egymásra hangolódást, a személyiségfejlődést és egyszersmind a toleranciát, az integrációt is szolgálja, legyen az kooperatív módszertan, élménypedagógia vagy vizuális nevelés. A valódi sikereket elérő iskolák ezt felismerték és ragyogóan alkalmazzák Magyarországon.
A célom az, hogy az én tanítványaim már ne pusztán táblázatokba szorított matematikai képletnek lássák az idegen nyelveket, hanem a lehető leghasznosabb eszköznek az önkifejezésre s a világgal való találkozásra. Terveim szerint indítunk majd Smart Műhelyeket, ahol a gyermek – akár a szülővel közösen – játékosan sajátíthatja el azt a módszertant, amellyel később akár önállóan is építheti tudását. Kicsit líraibban megfogalmazva az a célom, hogy a tanítványaim, illetve lehetőség szerint minél több gyerek, vigye tovább a megszerzett önbizalmat az iskolába, később a munkahelyükre, és ki a nagyvilágba: útjaikra, szerelmeikbe, barátságaikba.
Ja, és ugye ti is úgy gondoljátok, hogy “véletlenek” nincsenek?!
About the Author
Osváth Erika Angol tanár és tanárképző tanár vagyok. Ezen belül útkereső immár 20 éve, 1993 óta, és sok-sok kincset találtam minden korosztály tanítása során, beleértve a tanárképző tanfolyamokat is. Célom, hogy mindezeket továbbadjam annak, aki elfogadja. Hiszek a tapasztalaton keresztül szerzett tudásban, a saját felismeréseink erejében, a kételkedés, a nyitottság, az értés és megértés fontosságában. Hiszem, hogy megszámlálhatatlan csoda van mindannyiunkban. Benned is, kedves olvasó. Hogy hol jártam eddig az utamat? Az International House Nyelviskolában Magyarországon és más országokban tanárként, gyermekszekció-vezetőként, tanárképző tanárként CELTA, YL, VYL, 1-1 és sok más képzésen, majd tanulmányi igazgatóként 2010-ig. Közben tananyagokat is fejlesztettem, tanárképző programokat írtam, online angol nyelvi képzés írásában is részt vettem, és kívülről is megfigyelhettem ezeket a folyamatokat. Társszerzője vagyok a "Mixed-ability Teaching" (OUP) módszertani szakkönyvnek. Ha ennél többet szeretnél tudni, látogasd meg útkeresésem egyik állomásaként létrejött blogomat: www.erikaosvath.com
Related Posts
Mesével, szeretettel →
Angol ovis tábor a 17. kerületben a Piroska Óvodában →
Interjú magyar-amerikai ötösikrek édesanyjával →
Ez a jatek annyira szuper! Frenetikus projekt. milyen jo lehet ebben resztvenni, amikor ezeket osszeallitjak. Annyira tetszenek a kreativ, epito es sikerelmenyhez juttato jatekok, mint ez is.
Szeretnem kiprobalni. Biztosan tanitok majd egyszer ezzel, de eloszor a csaladon kellene kiprobalni! Azt hiszem rajta leszek:)
És így lehet egy órát felépíteni a társasjátékkal: http://www.tanuljmaskepp.hu/modszertan/modszertani-tippek/